A szomszéd néni, Erzsi vigyázott rám néha, ha anyám elment vásárolni. A lakása maga volt a mennyország számomra (másfél szobás panel a hetediken), mert telis-tele volt színes magazinokkal. Az asztalon, a hímzett terítőn a legfrissebbek, a fonott magazintartóban a már olvasottak, melyek – ahogy akkor szokás volt – bekerültek a rendszer körforgásába, mentek a barátnőknek, akik vitték az anyukájuknak, lányuknak, menyüknek. Na de mielőtt elindultak volna a vándorútra, ott voltam én, aki válogatás nélkül olvashattam őket. Folytatásos regények, interjúk, szépséges divatoldalak… Igazából haza sem akartam menni. Nyugodtan állíthatom, hogy amit tudnom kellett kamaszkoromra, azt a magazinokból tanultam meg. Volt Erzsinek egy érdekes szokása, a fontosabb cikkeket kivágta, és óvatosan behajtogatta egy kockás füzetbe. Akadt köztük néhány rövidebb írás, de olykor többoldalas, képes anyag is. Hogy a gyűjteménynek mi lett a sorsa, ki olvasta el, vagy ő mi alapján válogatott, nem tudom. De a mai napig, ahányszor érdekes kéziratot olvasok, eszembe jut a kockás füzet a sublót felső fiókjában. Hogy bele kellene hajtogatni ezt is.
Ebben a lapszámunkban is van néhány ilyen cikk. Például hogy megvan annak a tudományos magyarázata, miért érzik sokan ősz elején, hogy nem pihentek eleget, pedig a nyárnak vége, szakadnak a nyakunkba az újabb feladatok. Miért tör ránk a kínzó érzés, hogy nem csináltunk meg mindent, ami tervben volt. Van rá megoldás (50. oldal), elolvashatják, nekem segített.