Nem. Nem árulom el a nemzetiségét annak a hölgynek, akit döbbenten figyeltem néhány hete egy ciprusi szállodában, hiszen érdektelen, melyik ország polgára a sovány, tizenhárom év körüli fiával, elvégre az önzés, az empátia hiánya és a butaság nemzetközi. – Kérlek, ne figyeld őket, ne dolgozz, kevés időnk van egymásra! – hajtogatta a férjem, de a harmadik napon a józan közgazdász párom is kitört.
– A fenébe, sajnálom ezt a kiskölyköt! 

Miért tartottuk sajnálatra méltónak a gyönyörű szigeten nyaraló gyereket? Mert az anyja néma volt. No, nem a szó konkrét értelmében, hiszen nagyon is tudott beszélni, pletykálkodni, poénkodni, de csak telefonon. Ők sokat költöttek a szerintünk botrányosan drága medencebüfében – miközben Limassszol tele volt olcsó, hangulatos tavernával –, de evés közben sem beszélgettek! A közelünkben reggeliztek, az anya kávézás közben is telefonált, a fiú magányosan ugrabugrált a tengerben, közben fájt hallani, hogyan könyörög figyelemmorzsákért. – Anya, nem úszol? Anya, látod? Anya, nézd! Anya, figyelj! Ugye, anya, ügyes vagyok? – De a mama a mobilján lógott.

Aztán egy napon, talán a negyediken, minden megváltozott. Előző este a ciprusi barátainknál vacsoráztunk, későn cuccoltunk le a partra, ahol rögtön feltűnt, hogy az anya szokás szerint vihorászik, csacsog a telefonjába, de már a fiú sem látja a napfényben szikrázó tengert, mert felette is átvette az uralmat a körülbelül száz négyzetcentiméteres, lapos téglalap. Feküdt a napernyő alatt, és egész nap telózott! Győzött a szülői minta? 

Minderre a szálloda bárjában tette fel a koronát a furcsa pár, ahol ámulva láttuk, anya és fia koktélozgat. Ekkor sem beszéltek, csak ittak, telefonjuk a kezük ügyé­ben… Mi is finom piña coladával koccintottunk, csakhogy én virgint (alkoholmenteset) kértem, mert negyven fokban finomabb, mint a rumos, de a srácot igazi felnőttkoktéllal vendégelte meg az anyja (hallottuk, amikor rendelt). – Ez is szeretet? – kérdezte a férjem rosszkedvűen, majd sétára invitált, mert ha nem tudunk segíteni, akkor legalább az esténket ne rontsuk el… 

A hétvége üdítően ellensúlyozta a nyomasztó élményeket, amikor sok helybéli is strandolt, mert Cipruson nem zárják el a tengert a lakosság elől, mindenki lemehet a nagy kékséghez a szállodák közötti keskeny utcácskákon. E rokonszenves gyakorlatnak köszönhettük, hogy összebarátkoztunk egy hasonló korú fiúval és tűzrőlpattant anyukájával.