Kedves Dorka! Háromgyerekes anya vagyok, és visszatérő problémám ­a gyerekeim közti féltékenység. Idősebbik lányom már tizenhét éves, a ki­sebbik tizenöt, a fiam pedig tíz. Annak idején, amikor születtek, elolvastam minden fellelhető könyvet arról, hogyan kezeljük a testvérféltékenységet. Férjemmel együtt felkészültünk, és nagyon türelmesek voltunk hozzájuk. Ahogy olvasgatom a rovatát, úgy jöttem rá, hogy mindig a gyerekek oldaláról néztük és kezeltük a témát. Örülnék, ha olvashatnék a szülői lélek oldaláról is!  

A féltékenység minden érintettet kínzó, ám teljesen természetes jelenség, amelynek evolúciós funkciója a versengés: életben maradni akár mások kárára is. Normális tehát, ha ki akarjuk iktatni a fészekből azt, aki miatt kevesebb étel, gondoskodás, figyelem, pénz, idő juthat ránk. ­Mikor gyermekeink épp üvöltve tépik ki egymás kezéből a labdát, vagy a másikat félrelökve akarnak bemászni az ölünkbe, akkor talán segíthet ennek a ténynek a fölidézése, megnyugtathat minket, hogy nem azért elviselhetetlenek, mert rosszul csinálunk valamit. De bármennyire értjük is az elméleti hátteret, teljesen természetes, hogy legszívesebben a világ másik végén lennénk – nem a gyerekek, hanem a helyzet kibírhatatlan. Instant megoldás, ha nem próbáljuk kibékíteni őket, hanem eltávolodunk: átmegyünk egy másik szobába, vagy fölteszünk egy fülhallgatót, hogy átvészeljük a hangos perceket. 

Segíts a gyerekeden, és magadon is segítesz! Az akut helyzetben a szavakat elfelejthetjük, hiszen mikor épp szétszedik egymást, akkor nem az agy gondolkodásért felelős része vezérli őket. Az érzelmi szinten a félelem, az önbizalomhiány, az önértékelési zavar irányít, így érdemes a dolgok mélyére ásni, és ott megtámasztani gyerekeinket. Ha naponta kapnak visszajelzést arról, mi csodálatos bennük, mit tanulunk tőlük, miért öröm velük lenni, akkor talán megszeretik egyediségüket, magabiztosabbá válhatnak. Ezzel mérséklődhet a féltékenység, és közben velünk is megerősödhet a kapcsolatuk, így talán attól is kevésbé fognak félni, hogy elhappol minket a testvérük. Ha úgy látjuk, nem igazán változtat az odafordulásunk, akkor keressünk szakembert – manapság szerencsére már sokan foglalkoznak a gyermekek önbizalmának növelésével csoportos, illetve egyéni formában is.