Minden alkalommal, amikor vendégszerkesztő érkezik hozzánk, kicsit másképp olvassuk a kéziratokat. Vajon az új kolléga mit szól hozzájuk? Mihez szeretne majd jegyzetet írni? Amikor Almási Kittit felkértük, biztosak voltunk benne, hogy elsősorban a pszichológiai témájú cikkek vonzzák majd, de nem így lett, mert Kitti nagyon érdeklődő volt, a legtöbb rovat kíváncsivá tette, lelkesen vett részt a lapkészítésben.

Gyakori szereplője magazinunknak, a ­lélekrovatban rendszeresen mesél nekünk. A Nők Lapja „családtag” náluk, hiszen a nagymamája és az édesanyja is előfizetője volt. Gyerekkorában a könyvajánlók keltették fel először az érdeklődését. Szívmelengető emlékei a hétvégék, amikor a nagymamája mellé kucorodott a régi kanapéra, és közösen fejtették meg a keresztrejtvényeket. 

Manapság az útleírások és a szépségrovat ajánlói a kedvencei, és persze a lélek­rovat, melyben szerinte nemcsak a jéghegy csúcsát érintjük, hanem bátran boncolgatunk mélyebb témákat is. 

Íróként tapasztalja, hogy egy pszichológiai témájú könyvet jóval kevesebben olvasnak el, mint amennyien egy hasonló témát érintő cikket. Ez pedig nagy segítséget nyújthat, hiszen elindíthat valakit egy úton, hogy tovább kutasson egy témában, választ keressen a kérdéseire. 

És hogy kit látna a címlapon legszívesebben? Szíve szerint egy kutyás-gazdis fotót, mert annyira fontos része lett a családjuk életének a négylábú jövevény, hogy örömmel olvasna mások tapasztalatairól is.