Miért gondolnék az elmúlásra egy napos délelőttön? Van jobb dolgom is, készítek inkább egy teát, olvasok egy kis újságot, aztán megyek dolgozni, este meg találkozom a barátaimmal. Elterelem róla a figyelmemet. Hogy is venné az ki magát, ha a levegőt bámulnám, és ilyen komoly dolgokon elmélkednék? Mit mondanék, amikor valaki megkérdezné tőlem, vajon mi foglalkoztat ennyire? Nem, ez egyáltalán nem illendő téma semmiféle társaságban. Zavarba hozza az embereket. Ráadásul nekem is kellemetlen.

Sokszor még a családban sem beszélünk róla, kinek mit jelent az élet vége, még akkor is csak nehezen, amikor közelről érint minket. Valahogy túlesünk ügyintézésen, temetésen, aztán ki-ki maga küzd a hiánnyal, a gyászmunkával. 

Nem volt ez mindig így. Ókori filozófusok sora buzdít, hogy igenis, foglalkozzunk a kérdéssel, építsük azt be az életünkbe, hiszen mi sem természetesebb, mint hogy egyszer, legalábbis itt a földön, nem leszünk, nem beszélve a különböző vallásokról. „Mindig gondolj a halálra, hogy sohase félj tőle” – inti jó barátját levelében Seneca, és arról is beszél ugyanitt, hogy a barátságokat mohón élvezni érdemes, mivel bizonytalan, hogy mennyi közös idő juthat osztályrészül. 

Az anyukám temető mellett nőtt fel. A Kálvária-dombon sokat játszottak az utcabeli gyerekek, és egyáltalán nem borzadtak el, ha halottat láttak, ez része volt a mindennapoknak, hiszen akkor még vidéken a nyitott koporsós temetés volt szokásban. Talán ez is hozzátett ahhoz, hogy amikor eljött az idő, ő olyan bámulatos nyugalommal nézett szembe azzal, amit mi még most is alig tudunk elfogadni.   

A szakértők azt mondják, mára az ember elidegenedett az elmúlástól. Felborultak a régi rítusok, semmire nincs idő, mindig ott a következő tennivaló. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy törvény szerint közeli hozzátartozó elvesztése esetén összesen két nap rendkívüli szabadság jár. 

Mi most felvállaltuk, hogy sok-sok izgalmas és szórakoztató tartalom mellett ennek a nehéz témának is szenteljünk néhány oldalt, reménykedve, hogy egy kicsit szebbé, mélyebbé tehetjük így a közelgő napokat, amikor tömegek lepik el a temetőket, hogy megemlékezzenek elhunyt szeretteikről.