Folyamatosan felreppenek hírek olasz és spanyol városokról, amelyek azért, hogy ne ürüljenek ki, és ne váljanak szellemjárta fantomtelepüléssé, jelképes összegért (többnyire egy euró) adják el a házakat, csak végre költözzön oda valaki. Ezek ráadásul nem is a legrosszabb helyeken vannak: Toszkána sziklafokain vagy egyéb romantikus helyeken várják a kalandvágyókat – akiknek jellemzően vállalniuk kell a nagyon kedvező szerződésben, hogy még évekig ott maradnak, és fizetik az adót, valamint élik az életüket. Csodás a rög, de hozzá lesznek kötve egy darabig.

Sok európai ország – főleg keleten és délen – küzd a migrációval: nevezetesen azzal, hogy a lakói elköltöznek belőle egy élhetőbb, nyugodtabb, olcsóbb és kellemesebb helyre. Ugyanez igaz a belső migrációra: amikor országon belül hagynak ott kevésbé fejlett régiókat emberek, hogy olyan helyre költözzenek, ahol jobbak a munkalehetőségek, nagyobb a fizetés, megfelelőbbek az iskolák. Magyarországon is ez a helyzet: a KSH kimutatása szerint a keleti országrészeket sokan elhagyják. A belső migráció nyertese Pest és Győr-Moson-Sopron vármegye. Olvashattunk már olyan címet is mértékadó helyen – azért ez költői túlzás –, amely szerint „szabályosan kiürül az ország keleti fele”. 

Nem is kellett sokáig várni a mediterrán mintára: ­Magyarországon is van olyan település, amely támogatja a beköltözést. A Csongrád-Csanád vármegyében található Eperjes önkormányzata egymillió forintos támogatást nyújt a letelepülni vágyó családoknak, hogy az elöregedő településen tartani tudják a kívánatos lélekszámot. Jelenleg négyszázhúszan élnek Eperjesen – öt éve még négyszázkilencvenöten voltak. Ha tehát valaki még nem töltötte be a negyvenötödik életévét, be tudja mutatni a szükséges papírokat, és egy kellemes, dél-alföldi településre vágyik, azon túl, hogy olcsón kaphat ingatlant, egy kis pluszpénzt is zsebre tehet. Cserébe tíz évig kell Eperjesen laknia. Ugyan nem Toszkána – de így is biztosan lesz, akinek ez megfelel.