A monarchiát gyakran nevezik lutrinak, hiszen nem a legrátermettebb fejére kerül a korona, és nem arra, akit a nép választ (bár ez sem lenne garancia). Egyszerűen az öröklési rend dönt, de az elemzők szerint a britek nagyon szerencsések, mert III. György király 1760-as trónra lépése óta királynők és királyok sora szolgálta jól az Egyesült Királyságot. Mind közül kiemelkedik II. Erzsébet, akinek hetvenévnyi uralkodása alatt olyan óriásit változott a világ, hogy életútját végignézve mintha egy valódi időutazót figyelnénk, akit ráadásul a hatalom soha nem változtatott meg. Ennek legfőbb oka az, hogy nem kiváltságnak tekintette a pozícióját, hanem megtiszteltetésnek.
A MUNKA NEMESÍT
Ki ne szeretne királylány lenni? Úgy tízéves korig. Kamaszként már megértjük, milyen nyomasztó volna ország-világ figyelme, felnőttként pedig nyilvánvalóvá válik, mennyire nehéz lehet jóformán választási lehetőségek nélkül, folyamatosan teljesíteni, miközben tilos hibázni. Erzsébet sosem volt Borsószem hercegkisasszony; bár csodás körülmények között élt, nem volt beleszólása a pályaválasztásába, abba, hogy hol lakik, kivel találkozik, mikor nyaral, mivel tölti idejének nagy részét.
A huszonegyedik születésnapján Dél-Afrikában tartózkodott hivatalos úton a szüleivel, amikor először szólt rádióüzenetben a Nemzetközösség tagjaihoz. A következőket mondta: „Mindannyiuk előtt fogadom, hogy egész életemet, legyen az akár rövid, akár hosszú, az önök szolgálatának szentelem.” Ez a fogadalom fakadhatott volna egy fiatal lány lángoló lelkesedéséből, de Erzsébet egész élete során megingathatatlanul ragaszkodott ahhoz, hogy az ő feladata minden körülmények között ez a szolgálat. Királynőként több mint kétszázhatvan tengeren túli utazáson képviselte a monarchiát, de a saját országában is folyamatosan úton volt. 2015-ben 341 hivatalos eseményen jelent meg, többön, mint Vilmos, Katalin és Harry együttvéve abban az évben. Rendkívül változékony időszakra esett az uralkodása, de az egész országnak stabilitást jelentett a személye, így soha nem merült fel benne komolyan, hogy hátrébb lépjen, „nyugdíjba vonuljon”. 2013 februárja és 2014 júliusa között négy európai vezető mondott le; XVI. Benedek pápa, Beatrix holland királynő, II. Albert belga király és I. János Károly spanyol király, Erzsébet azonban fáradhatatlanul tette a dolgát. Alig néhány nappal Fülöp 2021-ben bekövetkezett halála után, az Egyesült Királyság új nagyköveteinek kinevezésével folytatta hivatalos teendőit, és az utolsó pillanatig dolgozott.
A STABIL LEHET RUGALMAS IS
Darwin óta tudjuk, hogy a túlélés nem a legerősebbnek vagy a legintelligensebbnek adatik meg, hanem annak, aki tud és akar alkalmazkodni a változásokhoz. Miközben II. Erzsébet a köztudatban konzervatív, a hagyományokhoz és az előírásokhoz mindenáron ragaszkodó királynőként volt jelen, valójában sok szempontból megelőzte a korát. Az ő koronázása volt az első, amit teljes egészében közvetített a tévé, rengeteg brit kifejezetten miatta vett készüléket. Ő volt az első uralkodó, aki e-mailt küldött, erre 1976-ban került sor, 1997-ben készült el a weboldala, 2008-ban az első YouTube-videója, 2014-ben posztolta az első tweetjét, és 2019-ben az első fotót az Instagram-oldalán.
De nemcsak a technikai újdonságokra volt nyitott. 1948-ban született első gyermeke, Károly, és a hagyományok szerint jelen kellett volna lennie legalább egy magas rangú politikusnak, hogy bizonyítsa, nem cserélték el a leendő trónörököst. Erre nem került sor, mert Erzsébet hercegnő csak az orvosokat és a szülésznőt engedte be a Buckingham-palota zenetermébe, amit ideiglenesen szülőszobának rendeztek be. Negyedik gyermekénél már férje, Fülöp is végig jelen volt, és fogta a kezét.
Uralkodása idejére esett a Brit Birodalom átalakulása Nemzetközösséggé, sok régi gyarmat függetlenné vált, ami okot adhatott volna ellenségeskedésre, vagy minimum feszült viszonyra, de II. Erzsébet határozottan és többször kifejtette, hogy nagyon szeretne barátságra épülő új kapcsolatot kialakítani ezekkel az országokkal. Ezt nemcsak mondogatta, de mindent meg is tett a kiegyensúlyozott partneri viszonyért, ahogy a megbékélésért is. Írország 1922-ben lett független, és 2011-ig egyetlen angol uralkodó sem látogatott el Dublinba, II. Erzsébet azonban nemcsak megjelent az ír fővárosban, de ír nyelven is köszöntötte az egybegyűlteket, és koszorút helyezett el, valamint fejet hajtott az ír függetlenségért egykor harcoló hősök emlékműve előtt az Emlékezés Kertjében. Egy évvel később Észak-Írországba látogatott, felülemelkedve azon, hogy harmadunokatestvérét, Lord Mountbattent 1979-ben az IRA gyilkolta meg, és kezet fogott Martin McGuinness-szel, aki állítólag az IRA parancsnoka volt Mountbatten halálakor.
TÖKÉLETLENSÉGE MIATT SZERETHETŐ
A királynő népszerűsége igencsak hullámzott, és egyértelműen a kilencvenes években volt a mélyponton. 1992-t ő maga annus horribilisnek, azaz „szörnyű évnek” nevezte, miután két gyermeke, Károly és András bejelentette, hogy különválnak feleségüktől; lánya, Anna elvált, a windsori kastély lángba borult, a monarchiaellenes hangok pedig felerősödtek, egyre többen kérdezgették, mégis mi szükség van a királyi családra. 1997-ben, Diana halálát követően még jobban ellene fordult a közvélemény, az emberek nehezményezték, hogy a Buckingham-palotán nem eresztették le a zászlót, és a lapok hevesen firtatták, vajon a királynő miért nem tért vissza Londonba skóciai nyaralójából. A felhergelődött alattvalókat nem érdekelte az igazság, hogy a zászlót az uralkodó halálakor sem engedik le, és hogy Erzsébet azért maradt Skóciában, hogy támogassa Diana gyermekeit, Vilmos és Harry herceget. Ha lassan is, de megértette, hogy ez a helyzet túlmutat azon, mit ír elő a protokoll, visszatért a fővárosba, élő adásban tisztelgett a menye előtt, és félárbócra engedte a zászlót. A tragédiát követően nyilvánvalóvá vált, hogy a királyi család tagjainak sem kell tévedhetetlennek látszaniuk, és hogy egy nagyobbfajta botlás után is fel lehet állni, újra lehet kezdeni. Azzal, hogy továbbra is megőrizte higgadtságát, ugyanakkor képes volt változtatni a meggyőződésén, fokozatosan visszanyerte az alattvalók tiszteletét és szeretetét.
2011-ben egy olyan különösen fontos eseményen, mint a trónörökös esküvője, már az évszázados szokásokkal is hajlandó volt dacolni. Vilmos herceg mesélte el egy dokumentumfilmes csapatnak, hogy amikor kézhez kapta a vendéglistát, és azon csupa számukra ismeretlen ember szerepelt, felkereste a nagymamáját, és megkérdezte tőle, hogy most mégis mit tegyen. Erzsébet azonnal megértette, mi a probléma, és azt mondta: „Szabadulj meg a listától, kezdd a barátaiddal, aztán majd hozzáadjuk azokat, akiket muszáj. Ez a te napod.” Ebben az évben módosította az öröklési törvényt is, azóta nem az elsőszülött fiú áll automatikusan az első helyen, hanem bármely jövőbeli brit uralkodó fiai és lányai egyenlő jogokkal kerülhetnek trónra.
