Kedves Dorka, bár még messze a karácsony, máris szorongok, mivel sokkal jobb anyagi körülmények közt élünk a férjemmel és a fiammal, mint a szüleim és az öcsémék, és ennek hozadéka, hogy kilógunk a családból. Karácsonykor, születés- és névnapokon mi mindig adunk mindenkinek ajándékot, ahogy mindenki más is körbeajándékozza egymást, kivéve bennünket a férjemmel; szerencsére a fiunkra azért szoktak gondolni. Nagyon rosszulesik, de bűntudatom is van, hiszen miért várok el bármit is, mikor nekik nehezebb az életük? Mégis jólesne valami gesztus, apróság. Nehéz ilyesmit szóba hozni, a pénzről sosem beszéltünk otthon, a mi anyagi támogatásunkat nem fogadják el. Az is aggaszt, hogy milyen mintát lát a gyerekem (a testvérem kap, én nem…), a kivételezés távol áll attól, amit szeretnénk, ha eltanulna. Tehetek bármit?

Ha jól értem, ön azon keresztül érzi, hogy szeretik, ha kap ajándékot és figyelmet, ezek elmaradása pedig azt jelzi önnek, hogy nem szeretik. Ritkán fordul elő, hogy egy szülő ne szeresse a gyerekét, az viszont gyakran, hogy a gyerek nem érzi úgy, hogy szeretik. Érdemes feltételezni, hogy a másik nem akar rosszat, és eltűnődni rajta, vajon mi játszódhat le a szüleiben. El tudom képzelni, hogy képtelennek érzik magukat arra, hogy olyan ajándékokat vegyenek, amilyenekre önök vágynak, vagy attól tartanak, hogy bírálják majd őket, amiért valami „olcsóságot” adnak.
Fontos, hogy a perspektívaváltás közben érzékeny maradjon a saját nehézségére is, természetesen érezheti igazságtalannak a család ajándékozási szokásait. Ezt akár szóvá is lehet tenni, viszont ha becsomagolatlanul dobja be a témát, az könnyen kritikának, számonkérésnek, tehát támadásnak hangozhat, ilyenkor a legtöbb ember önmagát védendő visszatámad. De ha beszélgetést kezdeményez például arról – akár egy közös ebédnél, akár a családi csetcsoportban –, hogy kinek milyen ajándék szerzett a legnagyobb örömöt az elmúlt tíz évben, az már konstruktívabb, kreatívabb megoldás. Fontos, hogy ön se maradjon szótlan, tudja képviselni az értékrendjét. Lehet formabontó ötleteket bedobni, tematikus ünnepet javasolni kizárólag élménymeglepetésekkel, vagy azt, hogy csak a húsz év alattiak kapjanak ajándékot. Ha a cél szent, és az eszköz is pozitív, tehát egymást meghallgatva és megerősítve beszélgethetünk a témáról, annak lehet a hagyományokat alakító ereje.