Ma már nem kell sűrű, sötét erdőben száz veszélyt vállalva megkeresni a boszorkány kunyhóját, ha valaki meg akarja tudni a jövőjét, vagy szerelmi bájitalra van szüksége. Elég felmenni az internetre. A TikTokon, az Instagramon és a YouTube-on többezernyi boszorkány kínálja szolgálatait, és a nézettségi adatokból egyértelmű: óriási rájuk az igény.
A máglya mint a tudatlanság szimbóluma
A boszorkányság története messzire nyúlik vissza, és gyökerei szinte minden kultúra mítoszaiban megtalálhatók. Az őskori civilizációkban a sámánok, gyógyítók és javasasszonyok olyan varázslatokkal és rituálékkal segítették a közösség tagjait, amelyek a gyógyításra, védelemre és termékenységre irányultak. Ez a fajta mágia bár nagy hatalommal bírt, és óriási energiákat mozgatott meg, nem feltétlenül volt félelmetes. A boszorkányok ezért a közösség megbecsült figurái voltak. Olyan emberek, akik természetfeletti erejükkel segítették azokat, akik hozzájuk fordultak.
Az 1400-as években azonban minden megváltozott. Az egyházi és a világi hatalom összefonódása során a boszorkányságot a sátánnal hozták összefüggésbe, és elkezdődött az úgynevezett „boszorkányüldözések” véres korszaka, amelynek ideje alatt több tízezer ember veszítette életét, akiknek a többsége nő volt. Olyan asszonyok, akik mellett nem állt férfi. Özvegyek vagy gyermektelenek, akiknek a vagyonát megkaparintották volna a rokonok, asszonyok, akik nem álltak be a sorba, túl szókimondók, vagy túl szépek, esetleg túl szabadok voltak. Vallomásukat általában kínzással szerezték meg, és a máglyák, amelyek ekkor lobogtak Európa-szerte, azóta is a tudatlanság és a társadalmi elnyomás szimbólumaként szerepelnek a történelemkönyvekben.
– A boszorkányoktól való félelem a 17. századtól kezdett csökkenni – magyarázza Hacsek Zsófia antropológus. – A vesztfáliai béke megkötése után megszűntek a vallásháborúk, a különböző felekezetek megtanultak egymás mellett élni. Lassanként kikopott az a szemlélet, hogy a másként gondolkodóban feltétlenül ellenséget lássanak, pláne, hogy bíróság elé is juttassák. Erre egyébként is egyre kevesebb lehetőségük volt, hiszen a jogrendszer is változott. A bíróságok valós bizonyítékokat akartak látni, a kínvallatással megszerzett vallomás már nem számított hitelesnek. A felvilágosodás korára már kifejezetten enyhébb büntetés járt, ha valaki azt „hazudta”, hogy képes varázsolni vagy jövendőt mondani, hiszen a korszak vezető gondolkodói a természetfeletti tényét elvetették, és mindenre racionális magyarázatot kerestek. Így aztán a boszorkányperek lassan eltűntek.
Feminista ikon
A boszorkányokról alkotott kép a 19. században kezdett megváltozni. A mesekönyvekből jól ismert rút, bibircsókos öregasszony helyett megjelent a modern, szépséges, csábító boszorkány alakja, aki lassan a rejtély, az erő és a természetfeletti bölcsesség szimbólumává vált. Olyan írók, mint Edgar Allan Poe, Nathaniel Hawthorne, és más művészek, költők is elkezdték megjeleníteni alkotásaikban a boszorkányt a lázadás, a misztérium és az emberi szenvedés megtestesítőjeként. Olyan alakként, aki titokzatos, vonzó, és áthágja a szabályokat.
– A mai boszorkányokról alkotott képünk itt, a nyugati világban a 20. század közepén kialakult wicca és más újpogány vallásokból ered, amelyek a természet tiszteletét, az istennőimádatot és a mágikus gyakorlatokat helyezték a középpontba. A modern boszorkányság ezen formái a harmónia, a természettel való kapcsolat, illetve a misztikus szertartások köré épülnek – állítja a szakértő. – Erre a képre erősítettek rá a 20. század második felében a feminista mozgalmak, amelyek a boszorkányüldözéseket a nők elnyomásának szimbólumaként kezdték értelmezni. A boszorkány alakja ekkor vált a patriarchális hatalommal való szembenállás jelképévé.
Jóságos és hősies
„Mi vagyunk azon boszorkányok unokái, akiket nem sikerült megégetni” – olvasható a népszerű mondat több pólón, táskán, füzeten, utalva arra, hogy a nők ma már nem félnek vállalni a véleményüket. Míg korábban a pentagramma tiltott sátánista szimbólumnak számított, ma már nincs olyan ékszerbolt, írószerbolt vagy ezoterikus üzlet, ahol ne lehetne megvenni a misztikus, szabályos ötszög átlói által alkotott ötágú csillagot. A boszorkánysághoz való kapcsolódás az elmúlt években nemcsak a női spiritualitás és a társadalmi normák ellen való lázadás szimbólumává vált, de kifejezetten divatos lett, különösen a fiatalabb generációk körében.
Hermione minden idők legismertebb boszorkánya, de nem az egyetlen a Harry Potter-univerzumban. J. K. Rowling regénye tele van bátor, erős nőkkel, boszorkányokkal, akik védelmezik a gyengéket. Ilyen Harry Potter édesanyja, Lily, aki életét áldozza azért, hogy megvédje a fiát, és ezzel megmenti az egész varázsvilágot Voldermorttól. McGalagony, az idős professzor asszony pedig az utolsó percig harcol, hogy a Roxfortot ne tudják elfoglalni a halálfalók. De hasonlóképp pozitív hősök a Bűbájos boszorkák, Sabrina, a tiniboszorkány és Buffy, a vámpírvadász legjobb barátnője, Willow. Ezek a példák hozzájárultak ahhoz, hogy a boszorkány szóra rakódott negatív jelentés lassan elkopjon. A mai popkultúrában a boszorkányok többsége olyan hős, aki a mágia segítségével a gonosz erők ellen küzd. A fiatalok számára ma már a boszorkányság olyan inspiráció, ami a spiritualitás segítségével jobb emberré, afféle „fehér boszorkánnyá” teszi őket.
