Több mint harminc éve mutatták be a Micsoda nő!-t (Pretty Woman), Gere pedig több mint ötven éve kezdte a pályáját. Micsoda számok! Az idei velencei filmfesztiválon meg is emlékeztek minderről, hiszen a színész a rendezvény keretein belül egy mesterkurzust tartott, ahol ötven év szerepein keresztül mesélt a hivatásáról. A filmjeit áttekintő bejátszások közül a „könnyed kis semmiségnek” tartott Micsoda nő! kapta a legnagyobb nézői ovációt. Amikor Gere sztorizott kicsit a filmről, egyebek között azt is elárulta, hogy az éjszakai zongorázós jelenet eredetileg nem szerepelt a forgatókönyvben. „A rendező, Gerry Marshall azt kérdezte tőlem a forgatáson, mit csinálnék késő este egy szállodában, ha nem tudnék aludni. Mondtam, hogy megkeresném a bárt, és ha van ott zongora, leülnék játszani. »Oké – kérte –, próbáljuk ki, játssz valamit, ami illik a karakterhez!« Teljesen spontán jelenet volt, végül fontos elemévé vált a filmnek, mert itt fordul egyet a két főhős viszonya. És ezáltal talán az általam játszott figura is kicsit többé vált, mint egy jól szabott öltöny és divatos frizura.” Egy interjúban elmondta azt is, hogy a film női főszereplőjével, Julia Robertsszel azóta is kapcsolatban állnak, mert a forgatás olyan élmény volt, ami örökre összeköti őket. Gere szerint ez a rendező érdeme, aki szívét-lelkét beletette a munkába, és ez a többieket is magával ragadta.
Nem akart „gazdag és szép” lenni
Richard Gere a velencei filmfesztiválon bemutatta huszonnégy éves fiát, Homert, aki ugyancsak színésznek készül, és nagyjából annyi idős, mint amennyi Gere volt az első filmszerepe idején, 1978-ban, a Mennyei napok című romantikus drámában. Már egyetemistaként színpadra lépett, amikor a Massachusettsi Egyetemen filozófiát hallgatott, majd Seattle és New York színházaiban játszott. Bár azoknak, akik a filmváltozaton, azaz John Travoltán szocializálódtak, nehéz elképzelniük, Gere fantasztikusat alakított a Grease színpadi változatában Danny Zuko szerepében New Yorkban, majd Londonban is. Ez hozta el számára az áttörést, de a siker nem zárta be a musicalek ketrecébe, mert utána számos Shakespeare-darabban is játszhatott, mielőtt ráfordult a mozi világára.
„Azt senkitől nem tudod megtanulni, miként viselkedj, ha egyik napról a másikra híres leszel – nyilatkozta. – Márpedig az Amerikai dzsigoló című film után velem pontosan ez történt: az életem egyszerre vált csodálatossá és rendkívül bonyolulttá. Az emberek hirtelen mindenhol felismertek, miközben én csak dolgozni akartam, sosem érdekelt a hírnév vagy a gazdagság.” Ennek ellenére mindkettő megadatott neki: a Chicago, a Hölgyválasz vagy az Ősz New Yorkban filmek sztárja a mai napig forgat. A romantikus drámák mellett szerepelt akciófilmben (Sakál) és jogi thrillerben is (Legbelső félelem). Alakította a rocklegenda egyik énjét az I’m Not There – Bob Dylan életei című filmben, játszott hajléktalant (Elfelejtett idő), és zsidó üzletembert is egy 2016-os politikai történetben (Norman: Egy New York-i szélhámos mérsékelt felemelkedése és tragikus bukása). Itthon tavaly láthattuk a mozikban a Talán igent mondok című vígjátékát, és idén két új filmje is napvilágot lát. Az egyik a Cannes-ban debütált Oh, Canada, amelynek érdekessége, hogy ugyanaz a rendezője, aki az Amerikai dzsigolónak is, azaz Paul Schrader.
A buddhizmusban találta meg a jobbik énjét
A Golden Globe-díjas Gere nemcsak a filmszerepeiről vált ismertté, a húszas évei elején megtalálta a hitét a buddhizmusban, és ez különlegessé tette az amerikai színészek között. Tibet ügyéért számtalanszor szólalt fel nyilvánosan, ahogy az emberi jogok védelméért is. 1993-ban az Oscar-díj-átadón botrányt okozott azzal, hogy Kína-ellenes megjegyzéseket tett a beszédében, emiatt egy időre kitiltották a ceremóniáról. A lassan kilencvenéves dalai lámával jó barátságot ápol, mester-tanítvány viszony alakult ki köztük. Bevallása szerint sorsfordító volt számára, amikor először lehetett őszentsége közelében. Nem azt érezte, hogy „most rögtön lemond minden vagyontárgyáról, és kolostorba vonul”, hanem hogy teljesen természetes a találkozásuk, ami megerősítette abban, hogy ezen az úton kell haladnia tovább, és még mélyebbre merülni a buddhista tanokban.
A színész fiatalkora óta szinte mindennap meditál. Ez egyrészt jó érzéssel tölti el, másrészt szüksége is van rá. Talán ezért sincs különösebb problémája az idő múlásával. „Apám kilencvenöt évesen is szellemileg tiszta, friss volt, csak a mozgása lassult le, viszont aktív maradt. Én is hosszú életre vágyom. Fizikailag már nem bírok annyit, mint fiatalon, de azt hiszem, az elmém rugalmas maradt” – mondta. Ebben szerepe lehet annak is, hogy a színész a mai napig több hangszeren játszik; fiatalon egy ideig próbált a zenéléséből megélni, dalokat is írt.
Hetven körül újra apa lett
„A szüleim házassága hetven évig tartott. Én is erre vágytam, de nekem nem sikerült” – vallotta be mosolyogva egy interjúban. Hát, igen, a már pályája elején szívtiprónak bélyegzett, sármos Gere-ért évtizedek óta odavannak a nők. Ennek okán ő lehetett az első férfi, aki az amerikai Vogue magazin címlapján szerepelt, 1992-ben.
