Korábban sosem látott tempóban változik minden körülöttünk, és ennek folyományaként rákényszerülünk, hogy mi is változzunk. Ma már egy hatvan, hetven, nyolcvan év feletti nő nem feltétlenül azt az életet éli, mint annak idején az édesanyja vagy a nagymamája. Például sokkal jobban érvényesítheti a családon belül a saját akaratát, egyéniségét, erejét, mint korábban – tehát ha utazni, táncolni vagy színházba járni van kedve, nyugodtan megteheti. Szervezhet programokat, csatlakozhat közösségekhez, klubokhoz, és velük töltheti a szabadidejét – akár a komfortzónájából kilépve.
– A jó egészségi állapotban és megfelelő anyagi körülmények között élő nők nagyon szívesen mozdulnak ki, akár egyedül, akár egy társasághoz csatlakozva, még abban az esetben is, ha van mellettük férj, partner – erősíti meg dr. Törőcsik Mária trendkutató. – Az aktivitás természetesen visszahat a testi és a mentális egészségükre, ezt a kutatások is bizonyítják. Egyrészt a közösség megtartóereje nagyon fontos: hogy van kivel megvitatni, ami bánt, vagy egyszerűen csak olyan közös elfoglaltságokat találni, amelyeknek során a magányosság érzete oldódik. Felszabadító erővel hathat az egyénre, ha megéli a valahova tartozás élményét, illetve célt is adhat a napjainak, ami a mentális jólléthez elengedhetetlen.
A szakember hozzáteszi, napjaink „idősei” sokkal jobb fizikai állapotban vannak, mint elődeik, és ha például egyedül élnek, a háztartás vezetése is leegyszerűsödik, illetve ha nyugdíjasként már nem dolgoznak, jelentős felszabaduló időkeretük képződik. És ha valakinek hiány keletkezik az életében – akár mert a társa elhunyt, a gyerekei messze élnek, ritkán látogatják, már nem dolgozik annyit –, értelmes elfoglaltságra van szüksége, hogy ezt betöltse.
– Ha van egy program, amiért érdemes felöltözni, amelynek során használhatjuk az agyunkat, mert figyelni kell, vagy hozzászólni, az remek élményeket hozhat – folytatja a kutató. – Nem véletlen, hogy a szenioroknak indított egyetemi kurzusok is olyan sikeresek az utóbbi években. Nagyon jó ebben a győri, a szegedi vagy a pécsi egyetem.
Meghatározni magunkat újra és újra
A gyerekek kirepülése után a nyugdíjba vonulás a következő vízválasztó, amelyet elérve újra kell definiálnia magát egy nőnek, és megtervezni, milyen elfoglaltságokat hoz be a mindennapjaiba, amelyekre korábban nem tudott időt szakítani. Hogyan tudom újrafogalmazni magamat és irányítani az életemet ebben a megváltozott szituációban? – merülhet fel többekben. Az, hogy valaki keveset tud a szabadidejére költeni, nem jelenti azt, hogy nem lehet aktív. Hiszen önkéntes munkát vállalni, kirándulni, nordic walkingozni, egy parkban beszélgetni, kórusba járni szinte ingyen is lehet.
Pappné Varga Ágnes – aki öt éve özvegy, nyolc éve nyugdíjas – ezt pontosan tudja. Győr mellett él egy kisvárosban, két lánya Budapesten diplomázott és alapított családot. Ágit mindig biztatták a gyerekei, menjen, ne üljön otthon második férje halála után sem. Ha szükséges, szívesen támogatják anyagilag egy-egy utazását.
– Erre a támogatásra szerencsére eddig nem szorultam rá, mert nyugdíjasként is dolgozom négy órában a régi cégemnél, csak más beosztásban – meséli. – Rájöttem, hogy muszáj használnom az agyamat, nem elégített ki az, hogy csak a ház körüli teendőket végzem el, így fél év nyugdíj után megkérdeztem, visszamehetek-e. Nem szeretném a lányaimat nyomasztani azzal, hogy szórakoztatniuk kell engem, úgyhogy igyekszem elfoglalni magam. Nagyon jó a plébániai közösségünk, amelynek a tagja vagyok, ott is sok program adódik: járok a kórusba, segítek a templom díszítésében, takarításában, gyakran kirándulunk a Bakonyban, a Vértesben, kegyhelyekre látogatunk, mint például Mariazell vagy Fátima. Egy másik társasággal hetente kétszer tornázunk, és havonta színházba járunk Győrbe, Székesfehérvárra, Budapestre. Az tény, hogy mindkét csapatban jóval több a nő, mint a férfi. A kirándulásokon, mondjuk, negyvenből öten, a kultúrprogramokon húszból ketten férfiak. A nők nem feltétlenül özvegyek, mint én, van, akinek a párja otthon ülő, könnyebben elhagyja magát, vagy nem buzog benne úgy az energia, mint a feleségében. Ha látjuk, hogy valaki el-elmaradozik, rátelefonálunk, noszogatjuk, hogy ne forduljon be, mozduljon ki otthonról. Ezek a kapcsolatok, programok feltöltenek, erőt adnak nekem – van mit várnom a héten. Általuk lelkileg könnyebb átbillenni a magányosabb pillanatokon. Nekem is itt fáj, ott fáj, ez a nehéz, az a nehéz, nem tagadom, de ha együtt vagyunk, legalább tudunk nevetni a nyomorúságunkon. Van egy tüneményes, nyolcvannégy éves társunk, mindig jön velünk színházba. Azt mondja, a családja miatt szeretne nyitott maradni, hogy tudjon mit mesélni nekik, ha meglátogatják, ne csak csendben nézzék egymást. Az egyik kiránduláson láttunk egy nyolcvanas hölgyet, akit a két unokája kísért – megható volt, hogy milyen elszántan ment végig az erdei ösvényen. Példaértékű volt sokunk számára, hogy ha ő megcsinálja, mi sem adhatjuk fel. Egy éve párt is találtam az egyik közösségben – nem élünk együtt, de rendszeresen találkozunk Gyulával. Egyébként ő is hajlamos a fotelben ücsörögni, ha nem noszogatom, hogy menjünk…
Eltérő aktivitás
Az önkéntes munkáknál, a klubokban valóban sokkal kevesebb férfit találunk ebben az életkorban, mint nőt. A miértre ma már nem egyértelmű válasz, hogy jóval korábban halnak, mint a nők, mert a születéskor várható élettartam a férfiak esetében 73,3, míg a nőknél 79,5 év a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint. A tizenöt éves és idősebb népességben az özvegyek arányában már inkább kiugrik a különbség: a férfiak 3,3, míg a nők 15,4 százalékának családi állapota özvegy.
– A szenior férfiak valóban kevésbé láthatók – véli Törőcsik Mária. – Egyrészt a ház körüli munkákban találják meg magukat, másrészt focicsapatoknak drukkolnak, és a meccseken találkoznak a sorstársaikkal, vagy akár magányosabb hobbikat űznek, mint a horgászat, a bélyeggyűjtés, az autószerelés, a biciklizés. A férfiak korai halálozása nem olyan mérvű társadalmi probléma, mint húsz évvel ezelőtt, így inkább azt mondhatjuk, hogy ők kevésbé vagy máshol mutatkoznak, mint a nők. A színház és a kiállítás nem feltétlenül az ő terepük. Szerintem a férfiak problémája inkább az, hogy míg a nők a háztartásvezetéssel el tudják foglalni magukat, és hasznosnak érzik a tevékenységüket, addig a férjek nagyobb része nem takarít, nem száll be a főzésbe, a bevásárlásba – bár vannak kivételek! Tény, hogy ha egészségileg jó állapotban vannak, ők is igénylik az aktivitást, ez lehet kutyasétáltatás, a kert karbantartása, az autó ápolása, de elmerülhetnek a virtuális világban is.
