Míg a munkahelyi kiégésről már sokat hallottunk, a családiról szinte tabu beszélni. A kettő sok szempontból hasonló: a sokáig fennálló stressz érzelmi kimerülést hoz, kilátástalanságot, állandó fáradtságot, kiüresedést érzünk, elveszítjük a lelkesedésünket, az életkedvünket, kapcsolatainkban elmagányosodhatunk. A kiégés sötét verem lehet, ahonnan nem mindig könnyű kikecmeregni. Nincs titkos receptem, hiszen minden élethelyzet egyedi. De remélem, az alábbi pár ötlet segíthet keresésre sarkallni az olvasót, hogy megtalálhassa a saját létráját, aminek segítségével elindulhat a gödörből fölfelé. 

Változást változtatás tud eredményezni: csináljunk hetente három dolgot radikálisan máshogy, mint addig! Ha a reggeli kávézás közben híreket olvastunk, innentől nézzünk ki az ablakon, és lessük a madarakat, tusolás helyett üljünk be a kádba, podcast helyett hallgassunk zenét, vagy fordítva.

Én magam nem hiszem, hogy a családi teendőket olyan igazságosan el lehet felezni, mint egy tábla csokoládét. Hogyan hasonlíthatjuk össze a fizikai energiát­ igénylő takarítást egy érzelmi energiát igénylő teendővel, mint például a gyerekek esti rutinjának levezénylése? A méltányos teherviselésben hiszek, ami azt jelenti, hogy a körülményeket is mérlegeljük, például azt, kinek mi megy könnyebben, vagy ki mennyire fáradt. Ehhez nem elég egyszer megegyeznünk, hogy, mondjuk, közös cél a vállalkozás felfuttatása, hanem szükséges rendszeresen megkérdeznünk egymást, hogy „Neked jó az irány, még közösen ülünk a járműben, és örömmel is vagyunk benne? Változtassunk valamin?” Néha jobban megértjük a másikat vagy akár magunkat is, ha nem szavakat használunk, hanem lerajzoljuk vagy gyurmából megformázzuk, hogy is érezzük magunkat, és mi a vágyunk.