Mind Enikő, mind Balázs a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán szerzett diplomát, sőt egy évfolyamra is jártak, mégsem ott találtak egymásra, hanem egy online társkeresőn.
– Elvileg ismernünk kellett volna egymást, de mivel a gyakorlatok során más-más csoportba kerültünk, mégsem így alakult. Miután online felvettük a kapcsolatot, először egy közös időpontra tett nyári vizsgán láttuk egymást, majd a múzeumok éjszakáján találkoztunk is. A többi már történelem – meséli Balázs.
Míg Enikő mindig is szerette volna kipróbálni magát külföldön, addig Balázs nem vágyott erre, de mivel nem hátrált meg a kihívások elől, és kellően ambiciózus, amikor Németországban adódott egy vonzó lehetőség, hogy gyógyszertárban dolgozhassanak, úgy határoztak, egy próbát megér. Ennek több mint egy évtizede, és ma már mindketten azt mondják, ennél jobb döntést nem is hozhattak volna.
Enikő szülei Zalakaroson szobakiadással is foglalkoztak, és zömmel német nyelvű vendégek szálltak meg náluk, így a németet Enikő már gyerekkorában megismerte és megszerette. Balázsnak viszont az angol volt az erőssége, és amikor kiköltöztek, neki nagyobb nyelvi akadályt kellett leküzdenie. A szakmájuk szeretete és az iránta érzett elkötelezettség viszont közös bennük.
Kemény munkával sikerülhet
Az első munkalehetőségük Közép-Németországban, Észak-Hessenben adódott, több mint öt évig dolgoztak ott, aztán megszületett első gyermekük, és úgy határoztak, hogy Magyarországhoz és a nagyszülőkhöz közelebb költöznek. Így esett Bajorországra a választásuk. Balázs egy két évre szóló szerződést kapott Dingolfingban, és úgy gondolták, ez jó ugródeszka lesz ahhoz, hogy felmérjék a terepet, és később saját vállalkozásba kezdjenek.
– A kezdeti időszak nem volt könnyű, és nem csak a nyelv miatt. Azt, hogy a németek elfogadjanak, ki kell vívni. Először távolságtartók, viszont ha megismernek, kompetensnek bizonyulsz a szakmádban, és segítőkésznek, akkor megnyílnak a kapuk – idézi fel a kezdeteket Balázs, aki mindössze másfél évig dolgozott egy gyógyszertárban szülővárosában, Gyöngyösön, mielőtt kiköltöztek volna. – A patikának hatalmas vonzáskörzete volt, sok mindent csináltunk, rengeteget tanultam, és a német egészségügyi rendszer működését is hamar átláttam, szakmailag nagyon jó alapot adott ez számomra. Alkalmazottként is már vállalkozói szellemmel dolgoztam, mintha a saját gyógyszertáramat vinném, a jövőbeli célunk ugyanis az volt, hogy a magunk urai legyünk.
Enikő és Balázs 2022-ben, a nulláról vágtak bele saját vállalkozásukba. Ha ekkor nem is tombolt már a pandémia, de hatással volt még a gazdaságra és az egészségügyre. Számos patikát vizsgáltak meg alaposan minden oldalról, mielőtt elhatározták magukat, és átvették a sajátjukat Landshutban.
– Kihívásokkal teli időszakban kellett megállnunk a helyünket. Új tulajdonosként el kellett nyernünk a törzsvásárlók bizalmát és elismerését, valamint a komoly gyógyszerhiány közepette majdhogynem a lehetetlent elérnünk, és krónikus, illetve akut betegségekre való, terápiás szempontból fontos gyógyszereket beszereznünk a felnőtt- és gyermekgyógyászatban. Egy 2022 novemberében megjelent cikk, amely ötvenkét, széles körben alkalmazott hatóanyag általános elérhetetlenségét taglalta, döbbentett rá, hogy komoly gondok vannak az ellátásban, és döntenünk kell. Vagy széttárt karral fogadjuk a betegeket, vagy bevetjük magunkat, és mindent megteszünk, hogy valamilyen úton-módon beszerezzük, ami kell. Az utóbbit választottam, és nekiálltam, az esetleges gazdasági rizikóval is számolva, a fontosnak ítélt gyógyszereket előteremteni. Hónapokkal később derült csak ki, hogy a döntés jónak bizonyult, és sok esetben Landshut-szerte nálunk jutottak hozzá olyan készítményekhez, amelyeket sehol máshol nem kaptak – emlékszik vissza Balázs a kezdetekre. – Így sok új vásárlót szereztünk, szakmai körökben pedig elismerésre, egyre nagyobb hírnévre tettünk szert.
A nehéz időszaknak azonban még koránt sincs vége, Balázsék úgy látják, a Németországot is érintő gazdasági válság az egészségügyre is kihat, a német bürokrácia és a munkaerőhiány szintén meghatározza a vállalkozások helyzetét és mindennapi életét.
Panaszkodnak az árakra
Bárhogy látszik is kívülről, a német gazdaság ma számos kihívással küzd, mondják Balázsék. A lassuló növekedés mellett az általános költségek, az energiaárak, a munkabérek, a minimálbér emelkedése és az infláció jelentős terhet ró a vállalatokra és a fogyasztókra egyaránt. A járványból való kilábalás és az ukrajnai háború következményei tovább súlyosbítják a helyzetet.
– Otthon sokan még mindig úgy gondolják, hogy aki külföldön él, annak egyszerűen bejött az élet. Sok mindent el lehet érni, de az rengeteg munkával jár, itt sincs kolbászból a kerítés. Mindenkiben él egy eszményi kép Németországról, ez azonban mára megváltozott – mondja Balázs. – A német ipar válságban van, különösen az autóipar, ahol nagy arányú elbocsátások történtek mostanában. A méltán híres német minőség, pontosság, precizitás fénye is megkopott. A hétköznapi költségek jelentősen megnőttek, egyre többen panaszkodnak az árakra, pedig ez a németekre korábban nem volt jellemző. Míg egy heti bevásárlás azelőtt kijött ötven euróból, most százötven-kétszáz eurót kell fizetni érte. Az árak nagyon elszálltak, míg a reálkereset nem változott igazán.
– A közbiztonság is rohamosan romlik, szinte minden hétre jut egy-egy erőszakos bűncselekmény, haláleset. Az utóbbi időben a patikában is felütötte a fejét az okirat-hamisítás: hamis recepttel és adatokkal többször kíséreltek meg a feketepiacon felkapott, fogyást segítő, alapvetően cukorbetegek terápiás kiegészítőjének szánt injekciós tollakat kiváltani. Még ha tetten érünk is olykor néhány hamisítót, a rendőrség a német bürokrácia és jogrend kuszasága miatt nem képes sikeresen megfékezni ezt az „üzletágat” – teszi hozzá Enikő.
