1.A színpad
Én voltam az a kislány, aki az iskolában, majd országos versenyeken minden alkalommal kiállt a színpadra. Szavaltam, táncoltam, énekeltem, és valahogy mindennel sikerem volt. Pápán nőttem fel, az iskola mellett zenét tanultam, dzsesszbalettoztam, színjátszókörbe jártam, öntudatlanul bár, de készültem a későbbi hivatásomra. Egyszer visszanéztem egy videófelvételt, amin éppen az anyakönyvi hivatalban, egy esküvőn énekeltem, és akkor értettem meg, miért biztatott mindenki, hogy nekem feltétlenül ezzel kell foglalkoznom. Valóban tele volt ösztönös muzikalitással a produkcióm. De természetesen még rengeteg tanulás kellett ahhoz, hogy a hangom úgy szóljon, ahogyan ma.
2. Szentes
Nyolcadik után az első utam még a dráma tagozatos gimnáziumba vezetett, Szentesre. Ellenállhatatlanul vonzott az irodalom, a színház, és szerettem volna egy olyan közösséghez tartozni, amelyet hozzám hasonló diákok alkotnak. A társaság nagyon fontos, inspirálja az embert. Persze előbb-utóbb kiderült, hogy az én terepem nem annyira a színházcsinálás, mint inkább az éneklés. Ez vezetett oda, hogy az utolsó két évet már Budapesten végeztem, miközben Sík Olgánál tanultam énekelni. Nagyon hálás vagyok neki.
3. A Hair
Kamaszkoromban rengeteg musicalt hallgattam, köztük a Hairt is, és az Easy to be Hard című dal, amit a filmben Cheryl Barnes énekel csodálatosan, szinte megbabonázott. Akkor fedeztem fel magamnak a soult, amely jellemzően belső indíttatású zene, érzelmekből fakad. Úgy éreztem akkor, ez lesz az én utam. Akkor kezdtem el Ella Fitzgeraldot és Aretha Franklint is hallgatni, majd lassacskán elindultam a dzsessz felé. Az Országos Szórakoztatózenei Központban, ahova Olgához jártam, volt egy gazdag kottatár, és én abban órákra elmerültem, kimásoltam magamnak több száz örökzöldet és dzsesszstandardet, és meg is tanultam őket. Az volt még nagy felfedezés számomra, amikor először találkoztam a blueszal. Azt a szabadságot! Leírhatatlan, amit éreztem. Ennek később a Cotton Club Singers zenekarban óriási hasznát vettem.
4. A szólókarrier
Miközben imádtam örökzöldeket énekelni, egyre inkább vágytam arra, hogy belső ihletésű dalaim legyenek. Szerettem volna, ha az, amit éneklek, kizárólag engem fejez ki, az általam megtestesített énekesnő karakterére íródik. Ezért léptem ki az egyébként roppant sikeres Cotton Clubból, és kezdtem szólókarrierbe. Már indult a nyomdába az első lemezem borítója, amelyen az előadó neve még Zsédenyi Adrienn volt, amikor összedugtuk a fejünket a barátnőmmel, aki akkor zenei aldirektorként dolgozott, hogy kitaláljunk nekem egy művésznevet. Ez lett a Zséda. Ma már, nagy büszkeségemre, határon túl anyakönyvezhető női név lett, több kislányt is neveztek el utánam.
5. Anyaság
Euforikus élményt jelentett, amikor végre anya lettem. Madarat lehetett volna fogatni velem. Ettől függetlenül elég gyorsan visszatértem a színpadra, mert sűrűn érkeztek a felkérések. A nagymamák és a fiam édesapja egy emberként álltak mellém: menj, és énekelj a közönségnek! Nem is tudom, mi lett volna velem, ha nem segítenek. Mert a kreatív szakmákban úgy van, hogy ha valami megszületik az emberben, azt nem lehet elfojtani. Azt gondolom, sorsszerű volt, hogy ez lett az utam.
Fotó: Zsólyomi Norbert
