Három óra múlt öt perccel, a zuglói csarnokban már közel ezer sakkozó koncentrál a táblánál, a norvég csapat egyik széke viszont még üres, csak a fotósok állják körbe. Befut a harminchárom éves Magnus Carlsen, sietve az asztalhoz ül. A haja még vizes az esőtől. Lép. Leveszi a pulóverét, iszik, az egyre duzzadó tömeg minden mozdulatát fotózza és videózza. Carlsen tegnap tíz percet késett a fordulóról, a szaksajtót bejárta a videó, ahogy a szakadó esőben háromkor még a csarnok felé biciklizett. Talán így kerüli el a rajongók ostromát.

Magnus Carlsen a sakk rocksztárja. Jó pár éve egy farmerreklámban Liv Tylerrel szerepelt. Csodagyerekként kezdte, családjával több évig versenyről versenyre utaztak, játszott Budapesten is. Huszonkét évesen szerezte meg a világbajnoki címet, amit tíz éven át több kihívóval szemben megvédett, ám a tavalyi vb-meccs­ előtt önként lemondott róla, ahogy a találkozóért járó díjról is. Annyival jobb volt mindenkinél, hogy egy újabb páros mérkőzés már nem motiválta. Azóta csak a saját örömére sakkozik.

A kilencnapos olimpián a különböző nemzetek négyfős válogatottjai mérkőznek meg, házigazdaként mi a férfiak és a nők között is három csapattal indulhattunk. A Carlsennel szomszédos asztalon most az első női csapatunk játszik. Éltáblásunk, az ajkai Gaál Zsóka még csak tizenhét éves. Néhány asztallal arrébb küzd az egyes számú férfiegyüttesünk, amelybe sok év távollét után Rapport Richárd és Lékó Péter is visszatért. Ricsi azzal az ukrán Vaszilij Ivancsukkal játszik, aki megtestesíti az elvarázsolt sakkozó figuráját. Szívesen gondolkozik a lépésen úgy, hogy közben a plafont nézi.

Második női csapatunk vezetője Galyas Miklós nagymester. – Egy női csapat kapitányának kicsit pszichológusnak is kell lennie – mondja. – A lányoknál a harci szellem, a motiváltság nagyon erős, ugyanakkor könnyebben kizökkenhetnek, mint a férfi sakkozók.

A verseny legfiatalabb résztvevője egy nyolcéves lány a Karib-térségből. A legidősebb játékos, egy nyolcvanhárom éves hölgy a brit fennhatóság alá tartozó szigetről, Guernsey-ről származik. Ott olyan kevesen sakkoznak, hogy korábban még nem szerepeltek olimpián, mert nem tudtak összeállítani egy csapatot.

RÁDIÓJÁTÉK A GYŐZELEMBŐL

Az első, országok közötti csapatversenyt is Budapesten szervezték, 1926-ban, bár akkor mindössze négy válogatott indult, ezért azt csak „előolimpiának” tekintjük. A magyar sakkozók győztek. Egyik játékosunk, dr. ­Vajda Árpád rendőrtisztként dolgozott, és a délutáni fordulókra a munkahelyéről járt be. A következő – már hivatalos – sakkolimpiát Londonban tartották, ott is a mi versenyzőink nyertek.

– Az út előtt a magyar csapat közös pénzét Vajda Árpádra bízták, úgy gondolták, nála lesz a legbiztosabb helyen – idézi fel a korabeli beszámolók alapján Bottlik Iván sakktörténész. – A harmadik forduló után viszont elvesztette a teljes összeget. Az eset annyira felkavarta, hogy a következő mérkőzésen inkább kihagyták a csapatból, a tartalék játékos ült be helyette. Vajda visszament a szállodába, ahol a szobalány mosolyogva mutatta a pénztárcát, amit az ágyban, a párna alatt talált.

A női sakkolimpiák 1957-ben indultak. Bár a magyar nők 1986-ban ezüstérmet szereztek, a következő generáció elképesztő sikerei arra késztették a Magyar Sakkszövetség vezetőit, hogy az 1988-as szaloniki olimpiára már a három Polgár lányt és Mádl Ildikót nevezzék. 

– Rendkívül fiatal csapatunk átlagéletkora tizenhat év volt, éveik összege hatvannégy, pont ahány mező van a sakktáblán. Ez lelkes szurkolónkat, Molnár Dánielt, a neves riportert megihlette: később írt egy mesét, amiből rádiójáték született – tekint vissza az akkori csapatkapitány, Tompa János nemzetközi mester. – A torna első fordulóján tapintani lehetett a feszültséget. Nem annyira az ellenfél okozott izgalmat, hanem a hatalmas újságírói érdeklődés.

A válogatott szenzációs aranyérme elnémította a kritikus hangokat. Sikerüket két év múlva Újvidéken is megismételték.

GÉPEK FORRADALMA

A mai számítógépes sakkprogramok játékerőben felülmúlják a világbajnokot is, ezért a versenybíróknak fel kellett nőniük ahhoz, hogy a huncutabb játékosok két lépés között a mosdóban a telefonos sakkalkalmazástól kérhettek tanácsot. 2010-ben a hanti-manszijszki­ ­sakkolimpián a francia válogatott egyik nagymestere, Sebastian Feller pedig a csapatkapitány segítségével csalt. A partikat ugyanis élőben közvetítették az interneten, és valaki Franciaországból, a számítógép elől sms-ben küldte el a legjobb lépéseket a kapitánynak, aki egy titkos kóddal továbbította őket Fellernek. Megbeszélték előre, hogy miközben sétálgat, és megáll valamelyik játékos mögött, az mit jelent majd, hogy Feller melyik figurával lépjen, és ugyanígy lekódolták a táblák mezőit is. A botrány óta a játszmákat legalább tizenöt perc csúszással közvetítik. A rangosabb versenyeknél pedig a teremből beléptetőkapuval szűrik ki a mobilokat.

A sakk egyébként évtizedekig küzdött azzal, hogy nem látványsport, hiszen a partiból a laikusok csupán annyit fogtak fel, hogy két ember görnyed a tábla felett. Manapság viszont a komolyabb tornák játszmáit már úgy közvetítik az interneten, hogy a nézőknek erős sakkozók magyarázzák, mi zajlik a versenyzők fejében. Hogy ezek az elemzések a nagyközönség számára is érthetők és szórakoztatók legyenek, az olimpián a kommentátorcsapatot Harsányi Leventével egészítették ki. Meglátogatjuk a stúdióban, a csarnok emeletén.

– Gyerekkorom óta szeretem a játékot, és miután egyszer megvertek a kartondobozokra tett sakktáblán az egyik gyógyfürdőben, majd a Nyugati aluljáróban, kiterveltem, hogy megtanulok sakkozni – meséli a műsorvezető, aki mostanában rengeteget játszik a telefonján.