Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit már gyerekkorában megbabonáztak a mesefigurák. Egy Dargay Attiláról szóló cikket talán így a legstílusosabb kezdeni, mert története azt példázza, hogy a gyerekkori álmok beteljesíthetők, bármennyi akadály is áll előttünk. Az alkotó tizenöt éve nincs már velünk, szavait azonban megörökítette a Filmintézet archívuma. Ezekből a felvételekből rajzolódik ki egy páratlanul értékes, gazdag alkotói élet, amelynek termései a határon túlra is eljutottak. A BBC is leadta a premier után egy évvel, 1982 karácsonyán a Vuk című filmet, és alkotótársaival Dargay francia megrendelésre La Fontaine-meséket is vászonra vitt.
Gyerekkortól a Lúdas Matyiig
Sokan vézna kisfiúként emlékeznek vissza Dargay Attilára, akinek felmenői között bohém művészek is találhatók. Édesapja a frontról visszatérve meghalt, és a félárvává vált gyerek a rajzolásban találta meg az örömét. Az első világháború évei előtt sokak számára a mozi jelentette a kikapcsolódást, a kisfiút gyakran vitte az édesanyja Walt Disney-filmeket nézni, például a Kacagó tarka tavasz – bármennyire is rossz film volt – mély nyomot hagyott a lelkében, olyannyira, hogy onnantól kezdve mindig állatfigurákat rajzolt. Ezt már az özvegye, Henrik Irén rajzfilmoperatőr meséli egy felvételen. Több mint ötven évig kitartottak egymás mellett, emberileg és szakmailag is támogatták egymást. Állatbarátként a terrier volt a kedvenc kutyafajtájuk (Az erdő kapitánya című rajzfilmben a Kapitányt saját airedale terrier kutyájukról mintázta).
Henrik Irén, amennyire kora engedi, ma is ápolja férje örökségét, támogatva a fiatal alkotókat: évek óta tervben van a Csongor és Tünde című animációs film elkészítése, amihez eredetileg a férje írt forgatókönyvet és készített rajzokat. Dargay Attila főiskolai tanulmányai egy ponton megszakadtak, osztályidegennek minősítették. Ekkor beállt a Nemzeti Színházhoz díszletfestőnek, majd egy grafikai stúdióba, hogy később egyenrangú partnerként dolgozzon kollégáival. „A negyvenes évek végén, miután kirúgtak a Képzőművészeti Főiskoláról, Macskássy Gyula Rákóczi úti műtermében dolgoztam mint kifutófiú. Be kellett naponta fűtenem (…), mostam a celleket, meg ilyesmi.” A Képzőművészeti Főiskolán három évig tanult, aktot rajzolt, ahogy a többiek, de a papír fehér felületén gyakran kakasfigurák és egyéb állatrajzok tűntek fel. Már ekkor is az állatvilág megörökítése volt a kedvenc témája, őket tartotta meséi valódi hőseinek.
Elindul a magyar rajzfilmstúdió
1950-ben, a kitelepítések idején indult a magyar rajzfilm története, a New York-palotában gyűltek össze a munkatársak, akik a későbbi Pannónia Filmstúdiót alapították. „Mindennap kevesebben lettünk, rendszeresen elküldtek egy embert közülünk. Mindennap azt figyeltük, hogy ki jön még be dolgozni” – meséli egy interjúban Dargay Attila. Végül hatan maradtak, akik egyéb megbízás híján reklámrajzokat, reklámfilmeket, plakátokat kezdtek készíteni. Az állam ugyanis túl drágának találta a rajzfilmkészítést, nem adott rá pénzt. Macskássy Gyula mindenáron együtt akarta tartani a tehetséges közösséget, állami cégektől szerzett munkát. A stúdióban többek között Walt Disney-filmeket is szinkronizáltak, a kópiákat azonban nem semmisítették meg. „Én már a kezdet kezdetén is Walt Disney-figurákat másoltam. A Disney Stúdió különböző termékeinek rajzait próbáltam a magamévá tenni, de úgy, hogy én magam is benne maradjak. Élveztem a profizmusukat. Azoknak volt arckifejezésük, karakterük (…) Általuk valami meseszerű, álomszerű szemüvegen át néztem a világot. Tudtam, hogy nem a valóságot rajzolom, de kit érdekelt a valóság, az ott volt az ablakon kívül.”
A rajzfilmkészítés rejtelmeit lépésről lépésre, önállóan sajátították el a stúdió tagjai, egymástól tanulva, nagy szenvedéllyel vetették bele magukat a munkába. Dargay emberi tulajdonságokkal ruházta fel állatfiguráit, mint például a Tom és Jerry alkotói, ugyanakkor esendő, karakteres, szerethető alakokat kezdett el rajzolni magyar irodalmi adaptációk nyomán, amelyek minden korosztály kedvencei lettek – ilyen például a Dióbél királyfi, a Pom Pom meséi vagy A nagy ho-ho-horgász is.
Gusztáv és a többiek
Az első sikerek a Gusztáv sorozattal jöttek 1964 és 1977 között, amit a moziban a film előtt, a híradó után vetítettek le. Főszereplője egy szerencsétlenkedő kisember, aki a boltban bevásárol, feleséget keres, udvariaskodik, stb. „Amikor a sorozat elindult, a kutya sem bízott benne. Én igen, azért, mert humorra volt építve, és a Nepp csinálta (…)” – mesélte egy interjúban. Dargay a Gusztáv karaktere mellett felbukkanó állatokat rajzolta, akik rendkívül szórakoztatóak. Vajon minek volt köszönhető a sorozat sikere, amiből összesen százhúsz rész ment le, és még Új-Zélandon is vetítették? Erről az alkotó, Nepp József a következőket mondta: „Az ilyen apró hibák, amelyeket a főhős a sorozatban elkövet, minden emberrel előfordulhatnak. Ilyenkor azt szoktuk mondani, hát emberek vagyunk. Ez az a vezérszál, amely az egyes történeteket összeköti.”
