A város népszerű idegenvezetője, Badacsonyiné Bohus Gabriella azt meséli, egy hazánkfia legalább háromszor ellátogat Egerbe. A többség először osztálykiránduláson jár a városban, másodszor a kedvesével érkezik romantikázni, majd a szerencsések idősebb korukban is visszatérnek, hogy nosztalgiázzanak a régi látogatásokról. Én azt javaslom, menjünk minél gyakrabban, mert mindig akadnak újdonságok és olyan városi legendák, amelyeket korábban nem hallottunk.
EGY VALÓDI METROPOLISZ
Miskolci lányként sokszor jártam itt, de azt csak nemrég tudtam meg, hogy az egriek szerint ez a világ legnagyobb városa, hiszen Csebokszártól Kanadáig ér. Csebokszár volt régen Eger testvérvárosa, róla kapta nevét az északi lakótelep, melynek tömbjei a szóbeszéd szerint nem véletlenül adják ki a CCCP mozaikszót (a három C egyértelmű, a P-hez kissé hunyorítani kell), ezzel akarták ugyanis a régió felett elrepülő elvtársakat lenyűgözni. A település másik végében később felépülő negyed a Lajosváros nevet kapta, de az olyan távolinak tűnt a belvárosból, mint legalábbis Kanada, így a helyiek csak így emlegetik.
Eger egyik előnye, hogy „sétáló belvárosa” van, vagyis gyalogszerrel felfedezhetjük a látnivalókat, és bármerre is járunk, csupa érdekességről mesélnek az ódon falak. Elsétálunk például a ma már nem üzemelő Telekessy patikamúzeum előtt, a korábban itt álló gyógyszertárat 1713-ban alapították a jezsuiták Telekessy István püspök adományából. Itt kezdték el árusítani a híres egri vizet, amely többféle gyógynövényből készült, és millió bajra volt gyógyír az ízületi bántalmaktól a fogfájásig. Már a 18. században is tudott volt, hogy a csodavíz nemcsak gyógyszerként, de szeszes italként is megállja a helyét: a szőlőbe, napszámba, piacra induló asszonyok – akiknek akkoriban nem volt illendő kocsmában mutatkozniuk – a patikában vették magukhoz a szíverősítőt.
A város főutcája az 1950-es években változott meg, a falakról eltűntek a szentképek, emeleteket húztak a régi házakra. A nyolcvanas években Dér Béláné Farkas Erzsébet építész kezdeményezésére több pihenőparkot alakítottak ki, ahol a helyiek hűsölhettek, az Erzsébet udvar az egyik legszebb, közepén a török kort idéző kúttal. A Dobó téren ma turisták bámészkodnak, és helyiek iparkodnak a dolgukra, de régen piac volt itt, szigorú renddel, hogy hol kínálhatják a virágot, hol a zöldséget, gyümölcsöt, tejtermékeket. A tér szomszédságában lehetett kapni élő állatot, és annál még kicsit kijjebb a halakat, amelyeket Poroszlóról hoztak ladikkal, vödrökből árulták a békacombokkal együtt.
TAPINTHATÓ TÖRTÉNELEM
„Eger városa, papok városa, barátok járnak fapapucsban…” – énekeltük fennhangon gyerekkorunkban, és Eger valóban a papok városa, régen harminchárom templom és imahely volt itt. Szeptember végétől újra látogatható a kívülről és belülről felújított bazilika, de érdemes felkeresni a Páduai Szent Antal-templomot is, ahol az összes oltár Magyarországon kitermelt szürke gránitból készült, a fapadok mind a szerzetesek munkáját dicsérik, és három király lányának ereklyéit is megcsodálhatjuk. Aki viszont valami igazán különlegesre vágyik, az feltétlenül látogasson el a Szent Miklós görögkeleti szerb templomba. Az 1600-as évektől szerb menekültek érkeztek Egerbe, ők honosították meg a régióban a kadarkát, korábban csak fehérborokat készítettek. Az egri érsek nagyon sokáig nem járult hozzá, hogy a szerbek saját templomot építsenek, de ők cselhez folyamodtak, és II. József látogatásakor közvetlenül a királyhoz folyamodtak engedélyért, amit meg is kaptak. A történetnek innentől kezdve két verziója él, az egyik szerint az érsek fejet hajtott a király akarata előtt, de csak a városfalon túl, és a belvárosnak háttal építhették fel a templomot, a szerbek viszont úgy mesélik, hogy az épületet direkt és bosszúból tájolták így. Az igazságot nehéz lenne kideríteni, de az tény, hogy a templom csodálatos ikonosztázának táblaképeiben sokáig lehet gyönyörködni.
Eger utcái azért girbegurbák, mert a vízfolyásoknak megfelelően alakították ki őket. Ősszel bármerre hangulatos sétálni, de ha a város nagyjai előtt szeretnénk tisztelegni, akkor keressük fel az Érsek utcán található Egri Csillagok Sétányát, amelyet azért alakítottak ki, hogy elismerésben részesítsék mindazokat, akik hozzájárultak Eger hírnevéhez. A kihelyezett csillagok száma évről évre gyarapodik, megtaláljuk köztük énekesek, színészek, olimpikonok, polgármesterek, akadémikusok, egy cukrászmester és egy mesteredző csillagát is.
