Szerdai szülinap – Akovács Éva beköszöntője a Nők Lapjából

A főszerkesztő levele.

Megjött, végre, nyissuk ki gyorsan! Bontjuk a csomagot, titkon beleszippantunk a lapok közé, hmmm, a papír finom illata… – nagyjából ez történik szerdánként, amikor megérkezik a lap. Három hét munka és még több előkészület, mire végre belelapozhatunk. Minden héten olyan szeretettel forgatjuk, mintha most jönne ki először a nyomdából, pedig már hetvenötödik éve érkezik rendületlenül (egyszer szünetelt pár hétig, az ’56-os forradalom alatt). Rengeteg újságírói megérzés és szerkesztői szigor rejtőzik minden egyes lapszám elkészítésében.

Hétfőnként átbeszéljük a friss témákat, mi érdekelheti az olvasókat, mi az, amiről mi is sokat beszélünk. Megtervezzük, borítjuk, cseréljük. Átírjuk, megfotózzuk, megszerkesztjük. Aztán elengedjük a nyomdába. Közben már a friss lapon dolgozunk. Történhet bármi, a Nők Lapja kedden megérkezik az előfizetőkhöz, szerdán pedig az újságosstandokra is. 

Mivel ez ünnepi kiadás, a szokásos rovatokon kívül egy tizenhat oldalas összeállítást is készítettünk az elmúlt évtizedek kiemelkedő írásaival. Mellékletünk szereplői közül többen nincsenek már velünk. Szakmájuk kiválóságai ők, mondanivalójuk pedig nem avult el az évek múlásával, ajánlom őket szeretettel.

Ebben a digitális világban ritkaság, hogy egy nyomtatott lapnak ilyen hűséges olvasótábora legyen. Ezen a születésnapon is önöknek köszönjük, hogy hetvenöt éve megjelenhetünk hétről hétre, hogy együtt várjuk az új címlapot, a riportokat, interjúkat!