Kihagyhatatlan a kérdés: hogy lesz valaki űrdietetikus?

Három évvel ezelőtt egyik este a vacsoránál Barni fiam azt mondta, hogy ő most már nemcsak űrbiológus, de űrhajós is szeretne lenni. Anyaként és dietetikusként is komolyan vettem, amit mondott, és beleástam magam az űrtáplálkozással kapcsolatos irodalomba. Meg akartam tudni, hogy lehet célzott táplálkozással megelőzni azokat a betegségeket, csökkenteni a károkat, amelyek a hosszas űrbéli tartózkodásból erednek. Kutakodás közben találtam egy izgalmas versenyt, amit a National Space Society írt ki: egy hosszú távú űrmisszió étrendjét kellett megtervezni. Megnyertem. Aztán olyan szerencsés voltam, hogy pont ezután indították be a HUNOR programot, és az Európai Űrügynökség is elkezdte felkarolni a magyar űrinnovációk ügyét. A pályázat sikerén felbuzdulva Barnival összefogva készítettünk egy üzleti tervet, aminek alapján aztán létrejött SpaceABC nevű saját applikációnk, amely azt a célt szolgálja, hogy mindenki személyre szabott, egészségmegőrző étrendet tudjon kialakítani, akár űrhajós, akár nem.

Pontosan mit tud ez az applikáció? 

Ebben az applikációban maximálisan személyre szabott étrendet lehet tervezni, akár az egyén genetikai sajátosságai alapján, bárkinek. Legfőbb különlegessége az, hogy míg a legtöbb étrendtervező alkalmazásban érthető módon a földi táplálkozás alapanyagai elérhetők, a mi fejlesztésünkben szerepelnek azok a nagyon speciális alapanyagok, élelmiszerek is, amelyeket az űrhajósok használnak. A fagyasztva szárított hústól és gyümölcstől kezdve a rovarlisztalapú élelmiszereken át egészen a soleinig tart a lista: utóbbi egy speciális, magas fehérjetartalmú fermentátum, amit semleges íze miatt gyakorlatilag bármilyen étellé „át lehet fűszerezni”.

Hihetetlen, futurisztikus: ezek a jelzők jutnak eszembe, ahogy hallgatom. Mennyire távoli az a jövő, amikor mindez nem csupán pár tucat kiválasztott ügye lesz?

Sokkal közelebbi, mint hinnénk. A következő években nem csak űrállomások épülnek majd – 2030-ban megszűnik a jelenlegi Nemzetközi Űrállomás, utódja pedig magánpénzből épül, mert a jelenlegi geopolitikai helyzetben nem valószínűsíthető egy ilyen mértékű orosz–amerikai együttműködés –, de ezek több modullal történő bővítésével űrhotelek is létrejöhetnek. Emellett ott van Elon Musk fejlesztése, a Starship is, amely a tervek szerint akár száz embert is tud majd szállítani egyszerre, és amely a földi légkörbe visszatérve nem ég el, hanem tulajdonképpen űrbuszként közlekedik, és közben akár űrállomásként is működhet. 

Űrdietetikusként persze felmerül bennem a kérdés, hogy hogyan lehet ezen megoldani száz fő napi két és fél óra intenzív sportját, amire szükség van ahhoz, hogy az izmok és a csontozat villámgyors leépülését az űrben meg tudjuk előzni. Többek között ezért is nagyon érdekes területe az űrkutatásnak az, hogy hogyan hat a hosszas űrbéli tartózkodás az emberi szervezetre, és hogyan segíthet a károk csökkentésében a dietetika.

Honnan tudnak adatokhoz jutni azzal kapcsolatban, miként hatnak a speciális körülmények az emberi testre? A minta, amin dolgozhatnak, ma még nem nagy…

Valóban: az űrmissziók adatainak elemzése mellett az úgynevezett analóg űrhajósok adatait is vizsgáljuk. Az analóg űrhajósok azok a kutatók, akik itt a Földön extrém körülmények közt imitálják azt, hogy egy űrmisszión vannak, és kísérleteket végeznek tengeralattjáróban, barlangban vagy sivatagban, így az ő eredményeiket nagyon jól tudjuk használni. A fiamat a Mars Society versenyén egyedüli nem amerikaiként meghívták, hogy vegyen részt a világ első középiskolásoknak szervezett analóg űrmisszióján, a Mars Sivatagi Kutatóállomáson az USA-ban, ahol ők is zárt rendszerben termeltek zöldségeket maguknak, extrém körülmények között. A világ számos pontján vannak űrkutatási klinikák is, ahol például azt vizsgálják, mi történik az emberi szervezettel, ha hónapokon keresztül alig mozogva fekszik egy enyhén döntött ágyban: ez kicsit olyan, mintha zéró gravitáción lenne. Vannak zero-G repülőjáratok is, ahol – ha csak másodpercekre is, de – kipróbálható a súlytalanság.

Mik a legfontosabb kihívások, amelyekre az űrutazásokkal kapcsolatban választ kellene adnia a dietetikának?

A nagyfokú mentális, lelki és fizikai megterhelés. A mentális egészség megőrzése az egyik legnagyobb kihívás például egy űrállomáson, ahol egészen más ingerek érik az embert, mint a Földön. Komoly probléma az is, hogy az űrben a kozmikus sugárzás miatt nagyságrendekkel emelkedik a rákos megbetegedések kialakulásának kockázata, emellett nagy iramú csonttömeg- és izomvesztés is fellép. Az izomtömeg már egy kéthetes küldetés során is 20 százalékkal csökkenhet, kevesebb mint egy év alatt a csonttömeg 12 százaléka is elveszhet, ezzel pedig szorosan összefügg a vesekő kialakulásának nagyobb kockázata is. Hosszan lehetne még sorolni. Meglepő lehet, de az egyik legnagyobb probléma az űrben az étvágytalanság, miközben odafönn több kalóriára, a NASA ajánlásai szerint átlagos testsúly mellett mintegy 3000 kalóriára van szükség. 

Hogy tud ezeken a problémákon segíteni a dietetika? 

A tápanyagok pontos, akár egyénre szabott kiszámítása az egyik feladat. De az embernek nemcsak tápanyagra, hanem élvezetes ételre is szüksége van, ezért nagyon fontos az is, hogy amennyire lehetséges – annak ellenére, hogy az űrben jelentősen csökken az ízérzékelés –, olyan élelmiszerek kerülhessenek fel, amelyek nyújtanak valamiféle kulináris élményt is. Egy cég most épp vitaminnal dúsított (a D-vitaminnak például óriási jelentősége van odafönn) robbanócukros csokigolyókat fejleszt asztronautáknak, hogy élményszerűbb lehessen a nassolás is, hiszen élvezeti cikként egyébként csak kávé és tea vannak jelen az űrben. Az alkohol tilos, bár vannak hírek, amelyek szerint egyik vagy másik nép asztronautái bizony felcsempésztek ilyesmit is a fedélzetre…

Úgy képzeljük el, hogy az űrhajósok tasakos, szárított, ételre még nyomokban sem emlékeztető dolgokat esznek, mint a filmekben? 

Részben igen: sok szárított vagy más módon praktikussá tett élelmiszert fogyasztanak, de nagy a törekvés arra, hogy friss élelmiszert is felvihessenek. Kísérleteznek például azzal, hogy a kutatók az űrállomáson extra magas vitamintartalmú salátát neveljenek maguknak, vagy ott van a Debreceni Egyetemen fejlesztett űrpaprika, a Hungarian Enigma Sweet, amelynek igen értékes bioakív hatóanyagtartalma van, és nem keletkezik utána zöldhulladék. Ígéretes kísérletek folynak a vertikális növénytermesztéssel kapcsolatban is, egy újpesti cég mikrozöldjeiből az első magyar űrkongresszuson kóstoltam, de nagy szerepet kap majd az alga és a gomba is. Nagyon fontos, hogy minél inkább egyfajta körforgásos termelés valósuljon meg odafenn, mivel ide nem lehet egykönnyen, pláne rendszeresen frissáru-utánpótlást küldeni.

Ebből a sok érdekes tapasztalatból mi az, amiből a Földön is profitálhatunk? Ha rájövünk, odafenn hogyan nem épül le az izom, idelenn aggkorunkig is megőrizhetjük fiatalos izomzatunkat? 

Az elsődleges cél az űrdietetika jelenlegi fázisában az, hogy felkészítse az embereket az űrutazásra, de természetesen mindaz, amit arról tanulunk, hogyan lassítható az izomsorvadás, idelent is nagyon fontos tudás lesz. Egyelőre viszont inkább fordított irányú a folyamat, és például azt vizsgáljuk, hogy a Földön csontritkulás ellen alkalmazott szerek az űrben is működnek-e, vagy esetleg megváltozik a felszívódásuk. Az egyes orvosságok hatékonysága jelentősen megváltozhat az űrben, annyira, hogy vannak olyan gyógyszeripari folyamatok, amelyeket az űrben hatékonyabban, gyorsabban, egyszerűbben lehet végezni. Nem kizárt, hogy előbb vagy utóbb gyógyszergyárak fognak feltelepülni, vagy hogy a jövőben az űrben növesztünk majd transzplantálható szerveket. Ott ugyanis ez is gyorsabban megy…

Abból, hogy odafenn egészen másképp termelünk élelmiszert, mit tanulhat a földi mezőgazdasági gyakorlat? 

A fenntarthatóság terén már most rengeteg hozadéka van az űrkutatásnak, mert az már most jól látszik, hogy a Földön alkalmazott mezőgazdasági és állattartási gyakorlatokat, ha akarnánk, se tudnánk felvinni az űrbe. Az űrkutatás kapcsán előrelendül a laborban növesztett húsok (szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy ez pontosan ugyanolyan szövet, mint a „rendes hús”) vagy épp a rovarliszttermékek ügye. Dietetikusként én abban is nagyon bízom, hogy a gyakorlat, amelynek során a leendő vagy jelenlegi űrutasok egészségének megőrzéséről gondolkodunk, hat majd arra is, hogy idelenn is jobban elterjedjen a preventív szemlélet.
Az, hogy ne várjuk meg, amíg betegek leszünk, hanem figyeljünk oda a táplálkozásunkra, életmódra már akkor is, amikor ez még nem kényszer. Aztán ki tudja: figyelembe véve az űrkutatásban ma uralkodó „space for all” (az űr mindenkié) szemléletet, lehet, hogy előbb-utóbb mindenkinek érdemes lesz az űrben is gondolkodnia. A jövőben biztosan egyre szélesebb réteget érint majd az ügy. 

Űrdietetikusként a világ számos pontján megfordult. Mi az elmúlt időszak legfontosabb tanulsága az ön számára?

Az, hogy akármilyen őrült ötlet is jut az ember eszébe, ha elmélyed benne, ha szenvedéllyel csinálja, tényleg nincs lehetetlen. Nagyon bízom benne, hogy a történetem másokat, anyákat, családokat, nőket és férfiakat is inspirál majd arra, hogy merjenek álmodni. A jövő tényleg karnyújtásnyira van, és mi is részt vehetünk az alakításában. 

Fotó: Csibi Szilvia, Pásztor Barnabás