A tinik és a húszasok, harmincasok lubickolnak, hiszen a globalizáció, a munkaerőpiac és az online tér nemzetközisége nemcsak kikényszeríti, de tálcán is kínálja a könnyed (angol) nyelvtanulást. Az idősebb generáció viszont inkább a pálya széléről figyeli az eseményeket, és alig tud beszállni a játékba. 

Tényleg nehezebb felnőttként, pláne idősebb korban nyelvet tanulni? És megtörténhet, hogy inkább mindenki fordítógéppel a kezében szaladgál majd?

Ahogy bennünket tanítottak

Mi még egészen másképp tanultunk. Tantermi keretek között, tankönyvekből, szótárakból szerzett tudásunkat fénymásolt feladatlap kérte számon, a formális oktatás keretei közül pedig csak a kiváltságosok leshettek ki egy-egy hosszabb külföldi utazáskor. Az ezredforduló után aztán felgyorsultak az események. Előbb a digitális eszközök, online kurzusok, applikációk és e-learning-platformok tették flottabbá a tanulást, a bomba pedig bő tíz éve robbant. A közösségi médián, a videómegosztó és streamingplatformokon keresztül annyi, a fiatalokat érdeklő film, zene és egyéb tartalom érhető el eredeti nyelven, hogy az lenne a csoda, ha nem tanulnának meg legalább angolul, legalább középfokon. 

Akkor tizennégy éves lányom például a Covid első lezárásakor bement a szobájába, hogy netflixezzen kicsit, két év múlva pedig egy angol felsőfokúval a zsebében jött elő. Én meg?
Az elmúlt tíz évben kétszer kezdtem neki az olasznak és egyszer a spanyolnak, de hol a motivációm, hol a pénzem, hol a rászánható időm fogyott el. Egyszerűen nem akar a negyvenpluszos fejembe menni se a nyelvtan, se a kiejtés. Hogy lehet, hogy a fiataloknak olyan könnyen megy?

Ahogy ők tanulnak

Például úgy, hogy teljesen másképpen tanulnak, mint mi. Pontosabban: volt idő, amikor mi is így tanultunk. Amikor anyanyelvünket sajátítottuk el, mi se a nyelvtant magoltuk, és nem is javítgatták ki mondatkezdeményeinket, egyszerűen „ki voltunk téve a nyelvnek”, emiatt aztán néhány év alatt profi szintű művelői lettünk. Az, ahogy a mai tizenévesek rohamtempóban tanulnak meg egy nyelvet, nagyon hasonló folyamat eredménye, mondja Biró Dana angolnyelv-tanár is, aki több mint húsz éve foglalkozik felnőttek nyelvoktatásával. Tanítványai a húsz és hatvan év közötti korosztályból kerülnek ki. 

– A fiatalabb generáció a közösségi média és a streamingplatformok miatt nem tanulja, hanem elsajátítja a nyelvet. Ez óriási különbség. Úgy teszik magukévá például az angolt (magolás és stressz nélkül), mint az anyanyelvet, ettől pedig magabiztosabban és természetesebben beszélnek, sokkal jobb a kiejtésük, és gyorsabban tudnak reagálni a célnyelven. Tény, hogy nehéz velük felvenni a versenyt. Persze nem is feltétlenül kell – mondja Dana. 

Na nem is a verseny miatt, teszem hozzá én. Csak olyan jó lenne, ha Olaszországban nem makogna, hanem lazán rendelne az ember. Vagy ha eredetiben olvashatná el a Száz év magányt. Esetleg fesztelenül beszélgethetne angol kollégájával… Vajon mi tart vissza bennünket? 

Rossz beidegződés

Meglepő, de a fő ok nem az, hogy rozsdás az agy. Bár tanulási képességeink valóban változnak az évek során, a változás nem csak negatív irányú. Az esetleg lassabb tanulási tempót a nagyobb fókusz, a berögzült szokásokat agyunk adaptációs képessége könnyedén kompenzálja. 

Valószínűleg inkább kellemetlen diákkori tapasztalataink okolhatók azért, hogy bár vágyunk rá, hogy birtokba vegyünk egy új idegen nyelvet – és noha karnyújtásnyira vannak tőlünk is a jobbnál jobb eszközök –, neki se merünk állni, hamar feladjuk, vagy nem jutunk egyről a kettőre. Ha visszagondolunk az iskolai nyelvórákra, unalmas leckék és kimerítő nyelvtani magyarázatok, hosszas magolás, majd a tábla előtti megszégyenülés élménye jut eszünkbe. Későbbről pedig a megdöbbenés, hogy hosszú évek tanulása ellenére egy árva szót nem merünk szólni, ha idegen nyelvi közegbe kerülünk. 

Néhány évtizeddel ezelőtt rá­adásul jóval kisebb figyelem jutott a tanulási nehézségekre is, ezek pedig szintén jelentősen hátráltatták a nyelvtanulást. Biró Dana szerint ma a felnőttek harminc-negyven százalékánál tapasztalható iskoláskorban nem felismert vagy nem kezelt tanulási nehézség vagy viselkedési eltérés (diszlexia, diszgráfia, figyelemhiány és/vagy hiperaktivitás, szenzorosság), ami miatt nem tanultak meg a kondíciójuknak megfelelően tanulni.

Van még értelme? 

Sokan felteszik azt a kérdést is, hogy van-e egyáltalán értelme a mai világban, az MI és a fejlett technológiai eszközök korában nyelvet tanulni. Reális elképzelés, hogy a valós idejű fordítóappok és az automatikus szinkrontolmácsrendszerek korában hamarosan nem lesz szükség emberi nyelvtudásra? Szakértők egyöntetű véleménye, hogy nem eszik olyan forrón a kásást. 

Bár ezek az eszközök hatalmas előrelépést jelentenek (sok közülük remek nyelvtanulási eszköz is), és számos helyzetben megkönnyítik a kommunikációt, nem képesek helyettesíteni a valódi nyelvtudást. A „gépi” fordítás gyakran félreértheti a kontextust és a jelentésárnyalatot, a szóviccet. Főleg, hogy a nyelv nem csupán kommunikációs eszköz, hanem egy kultúra és gondolkodásmód megértésének kulcsa, így amikor valaki nyelvet tanul, nemcsak szavakat sajátít el, hanem megtanulja azt is, hogyan gondolkodnak és éreznek az adott nyelvet beszélők. Az is fontos, hogy a nyelvtanulás mérhető kognitív előnyökkel jár, különösen idősebb korban. Kutatások kimutatták, hogy a nyelvtanulás fejleszti az agy plaszticitását, javítja a memóriát, és hozzájárulhat az öregedéssel járó kognitív hanyatlás lassításához.

Jó, akkor tanuljunk. De hogyan? 

Egyrészt érdemes arra fókuszálnunk, amit felnőttként előnyként tudunk a nyelvtanulási folyamatba vinni. Egy iskoláshoz képest előny lehet, hogy pontosan értjük, hogy épül fel a saját nyelvünk, és ezt a tudást át tudjuk ültetni az új nyelv tanulásába is. Sokszor motiváltabbak is vagyunk, hiszen konkrét céljaink vannak a nyelvtanulással: karrierünk előrelendítése, utazás, vagy más konkrét cél érdekében tanulnánk, ráadásul a saját pénzünket invesztáljuk, ha nyelvtanulásra költünk. Ez is kötelez. A szemléletünk is más kicsit: hamarabb vagyunk hajlandók nekiállni egy olyan feladatnak, amelynek nincs azonnali gyakorlati haszna. 

Noha a nyelvtanulást felnőttként nehezebb lehet összeegyeztetni a többi teendővel, érdemes megkeresni a módját annak, hogy a mindennapok részévé tegyük, mert ha naponta foglalkozunk vele, lopott kis időinkben is szépen haladhatunk. A cikk készítéséhez az egyik legnagyobb online csoportban kérdeztem a tagokat a felnőtt nyelvtanulás nehézségeiről, és meglepetésemre több előnyt soroltak, mint hátrányt. Például azt, hogy felnőttként meg tudják választani a csatornákat, amelyeken keresztül tanulnának, fel tudják mérni, mennyi energiát kell beletenniük, hogy eredményt érjenek el, miközben ma már klasszisokkal több lehetőség van tanulni, beszélni, filmet nézni, vagy épp anyanyelvi beszélővel videócsetelni.