La Casa Azulnak hívják manapság azt a kobaltkék házat, amelyet Frida apja, Guillermo Kahlo tervezett és építtetett 1904-ben. Akkoriban azonban teljesen másként nézett ki. Hófehér falai voltak, franciás eleganciája, és a nyolcszáz négyzetméteres ház és a tágas belső kert több mint húsz éven át kényelmes otthont nyújtott a négygyerekes család számára.
Az 1907-ben született Frida Kahlo azonban jóval több időt töltött a házban, mint családtagjai. Mindössze hatéves volt, amikor gyermekbénulás miatt hosszasan ágyba kényszerült. Bár felépült, jobb lába rövidebb lett, mint a bal, és emiatt egész életében bicegett. Ezért is döntött úgy, hogy orvos lesz belőle. Tizennyolc évesen azonban ez az álma örökre dugába dőlt. A busz, amellyel utazott, összeütközött egy villamossal. Barátja, akivel együtt szállt fel rá, szinte karcolás nélkül megúszta a balesetet. Neki azonban a hasfalába szúródott kapaszkodórúd szinte felnyársalta a testét. Három részre tört a medencéje, összezúzódott a gerince, tizenegy helyen tört el a jobb lába, és összezúzódott a bal lábfeje is. Senki nem számított rá, hogy túléli a balesetet. Arra pedig végképp nem, hogy valaha ismét képes lesz járni. Hónapokat töltött ismét gyerekkori hálószobájába zárva, arra várva, hogy csontjai összeforrjanak. Édesapja találta ki, hogy ha a betegágyat egy baldachinnal egészíti ki, és annak tetejére tükröt szerel, a mozdulatlanságra ítélt lány az ágyban fekve is képes lesz majd festeni. Nem akart ő ezzel semmit, csak kis szórakozást csempészni beteg lánya életébe. Senki nem gondolta, hogy ez valaha több lesz, mint hobbi. Frida azonban ekkor döntötte el: festő lesz belőle. Amikor végre ismét tudott járni, felkereste a kor leghíresebb mexikói festőjét, Diego Riverát, akivel egymásba szerettek.
Színes otthon
A Kahlo család azonban részben Frida orvosi költségei miatt egyre nehezebb anyagi helyzetbe került, és amikor Frida férjhez ment, édesapja, aki akkoriban már egyedül élt az általa tervezett házban, úgy döntött, eladja, és kisebbre cseréli. Frida Kahlo azonban nem akarta, hogy gyerekkori otthona másé legyen, ezért megkérte férjét, hogy vegye meg a házat neki. Miután ez megtörtént, elkezdte átalakítani a saját ízlése szerint. A La Casa Azul ekkor kapta jellegzetes kék színét, amely a mexikói kultúrában a spiritualitás és a védelem színe. Frida belül is átalakította a házat. A konyha élénksárga színt kapott, a belső falak mélyvörösek lettek, és rengeteg ősi, népművészeti műalkotás is otthonra lelt benne. Az épület most is olyan, mintha még mindig benne élne. Hatalmas ablakos műtermében a mai napig láthatók az általa használt ecsetek, a félig nyitott tubusok, és festőállványa előtt ott van az a kerekesszék is, amelybe élete során oly sokszor belekényszerült. A látogatók szerint azonban leginkább a kertben lehet érezni jelenlétét. A buja zöld növényzet gyakran megjelent festményei háttereként, az állatokkal együtt, akik a hatalmas, nyitott udvaron szabadon mozoghattak. A kutyák, macskák, tyúkok, őzek, papagájok mellett különösen közel állt hozzá két fekete majma is, Fulang Chang és Caimito de Guayabal. Ezek az állatok nem csupán társai voltak Fridának, hanem művészetének szimbólumai is, amelyek érzelmi és szellemi világát tükrözték.
Népszerű múzeum
Bár viharos házasságuk során felváltva éltek Rivera több házában, a La Casa Azul mindig Frida igazi menedékhelye maradt, és az 1940-es évektől ez lett állandó otthonuk, egyben a forradalmi, politikai és művészeti élet központja is. A ház ajtaja mindig nyitva állt a művészek, írók, aktivisták előtt, és éjszakákba nyúló beszélgetések, viták színhelye lett, ahol a vendégek gyakran hónapokig maradtak. Lev Trockij, a száműzött orosz forradalmár is itt lelt menedékre, de vendégül látták Pablo Nerudát, André Bretont, Tina Modottit és Georgia O’Keeffe-et is. Az izgalmas korszak azonban nem tartott sokáig.
Frida Kahlo varázslatos képeit látva hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy milyen komoly fájdalomban élt. A tizennyolc éves korában átélt baleset nyomot hagyott a testén, és az orvosok újabb és újabb műtétekkel próbálták enyhíteni kínjait, de sajnos gyakran csak újabb gondot okoztak. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy Frida Kahlo tragikusan korán, mindössze negyvenhét évesen meghalt. 1954-ben bekövetkezett halála után férje, Diego Rivera úgy döntött, közös otthonukat múzeummá alakítja, hogy az emberek jobban megismerhessék Frida művészetét és életét. A La Casa Azul pedig négy évvel később megnyitotta kapuit a látogatók előtt. Ám egy helyiség, amely tele volt Frida Kahlo legszemélyesebb holmijaival, férje kérésére zárva maradt ötven éven át.
A magánélet titkai
Frida halála után Diego megsemmisíttette a hálószobát, ahol Kahlo életének utolsó napjait töltötte, mert nem tudta elviselni a nő elvesztését. Szenvedélyesen kívánta, hogy a világ megismerje felesége életét, ám úgy érezte, nem akar mindent azonnal nyilvánosságra hozni. Ezért döntött úgy, hogy Frida Kahlo személyes holmijait, leveleit, fényképeit, kedvenc ruháit a hálószobából nyíló fürdőben helyezi el, és az ajtót bezárja. 2004-ben járt le az általa szabott határidő, és a művészettörténeti világ izgatottan várta a pillanatot, hogy megnyíljon előttük Frida Kahlo titkainak kamrája.
