A nyaralás, a vakáció célja a felüdülés, pihenés – lenne.­ Hogy elszakadunk a kötelezettségeinktől, a külvilágtól, hogy időnk van az élvezetekre, hogy kapcsolódunk saját magunkhoz, majd visszatérve lelkesen vetjük bele magunkat a mindennapokba. Igen ám, de ahogyan ráfordulunk az őszre, sokan érzik úgy, hogy fáradtabbak, mint valaha, hiszen a nyaralás körüli szervezkedés, a munkából való kiesés és/vagy a gyerekek nyári programjainak levezénylése gyakran nem pihentet, hanem csak tetézi a feszültséget.

Perspektívát nyújthatna

– Az a hozzáállás, hogy az ember az évi öt–hét hét fizetett szabadságát szeretné jól kihasználni, már önmagában feladatorientált attitűd, hiszen kényszert érez arra, hogy ennek jól kell sikerülnie. ­Tehát bennünk van, hogy ekkor például nem lehet betegnek lenni, mert nyaralni, üdülni kell. A nyaralásra teszünk fel mindent – látja Molnár Kata pár- és családterapeuta, szakpszichológus.
Egy olyan nyaralás viszont, amelynek nincs tétje, amelynek során valóban átadjuk magunkat a pihenésnek, amellett, hogy energiával tölt fel, új perspektívát kínál nemcsak a munkában, de az egész életünkben: segíthet tisztázni céljain­kat, inspirálhat, jó alkalom arra, hogy hátrébb lépjünk, és visszatekintsünk az addig eltelt hónapokra. Akár új ötleteink is támadhatnak ilyenkor arra vonatkozóan, mihez szeretnénk kezdeni az életünkkel, karrierünkkel, szabadidőnkkel. ­Illetve, ami nagyon fontos, a kiégés ellen is védőfaktor. Persze csak akkor, ha képesek vagyunk tényleg feltöltődni, és az év többi részében is a munka-magánélet egyensúlyára törekszünk…

Szemléletváltás a hétköznapokban is

Az esetek nagy részében azonban nem ez történik. Egy, jobb esetben két hét szabadság alatt ugyanis nem lehet kipihenni egy egész évet, nincs rajtunk gyorstöltés, mint a telefonokon. Arról nem is beszélve, hogy igen sokan még a szabadságuk alatt is dolgoznak, vagy éppen nem is utazásra, hanem arra használják el (vagy tartalékolják) a fizetett szabadnapokat, hogy kilábaljanak egy-egy betegségből.
– Hogy a nyaralás, a szabadság jól sikerülhessen, messzebbről kell indulni: a mindennapok során is tudatos szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy fenntartsuk a munka-magánélet egyensúlyt, hogy elengedjük a fölösleges stresszt. El kell fogadni, hogy soha nem lesz olyan, hogy nem vár ránk valamilyen teendő – magyarázza Molnár Kata. – Olyan sem fordul majd elő, hogy a listánk végére érünk, mert mindig adódik újabb feladat. Oliver Burkeman brit szerző írt egy remek könyvet, magyarul az a címe, hogy Az élet rövid – útmutató halandóknak a stresszmentes időbeosztáshoz. A boldogság pszichológiája áll a középpontjában, hogy átlagosan négyezer hetet töltünk a földön, és ez idő alatt képtelenség mindent megcsinálni, amit szeretnénk. Emiatt aztán priorizálni kell, és az igazán fontos dolgokra koncentrálni. Az a szemüveg, amit felveszünk, fogja eldönteni, tudjuk-e élvezni menet közben a dolgainkat, vagy állandó önostorozó attitűddel állunk hozzá az élethez. Ebből is kiderül, hogy el kell engedni a tökéletes nap ideáját, ahogyan azt is, hogy kontrollálni akarjuk az időnket, jelen esetben a nyaralásunkat, a szabadságunkat. Vagyis el kell fogadnunk a lehetőségeink és saját magunk határait ahhoz, hogy tényleg olyasmit csináljunk, ami jó nekünk. Ez pedig sokat segíthet az egyensúly meg­találásában.

A kiégés ellenszere

Így leírva persze egyszerűnek tűnik, de ennél is egyszerűbb belekerülni a darálóba. Mi vezet kiégéshez, és hogyan manőverezhetünk a mindennapokban úgy, hogy mire a következő nyaralásra sor kerül, ne az utolsó levegőért kapkodjunk?
– Vannak olyan faktorok, amelyek gyakorlatilag garantáltan kiégéshez, vagyis fizikai, mentális és érzelmi kimerültséghez vezetnek. Ilyenek a teljesítménycentrikusság, a hosszú időn át fennálló érzelmi stresszhelyzet, amit bizony nemcsak a munkában élhetünk át, hanem a szülőségben is – mutat rá szakértőnk. – Ilyen esetben kevés örömöt vagyunk képesek megélni a gyerekekkel is, mert állandóan feladat­orientált üzemmódban vagyunk – bizony, nyaralás alatt is. Például képtelenek vagyunk átengedni magunkat a tengerben, tóban megmártózásnak, a napfénynek, a gyerek csilingelő nevetésének. Vagy amikor hiába a szép szálloda, a csodás nyaralás, de mit sem ér, mert akkor is a munkahelyi problémák járnak a fejünkben. Viszont szerencsére képesek lehetünk védőfaktorokat kiépíteni magunkban. Itt lép be a képbe az utóbbi évek sokszor ismételt szava, a buddhizmusból eredeztethető mindfulness is, amely tudatos jelenlét gyakorlatot jelent. Amikor valahogy eleinte akár csak öt percre lelassítjuk a létezésünket, és szinte gyerekszemmel próbálunk, tudunk jelen lenni az adott helyzetben, minden érzékszervünket megnyitva.