A cipésznek lyukas a cipője. A klímakutató környezettudatosan él?

Az elveket nem erőltetem, inkább belesimítom az életembe. Nem látszik a házunk a Google Mapsen,  sötétzöld folt a kert. Túl sok a fa, ki kellett volna vágni párat. Ám a gyerekeim megmakacsolták magukat: fát ki nem vágunk! Így hát kis telkünk sűrű erdő. Nyáron a legnagyobb hőségben sincs több huszonhat foknál. 

Próféta vagy a házadban?

A családom nagy része nem vesz új dolgot. Nem a márkáktól vagyunk menőbbek. Elfogadták a vegyszermentességet, szódabikarbóna, ecet, ennyi a tisztaság. Felnőttként visszajönnek, és hálásak, mert látják, másoknál ez nem így megy. Nem használunk csomagolóanyagot, papírtörlőt, folpackot, alufóliát. Kiürült liszteszacskóban viszik az uzsonnát a kirándulásra, és ez nem ciki. Átragad a közösségükben lévő társakra is. Kimegy a hét gyerekem a világba, és az életük nem a vásárlásról szól. Szenvedés nekik plázába menni, de öröm a természet. 

Anyjuk gyermekei?

Radikálisak, ezt jó látni. A fiam biciklin jár, akár esik, akár fúj. Zürichben erre van is alkalma. Múltkor ott kellett átszállnom, kértem, ugorjon már le a pályaudvarra, hogy átölelhessem. Bosszankodtam is, amiért vonakodott. Hiszen az anyja van itt! Aztán megérkezett, átfagyva, csuromvizesen, reszketve. A szélviharon tört keresztül, de fel se merült benne, hogy buszra üljön. 

Legyünk nyeregben élő nemzet?

Koppenhágában vagy Brüsszelben folyton esik, mégis mindenki biciklizik. Meg lehet szokni, szimplán függővé válnak az emberek. A többség így közlekedik, a kisgyerekeket utánfutóval viszik, a bevásárlást kosárban, csomagtartón. Mindez infrastruktúra-függő. Magyarországon nehéz ügy, két keréken hamar hősi halott leszel. A lányom szigorúan vegán, de ezt nem tőlünk látta. Belátom, hogy ez jó út, de nem bírtam feladni a húst. A villanyleoltással mennek a csaták, a családom több mint fele nem ismeri a villanykapcsolót…

Fontos, nemzetközi szervezetekben ülve mennyit tehet egy ember?

Sokat. De frusztráló, hogy a befolyásos cégvezérek milyen erővel fékezik a jó folyamatokat, és a busás haszon érdekében a nagy szervezetekre is hatnak. 

A kisember mit mondhat? Mindenki pazarol, én spóroljak?

Ha fogyasztóként gondolkodunk, úgy tűnik, alig számít, amit teszünk. De fontos, mert csak ezek láthatóvá tételével lehet előbb-utóbb magasabb szintű változást elérni. A munkánkkal sokszor még nagyobb hatást érhetünk el. Például te most sokkal többet segítesz ezzel a szösszenettel, mint ha nem használnál papírpoharat. Te vagy a marketingigazgató? Reklámozz normálisabb termékeket, olyat és annyit, amilyenre és amennyire valóban szükség van. Te vagy a villanyszerelő? Nem biztos, hogy rögtön be kell szerelni a klímát, rábeszélheted a megrendelőt az árnyékolásra! Bármely szakmában sokat tehetünk a klímáért. 

Civil kurázsi?

Ha eltaposnak a magyar közúton, kevesebbet használ, mint ha civilként küzdök, és nyomást gyakorlok a helyi politikára, hogy legyen kerékpárút, bicajparkoló.

Jó visszajelzések?

Egyszer a Triglavra kirándultunk, és odajött egy ember, hogy a cégé­ben szervezett egy kis klímaklu-bot, sok mindent elértek. Máskor a Tisza-parton fürdettem a gyerekemet, mire meglátott valaki, és közölte: köszi, már sosem hagyja bedugva a töltőjét.

A jó példa ragadós?

Lefotózom a zsákban kirakott avart az utcán, és hozzábiggyesztem: az otthagyott avar gazdagítja a földet, visszatáplálja a fákat, ha viszont bezsákoljuk és elvitetjük, szegényedik a talaj. A posztot megosztják hétezren. Májusban szólok, ne vágjuk a füvet, mert úgy több rovar és növényfaj marad meg a kertben. Karácsonyfaszezonban mindenki megdöbben, ha kiposztolom, hogy a vágott fenyő környezettudatosabb a műanyagnál. Legyen minél nagyobb, hiszen azon madár csicsergett, hosszú évekig gazdagította a földet. A cserepes fa meg esetleg olyan kártevőket, földet hoz a kertembe, ami megbolygat mindent. Sokan visszajeleztek, mennyire fellélegeztek, mert ők mindig is érezték, hogy ez a normális, ám közben a csapból is folyt, hogy ki ne merd vágni a fát…

Klímaszakértő beszólogat?

Sokan nem tudják, egy polárpulóverrel mi mennyiségű mikroműanyagot szívnak be naponta… Nemrégiben egy szimpatikus lakásétteremben gyorstalpalót tartottam, és elmagyaráztam, muszáj lesz ablakot nyitni, mert a sütő miatt felgyűltek a nitrogén-oxidok, ami veszélyes. Egyből elkerekedett a szemük, már szellőztettek is. Vagy közlöm, hogy te jó ég, a gore-tex-kabátodat olyan vegyszerrel itatták át, amely vízálló, sosem bomlik le, beeszi magát a testedbe, és borítja a hormonháztartásodat. Ma az Antarktiszon lehulló hóban is több ilyen „örökvegyszer” van, mint ami a vezetékes vízben megengedett. Hólyagrákot, sterilitást okoz, hazavágja a hormonháztartást. Ha mindezt tudod, nehéz csendben maradni.

Jelentsünk fel mindenkit?

Inkább bátorítsunk! Hurrá, hagyták megnőni a füvet, mehet a kép a netre! Biciklin jött, fotót róla! Biztos van fejlettebb állam Kenyánál, Ruandánál, de mindkét helyen tilos nylonzacskót használni és az országba bevinni. Nem csak a leggazdagabb csinálhatja jól.

Rágjuk az emberek fülét, míg jó belátásra nem térnek?

Az emberek körülbelül háromnegyede tojik az egészre. Viszont mindenkinek van érzékeny pontja. Kiderült, hogy a cseh sörgyártás is veszélybe kerülhet a klímagondok miatt. A komló minőségével lesznek bajok. Na, erre sokan felkapják a fejüket, tennének valamit. A legtöbb tipikus, kedvelt napi élelmiszerünk és örömforrásunk kockázatnak van kitéve. A kérdés csak az, mikor szűnnek meg, a mi életünkben, vagy majd a gyerekeinkében… 

És aki nem hisz az egészben?

Mindenki úgyse lesz szakértő. Egy reptér vezetője mondta: nem hisz a klímaváltozásban, de ha ilyen olcsó a napenergia, összedob egy napelemparkot… Mindegy, miért csinálja, csak tegye a jót! Hekkeljük meg a világot, hogy mindenki boldogabb legyen… Ne hajszoljam a drágább cuccokat, a több munkát… Üljek le inkább fakockavárat építeni a gyerekkel. Édesanyámmal, édesapámmal elmentünk, és újra körbejártuk a gyerekkori helyeket. Mélyebbre ment, mint ha vettünk volna egy nagyobb autót!

És a sunyi álzöldek?

Rengeteg zöldnek látszó dolog átverés. Többnyire átlátok a szitán, de előbb-utóbb én sem fogok. Érdemes óvatosnak lenni azokkal a cégekkel, amik iszonyú biónak vagy zöldnek hirdetik magukat. Ha elolvassuk az összetevőket, kiderül, mi van a termékben. A legzöldebb fogyasztás, ha nem fogyasztunk. Vegyük termelőtől a gyümölcsöt, ne utazzon! Vegyünk használtat, arról már kiderült, ha tartós! És nem kell a sok vegyszer! A tisztaságkultúrát ránk erőltették. A tusfürdő szárítja a bőrt, nosza, kenjük hidratálóval! Ördögi kör! A túlzott higiénia tönkrevágja az egészséget. Nehéz a kereskedelmi érdekeknek ellene mondani. A teljes kultúránkat megváltoztatták. 

A legrosszabb ebben a szakmában?

Látni, hogy akinek iszonyú sok pénze van, milyen ellenérdekelt, mekkora a befolyása, hogy padlóra küldje a klímát és az emberiséget. Ilyenkor érzem tehetetlennek magam.

A legjobb? 

Az emberek jobban megszeretik ezt a csodálatos, teremtett világot. 

Portréfotó: Falus Kriszta