A Milton hurrikán huszonhárom ember halálát okozta Floridában, másfél millióan maradtak ideiglenesen áram nélkül, az anyagi kárt hatvan–száz milliárd dollárra becsülik. A pusztító vihar nem a semmiből csapott le, a média folyamatosan tájékoztatta a veszélyzónában élőket, hogy mi várható, és mit kell tenniük. A meteorológusok megállás nélkül dolgoztak, cserébe tömegével kapták a halálos fenyegetéseket, mondván, összejátszanak a kormánnyal, együtt irányítják az időjárást, és űrlézerekkel tornádókat csiholnak. Nevethetnénk az amerikaiakon, de a helyzet sehol sem jobb. Világszerte egyre gyakrabban esik meg, hogy olyan kiélezett helyzetekben, mint egy árvíz, tornádó, járvány, a szakemberek és segítők értékes ideje megy el azzal, hogy megküzdjenek az összeesküvés-elméletekkel. 

Régen azt tartottuk igaznak, amit bemondtak a tévében, megírtak az újságban, minden egyéb szóbeszéd volt. Mára fordult a kocka: hiába ömlenek ránk az informá­ciók, azok hitelessége nagyon széles skálán mozog, és miután rengeteg időbe telik elválasztani az ocsút a búzától, könnyebb az egyszerűbb megoldások felé hajlani. Csakhogy amíg a virtuális asszisztens vagy a ChatGPT egy másodperc alatt meg tudja mondani, hogy kik nyertek 1993-ban Oscar-díjat, és a Facebookon remek tippek vannak levéltetű ellen, az egészségünkkel, a biztonságunkkal és a saját jövőnkkel kapcsolatban muszáj hitelesebb forrásokat találnunk. Ráadásul ez nemcsak a kiélezett helyzetekre igaz, hanem a hétköznapokra is. Könnyebb a kisebb ellenállás irányába mozdulni, és megkímélni magunkat a kellemetlenségektől, így nem is csodálkozhatunk azon, mennyien nem hordták a járvány alatt a maszkot, hogy értelmes nők nem mennek el a mammográfiára, mert elhiszik, hogy „a kicsi melleket nem lehet rendesen megvizsgálni”, és tömegek legyintenek a naptejre, mondván, az csak a kozmetikaipar biznisze. Innen már csak egy ugrás az űrlézerrel csiholt tornádó.