Szociális területen dolgozó szakemberként néhány éve kerültem kapcsolatba az ormosbányai Hosztják Albert Általános Iskolával. Az ott folyó oktató-nevelő munka kivételes és példaértékű, melynek következtében a problémás gyermekek is szívesen járnak iskolába. Az általuk alkalmazott pedagógiai módszer lényege nem új, nem tudományos: csupán a régóta bevált szeretetteljes elfogadás az alapja” ‒ írta egy olvasónk.
A borsodi Ormosbánya népessége alig súrolja az ezerötszáz főt. Ennek megfelelően a tömegközlekedés is mostohán bánik a faluval: reggel nincs olyan busz, amellyel a környékbeli diákok nyolc óra előtt érhetnének az iskolába. Ezért a tanítás itt negyed kilenckor kezdődik.
Családi életre nevelés – így hívják a tantárgyat, amelyet azért vettek fel a tantervbe, mert az alsósoknál nincs osztályfőnöki óra. A kivetítőn egy család rajza: két gyerek, két szülő, két nagyszülő. A diákok a tanítónőnek, Mile Beatrixnak éppen azt sorolják, kikkel élnek.
– Nekem csak apukám van, és kettő kistestvérem – mondja egy kisfiú, aki folyamatos zörgéssel vívta ki, hogy szót kaphasson. Néhány paddal előtte egyik társa egy radírt egyensúlyoz a feje búbján. Utána az osztály arról beszélget, hogy a családban a legfontosabb a szeretet, és hogy mindenki segítsen otthon.
– A diákok között sok a hátrányos helyzetű. Sokaknál rezeg a léc, hogy kiemelik őket a családból – egészíti ki később a látottakat Folyaminé Tomori Tünde iskolaigazgató, és példaként azt a nyolcgyerekes családot említi, ahol az apa börtönben ült, az anya nem dolgozott. – Meglátogattuk őket, az ajtóüveg helyén papír, ami dróttal záródott. A fűtést egy mikróból kiszerelt fűtőszállal oldották meg. A karácsonyi szünetben nem lett volna mit enniük. Őket úgy mentettük meg, hogy beosztottuk, mikor megy hozzájuk az iskola tartós élelmiszerrel, mikor mennek az esetmenedzserek, a szociális segítők, és körforgásban váltottuk egymást.
Játszósarok az igazgatóiban
Az igazgató bokros teendői mellett is szakít időt arra, hogy az „elevenebb” gyerekekkel jó kapcsolatot alakítson ki.
– Ha valaki problémásabb, az osztályfőnök leküldi hozzám, és akkor játszunk az irodában, az autópályától kezdve van nálam minden. Így indítjuk az ismerkedést alsó tagozatban. Közben beszélgetünk, és olyan viszonyt alakítunk ki, hogy később felsősként is elfogadják, amit kérek tőlük. Nincs szükség semmilyen büntetésre – magyarázza.
– Persze ez időigényes folyamat, és időből van a legkevesebb. De délutánonként gyakran bejönnek hozzám az ötödikes, hatodikos lányok is, hozzák a rajzaikat, teázunk, rajzolgatunk, beszélgetünk.
És ezt még lehet fokozni. A tanárok egy alapítvány önkénteseivel novembertől márciusig minden hónap utolsó hétvégéjén bográcsozást szerveznek: lefőznek száz-kétszáz adagot a rászoruló diákoknak (és a családjuknak). Azoknak a bejárós gyerekeknek, akiknek hétvégén nincs buszuk, kiviszik az ételt.
Tünde még frissdiplomásként kezdett az intézményben. Matematika, kémia és informatika szakos tanárként sok helyen találna állást, de nem vágyik máshová, boldog itt. 2008-tól vezető. Folyamatosan képzi magát, hogy a tanultakat aztán továbbadhassa a munkatársainak.
Őrangyalt mindenkinek!
Az iskolában százharminchárom diák tanul. A felvetésre, hogy vajon a tanárnő szemlélete, módszere, hozzáállása mennyire ültethető át azokba az intézményekbe, ahol jóval több a gyerek, azt mondja:
– Az igazgatók a körülményeikhez képest mindent megtesznek, de nincs két egyforma iskola. Más a szempont például ott, ahol a szülők magasan kvalifikáltak, és a cél az, hogy a diákok bejussanak az orvosi egyetemre. Nálunk nincs ilyen elvárás. Mi mindennap újrakezdjük a harcot a gyerekekért, hogy jöjjenek iskolába, és újabb harcot vívunk azért, hogy tanuljanak is.
Amikor a sikertörténeteiről kérdezem, azokról a gyerekekről mesél, akik a közeli faluban, gyermekotthonban laktak, őket tavaly vették át úgy, hogy a többi helyről elutasították őket. Egyikük – sajátos nevelési igényű, nyolcadikos fiú – korábban kerülte az iskolát, itt viszont alig hiányzott, sőt, jobb jegyeket szerzett, mint a többiek. Önként ajánlotta fel, hogy a karácsonyi műsorban verset szavalna.
– Egy tanár nem tud minden gyereket közel engedni magához – mondja Tünde. – De arra figyelünk, hogy minden diáknak legyen az iskolában olyan felnőtt – igazgató, igazgatóhelyettes, iskolaőr, iskolatitkár, bárki –, akihez ragaszkodhat, akihez fordulhat.
Az igazgató ballagáskor minden búcsúzó diákról szól néhány kedves szót, a gyerekek kí
