Anya-Josephine Marie Taylor-Joy 1996. április 16-án, brit és argentin származású szülők hatodik, legkisebb gyermekeként született Miamiban. Ebben az egyszerűnek tűnő információban az a csavar, hogy a későbbi színésznő szülei épp nyaraltak, amikor az édesanyja váratlanul vajúdni kezdett. Úgyhogy a véletlennek köszönhető, hogy pont ebben a városban látta meg a napvilágot, és vált ezzel automatikusan amerikai állampolgárrá. Amint lehetett, a szülők visszatértek a csecsemővel akkori lakóhelyükre, Buenos Airesbe, ahonnan hat év múlva Londonba költöztek. Anya egy, a Vanity Fair magazinnak adott interjúban árulta el, hogy miután hatéves koráig csak spanyolul beszélt, Londonban két évig nem volt hajlandó megtanulni angolul, de végül a Harry Potter-könyvek segítségével belejött a nyelvbe, és most mindkettőt folyékonyan beszéli.
Korán a saját útjára lépett
Kiskamaszként igen rossz viszonyt ápolt a kortársaival, és egyedi külsejét sem szerette, ám ekkor modellkedni hívták, ami új irányt hozott az életébe. Az a Sarah Doukas szólította le az utcán, aki korábban Kate Mosst is felfedezte, és elindította a világhír felé.
„Fiatalabb koromban nem igazán éreztem, hogy bárhová is beilleszkednék. Túl angol voltam ahhoz, hogy argentin legyek, és túl argentin ahhoz, hogy angol legyek. Az osztálytársaim nagyon csúnyán bántak velem, sokat sírtam a mosdóban” – emlékezett vissza.
A színjátszás lett számára az a terápia, ami megmentette az életét – nyilatkozta később, homályosan utalva arra, hogy voltak igazi mélypontok az életében, és hogy a színészet már iskolásként is a fényt jelentette számára az éjszakában. Imádta a drámaórákat, ahogy az irodalmat és a történelmet is.
Tizennégy évesen a modellkedéssel megkeresett pénzéből New Yorkba költözött, majd tizenhat évesen otthagyta az iskolát, hogy színésznek álljon. Bár a családja megpróbálta erről lebeszélni, mivel világéletében idősebbek között volt, és a szülei is felnőttként kezelték, nem volt kérdés számára, hogy korán a saját útjára lép.
Ugyan retteg a félelmetes filmektől, első nagyobb sikerét a 2015-ös A boszorkány című horrorfilmmel aratta, és nagyon nem tetszett önmagának a vásznon. Meg volt róla győződve, hogy karrierje ezzel véget is ér, de nem így történt. Szerepelt egyebek között a Széttörve, az Üveg, a Radioaktív, az Emma és Az új mutánsok című filmben, valamint a Birmingham bandája és A Sötét Kristály – Az ellenállás kora című sorozatokban is.
A vezércsel című, 2020-as sorozatot a nézők és a kritikusok is elismeréssel emlegetik – egy évre rá ezért az alakításáért nyerte el egyebek között a Golden Globe-díjat. Sokaknak a pandémia miatti bezárkózás egyik üdítő élménye, hogy végigizgulhatták az Anya főszereplésével futó, egy nehéz sorsú, de nagyon tehetséges sakkozónőről szóló Netflix-sorozatot.
Azóta az Utolsó éjszaka a Sohóban, az Amszterdam, Az Északi vagy A menü című filmek fűződnek a nevéhez, illetve a Super Mario nevű játék animáci-ós moziváltozatában a hangját kölcsönözte az egyik szereplőnek – tehát a naptárja tele, folyamatosan forgat.
A legnagyobb filmsztárok pályáján általában eljön az a pillanat, amikor – vagy poénra, vagy véresen komolyan véve a feladatot – belekóstolnak az akciófilmek világába. Anya Taylor-Joy már huszonnyolc évesen eljutott oda, hogy szintet lépjen, és akcióhőssé avanzsáljon. Tavasszal a Furiosa című filmben láthattuk
a mozikban, de az idei év egyik leginkább várt mozifilmjében, a Dűne második részében is felbukkant egy apró jelenet erejéig. Mivel a színésznő elég elfoglalt, nem tudták másképp megoldani, csak ha a rendező, Denis Villeneuve és a stáb teljesen külön felvonul, és leforgatja Anyával ezt a néhány perces epizódot. Ráadásul a premierig szigorúan titokban tartották, hogy Taylor-Joy is szerepel a sci-fiben, mert a rendező ezt egy kis meglepetésnek, ajándéknak szánta a rajongóknak.
