Mindennapos történet. Kellettek egymásnak, megkapták egymást, nagy boldogan. Béla hajlamos volt ugyan némi kis mazochizmusra, ám Annát kezdetben ez a legkevésbé sem zavarta. Miért is zavarta volna, hiszen tombolt köztük a szerelem, s a kapcsolatok ezen fázisában a hibákat is hajlamosak vagyunk az erény rovatba könyvelni. Szépséghiba? Vonzó. Jósághiba? Ugyan már! Kimondottan jól áll neki! Anna is így volt Bélával, Béla is Annával, aki ráadásul tényleg tökéletes volt, sőt annál is több.
A problémáknak, amik általában nem késlekednek, ezúttal valahogy nem akaródzott jönni. Illetve jöttek volna ők, ám a szerelmesek bérelt lakásának ajtajában rendre megtorpantak, nem volt szívük tönkretenni az idillt.
Jó ideig eltartott e természetellenes állapot, azonban az idők végtelenségéig mégsem maradhatott így, az életünk már csak ilyen. Bélán, ha lassan is, kezdett eluralkodni a késztetés, hogy a számára oly kedves és egy ideje nélkülözött fájdalmakat újra élvezhesse, s hogy ebben is partnerre leljen Annában. Aki viszont – hamarosan megtudjuk – születésileg alkalmatlan volt erre.
Nyárelőn, valamikor júniusban kezdődtek a bajok.­ Az egyik szombaton, reggelizés közben, váratlanul megszólalt Béla:
– Hülye voltam. Már megint.
– Mi történt? – pillantott rá Anna, akkor még az aggodalom legkisebb jele nélkül. – Ne mondj ilyet! Te nem lehetsz hülye, édes.
És kente tovább a kalóriaszegény margarint a pirítósára.
– Már miért ne lehetnék? – fortyant föl a párja. Ám ezenközben mosoly fénylett föl az arcán. – Az vagyok, kincsem, hülye, született lúzer.
– Ugyan már, hogy mondhatsz ilyet, drágám! Te és a lúzerség! Hát kit léptettek elő soron kívül a cégnél? Téged! Három hete sincs még.
Elfogyott Béla mosolya. „Nem szeret engem ez az Anna. Nem eléggé, legalábbis. Máskülönben hagyná, hogy kedvemre bántsam magamat. Mert annyira jó az. És olykor bántana ő is, ha igazán szeretne. Később tán egyenesen szapulna is. Helyette ropogtatja itt a pirítósát, e pillanatban kifejezetten idegesítően. Pedig mennyire szerettem ezt hallgatni, akár még tegnap reggel is! És nem átall szembedicsérni ezzel az előléptetés-dologgal. Amivel egyébként semmi örömöt nem szereztek nekem odabent, mennyivel jobban élveztem, amíg kedvemre mellőztek. És Anna most pont ezzel hozakodik elő. Mi ez, ha nem vegytiszta szadizmus?” – járt a fejében.