Plafonon szaladgáló, örökmozgó gyerek?

A birkózószőnyeg szélén csücsültem. Anyukám dolgozott, sportoló nagybátyám hozott el az iskolából. A fiúk kedvesen földhöz csapdostak, nevettem. 

Kiskirálylány, pörgős szoknya? 

Dehogy. Az iskolánkban francia és orosz balettművészek találkozója zajlott, mi, kicsik, műsorral készültünk. A produkció első sorába keveredtem, és elszántan mozogtam. Rám bökött egy mutatóujj: te, ott, balettozni fogsz!

Családi hátszél?

Rendes zsidó családban egy asszony férjhez megy, és leáll minden tánccal. Később derült ki, hogy nagymamám egykor moziban volt háttértáncos, némafilmek előtt. Anyukám meg egy mozgásművészeti stúdióban tornázott. Mindketten tanítottak is. Véna tehát volt, de mire születtem, nyoma se maradt. 

Támogattak azért?

Aggódtak, ez törékeny pálya. Nagymamám megtanított charlestonozni a fürdőszobában. Később ő vágta a zenéimet szalagos magnón a koreográfiához. Elképesztő jó érzékkel.

„Balettpatkány”-élet?

Apró voltam, az első félév végén majdnem kivettek az intézetből, mert halálosan elfáradtam. Viszont a tanáraim tehetségesnek tartottak. Kicsi voltam, de komolytalan is… Franciául az „igen” úgy van, hogy uji-uji, disznónyelven… A forgás „tour”, ahogy a kismalac túr… Ilyesmiken röhögcséltem. Rám szigorodtak, összeszedtem magam. Harmadik év végén megfordultam a tripla tourt, ami nagy szó volt, még a docens is lejött megnézni.

Fel a csillagokig?

A szólótáncosnak külön mestere, útja van. Antiszoc világ, se csapatjáték, se barátság. A próbákon mindenki ellenség. Jöttek az egyre fontosabb szerepek. A diótörőben kisegér, kiskatona, majd Marika. Mint a seregben a rangok. 

Aztán világhír… vagy reccs?

Lábtörés korcsolyázás közben, közvetlenül karácsony előtt. A csontot szegecselték, akkor ez újdonság volt. A műtét jól sikerült, de mai szemmel sok hibát követtek el. Két hónapig nem léphettem rá, ami őrült izomvesztéssel jár. A szegecs kivételekor szétszedték a szalagrendszeremet. Két év rehabilitáció, mindhiába. Mai tudásommal újra élvonalbeli táncost faragnék magamból. De nincs ilyen időutazás.

Vissza a liftbe, irány a földszint?

Szólókarrier ígérete után a karban tipegni? Ahol semmi kihívás? Lesajnáló tekintetek közepette? Miután úgy adták alám a lovat? Kizárt dolog. 

Hogyan tovább?

Huszonegy évesen dolgoznom kellett, az egyetemi álmok: kuka. Anyukámat el kellett tartanom két infarktus és egy félresikerült szívműtét után. 

Dolgozó nő?

A nappali munkához jól jött egy kis kiegészítés. A tánc­csoportunk a Moulin Rouge-ban, a Béke Or­feumban és más mulatókban adott show-műsort éjszakánként. A Dunakorzó tulajdonosa udvarolt nekem, odaküldte a taxit a művészbejáróhoz. Aki befért a lányok közül, mind jöhetett ingyen vacsizni. 

Bulihegyek?

Attól visszatartott, hogy két alkoholista is volt a családban. Korán szereztem jogosítványt, egy Barkas­szal fuvaroztam a társaságot. Erre fogtam, hogy nem iszom. Kicsit ki is lógtam a balettintézeti múltammal. Meg rendőr nagybátyám is gyakran razziázott a mulatókban, ahol táncoltam. Félig poénból, félig jelezve, hogy vigyáz rám. Kemény munka volt, így segíthettem anyut. Később hívták a csapatot Las Vegasba, kinn is maradtak. Én meg itthon.

Csendes felnőttkor?

Huszonöt évesen férjhez mentem, születtek a gyerekek, zokniüzletet vittem a belvárosban.

Táncos lábakra?

A férjem látta a tévében, hogy rekreációs képzés indul a testnevelésin. Nekem való. Tetszett a kihívás, bár a labdajátékoknál zavarba jöttem. Hány lépés és milyen forgások után kell kosárra dobni? Úszás, futás, foci… a gyors felkészülés kimerített, de felvettem a kesztyűt. 

Mikor robbant be, hogy ez az utad?

A gyógytestnevelő-tanár posztgraduális képzésre felvételiztem, és egyetlen izomcsoportra szűkített bemelegítő gyakorlatot kértek. Mindenki komplett gimnasztikába fogott, én meg nagy ámulatra behoztam egy „battement tendu”-t, amellyel a táncosok pár perc alatt színpadképessé teszik a lábukat. Éreztem, hogy íme a szakmám!

Mi a rémálmod?

Sokszor álmodom, hogy egy hatalmas teremben állok, és semmi nem jut eszembe abból, amit az elmúlt harminc évben tanultam és tanítottam.

Ha most állnál a terem közepén, mit mondanál?

Három „i”…