Amiről mi is beszélünk – Akovács Éva beköszöntője a Nők Lapjából

A főszerkesztő levele.

Úgy nőttünk fel, hogy egy téma van, amiről minden körülmények között lehet beszélni, az örök aduász, a beszélgetésekben beálló kínos csend megtörője: a magyar időjárás. Gyerekként is naponta hallottam az egyperces beszélgetéseket, ha nagyanyám mellett lelassított a szomszéd, hogy jaj, de meleg/hideg/eső/szél van, az hát, ne is mondja. Elronthatatlan, mindig működik, összeveszni nem lehet rajta. Ám nemrég egy hasonló helyzetben valaki, beleszuszogva a nyakamba a kassza előtti sorban (nem jut eszembe a neve, ha megfeszülök, sem), köszönés után azt kérdezte: és láttatok mostanában valami jó sorozatot?

A széljárás lecsengett, itt van helyette a „mit láttál mostanában?”. Sorozatokról beszélünk a fodrásznál és az orvosi váróban. Mióta végtelenítve nézhetjük őket, beköltöztek az életünkbe. Szerelmes, túszdrámás, nyomozós vagy történelmi, bármibe belekezdhetünk, beszívecskézhetjük, ha tetszik, ­leállíthatjuk, ha vacsorát kell csinálni. El vagyunk kényeztetve, hiszen követhetjük a nappali tévéjén, tabletről az ágyban, telefonról buszozás közben. És nézzük is sok-sok órában naponta. Ismerek olyanokat, akik meghatározott évszakokban a meghatározott sorozatokba vágnak bele, mert állítólag van, ami az őszhöz illik jobban, és akad, amelyiket vétek lenne nem karácsonykor nézni.

Magam sem vagyok kívülálló a témában, hetente akad egy új kedvenc, és mindig van egy „alvós sorozat” is, amire garantáltan elálmosodom, mert nem kaszabolnak le benne senkit váratlanul. Rengetegen számolnak be arról, hogy az elmúlt pár évben nincs türelmük olvasni, de még egy hosszabb filmhez sem, könnyebben darálják a húszperces sitcomokat. Pozitív ellenpélda is akad: olyannal is beszélgettem nemrég, aki – felismerve, hogy az egyre gyorsuló világban magunk is kapkodunk az új élmény után – kialakította a szabályt, este kilenc után csak könyv lehet a kezében. Állítólag sokat javult az alvása.

Papolhatnánk a káros hatásokról, de most egy olyan összeállítással készültünk (40. oldal), amely kivételesen a pozitív oldalát mutatja meg a könnyedebb műfajnak. Egyet emelnék ki belőle: a tavalyi Barbie-film után ötven százalékkal többen kerestek rá az interneten a nőgyógyászati szűrésekre. Van, amit érdemes nézni.