Alma Pihl szó szerint beleszületett a Fabergé cégbe. Anyja Fanny Holmström, Fabergé vezető ékszerkészítőjének a lánya volt, apja, Oskar Pihl pedig a moszkvai Fabergé műhely vezetője. Minden férfi rokona a Fabergé cégnél dolgozott – a nők azért nem, mert az ékszerészet akkoriban férfimunkának számított. Ő lett az első kivétel, de neki is csak azért sikerült, mert volt protekciója.
Nyolcéves volt, amikor édesapját elveszítette, aki öt árvát hagyott maga után. Édesanyja csak a családja támogatására számíthatott. Mivel rokona, Albert Holmström a Fabergé moszkvai cégének fő tervezője volt, hajlandó volt felvenni ügyesen rajzoló unokahúgát, amint az leérettségizett.
A Fabergé cégnél nagyon pontos leltárt vezettek arról, milyen ékszerek készülnek náluk. Az archívumba pedig nem csak azt jegyezték fel, hogy pontosan hány gramm nemesfémet használtak fel, milyen drágaköveket tettek bele, mennyi munkaórába került elkészíteni, és kiknek adták el. A leírás mellé rajzot is csatoltak. Ezek elkészítése lett a fiatal lány feladata. Ő pedig annyira imádta a munkáját, hogy ő maga is elkezdett ékszereket tervezni. Mivel ügyes lány volt, ezeket meg is valósították a cégnél, és így lett belőle a Fabergé első női
ékszertervezője.
Hópihék és jégcsapok
Első komolyabb munkáját 1911-ben kapta, amikor a svéd–orosz olajmágnás Emanuel Nobel (a dinamitot feltaláló, Nobel-díjat alapító Alfred unokaöccse) különleges kéréssel érkezett az ékszerboltba. Szerette volna valami aprósággal meglepni üzletfeleinek feleségeit egy üzleti vacsorán, de nem akarta, hogy azzal vádolják, meg akarja vesztegetni a férfiakat. Azt kérte, olyan egyedi, különleges darabokat tervezzenek neki, amiknél nem a nyersanyag a drága, hanem a dizájn.
Albert Holmström huszonkét éves unokahúgát, Almát bízta meg a feladattal, aki leült a rajzasztalhoz, és mivel nem volt semmi ötlete, a kinti hóesést bámulta. Ám akkor hirtelen kisütött a nap, és az ablakon lévő jégvirágok olyan ragyogóan felszikráztak, akár a drágakövek. A csodálatos látvány megihlette a fiatal lányt, és másnapra hat különleges bross tervét tette le a nagybátyja elé. Élethű hópihe, jégcsap, jégvirág lett a Nobel számára tervezett ékszerek fő motívuma. Bár az egyes darabok elkészítése viszonylag olcsó volt, hiszen csak ezüst és hegyikristály kellett hozzá, a végeredmény látványos és ragyogó lett. Olyan, amit soha senki nem látott még korábban.
Nobelnek pedig nagyon tetszett a jégvirágminta, mert úgy érezte, hogy tökéletes szimbóluma az orosz népléleknek, időjárásnak, világnak. Megvásárolta ezért annak monopóliumát, és kikötötte, hogy a Fabergé cég ezután csak az ő megrendelésére készíthet ilyen mintájú ékszereket. Az elkövetkező években pedig többtucatnyi téli mintás brosst, medált, karkötőt és fülbevalót rendelt családtagjainak, üzletfeleinek. Többségüket nem ezüst-,
hanem platinaalapra, és gyémántokkal kirakva.
A cárnak is megtetszett
Bár Alma Pihl terveit a boltban nem lehetett megvenni, azok olyan népszerűek lettek, hogy még II. Miklós cár figyelmét is felkeltették, és mindkét lánya születésnapjára ilyen medált rendelt – természetesen Nobel engedélyével. Ez adta az ötletet Carl Fabergének, hogy felkérje Alma Pihlt, tervezzen egy hópihékkel, jégvirágokkal díszített húsvéti tojást a cári család részére. Az 1913-as birodalmi tojás különösen fontos volt, mert nemcsak a húsvétot, de a Romanov család alapításának háromszázadik évfordulóját is ünnepelte. Az, hogy Fabergé átadta annak megtervezését, nem olyan kivételes, hiszen ő, mint a cég vezetője és művészeti igazgatója, idővel egyre kevesebb szerepet vállalt a mindennapi munkában, inkább tehetséges tervezőire és ötvöseire bízva azt. Ám az, hogy ezt a kivételesen fontos tojást egy fiatal, kezdő tervezőnek adta, jelzi, mennyire nagyra becsülte Alma tehetségét.
Jégből lenne?
A „téli tojás”, amit az özvegy anyacárnő, Marija Fjodorovna kapott húsvétra, kivételes darab. A héja olyan tiszta, átlátszó, mintha üvegből vagy jégből lenne. A jeges csillogásról pedig az ezerhatszáz apró gyémánt tökéletes elhelyezése gondoskodik. A benne lévő virágkosárban fakökörcsin látható, amely az első virág, ami a fagyos orosz sztyeppéken kibújik a tavasz közeledtével. A tojás tehát a hosszú orosz tél és a tavaszi újjáéledés szimbóluma, ami tökéletes ajándék volt a férjét gyászoló anyacárnő számára, aki fiában és unokáiban látta a Romanov dinasztia jövőjét.
Alma Pihl különleges tojása olyan nagy sikert aratott, hogy
Fabergé úgy döntött, a következő évben, 1914-ben is tervezhet egyet, méghozzá II. Miklós cár feleségének, Alexandra cárnénak. Ez nem volt kis kihívás, hiszen az a hagyomány, miszerint a cári család ékszertojást ajándékoz húsvétra, akkor már lassan harminc éve tartott. Nem volt könnyű minden évben egy jobbat, különlegesebbet kitalálni, mint a korábbiak. Almának azonban ismét sikerült valami egészen újat terveznie, méghozzá anyósa segítségével.
