Nők Lapja: Van-e már izomlázad? 

Törőcsik Franciska: Éppen tegnap zajlottak a Dancing with the Stars kamerapróbái és előfelvételei. Intenzív munka volt, reggeltől estig tartott. Ami persze nem új nekem, hiszen a forgatások is ilyenek. Csakhogy itt az ember folyamatosan a testét használja – ez pedig újfajta kihívás. És hát igen… most elég erős izomlázam van. De holnap már kezdődik az élő műsor, úgyhogy addig még muszáj lesz nyújtanom is.

Mennyire jön belőled a tánc?  

Rajongok a tánc világáért. Sajnálom, hogy a színművészeti egyetem előtt nem tanultam táncolni. Ott viszont kipróbálhattunk néhány műfajt, és nagyon megkedveltem. A profi tánc nyilván teljesen más, mert például a műsorbéli partnerem, Baranya Dávid már kiskora óta tanul táncolni. Ezt nem lehet utolérni egy harmincnapos próbafolyamat alatt. Az viszont motivál, hogy mennyi mindent megtanulhatok most.

Van tétje számodra, hogy jó helyezést érjetek el, vagy inkább átadod magad a tánc örömének? 

Nem a versenyzés és a komoly tét részét élem meg ennek az egésznek. A versenytáncnál érthető, hogy mit és miért pontoznak, de ez sokkal szubjektívebb. Itt minden héten más műfajban kell kipróbálniuk magukat a pároknak. A szerencsén is sok múlik, és persze számít a népszerűség és a szimpátia is. Olyan sok mindentől függ a továbbjutás, hogy nem csinálok ebből hiúsági kérdést, de örülök, ha minél tovább maradhatok majd bent a játékban. Ha gyakorolhatunk, és minél több arcunkat megmutathatjuk. Azért is mondtam igent a felkérésre, mert régebben is úgy éreztem, hogy ez az egyik legszínvonalasabb műsor. Nem áll közel hozzám a tévéshow-k világa, de úgy érzem, itt önazonos tudok majd maradni. És a Dancing… nagy hangsúlyt fektet a tudásra. Van hozzá kedvem, és szerintem működni fog. 

Éppen Péterfy Bori nyilatkozta nemrég, hogy sok színész azért szerepel ilyen műsorokban, mert anyagi szempontból muszáj, különben nem tudnának megélni.

Szerintem is így van, sajnos. És ez mélységesen szomorú. Elég nehéz a színészek élete manapság. Megpróbálok előbb-utóbb úgy élni, hogy ha olyan helyzetbe kerülök, ahol nem igazán tudom magamat adni, akkor legyen majd B tervem is. Egyre inkább úgy próbálom felépíteni az életem, hogy ne legyenek „muszájok”.

A Facebook-oldaladat végigpörgetve szinte szédülni kezd az ember, annyi minden történt veled idén. Díjat nyertél a Cicaverzum című filmért, hamarosan érkezik a nagyon látványos Hunyadi-sorozat, táncolsz, év végén pedig jön a Demjén-dalokra épülő Hogyan tudnék élni nélküled? című zenés mozifilm…

Néha én is szédülök ettől a sok mindentől. Bár igazából csak az történik, hogy részben most mutatják be azokat a munkáimat, amelyeken az elmúlt években dolgoztam. De tény, hogy az év vége sűrű időszak lesz. 

A Cicaverzum pótforgatásán majdnem el is aludtál egy jelenet felvétele előtt.

A tavalyi évem is kimondottan sűrűre sikeredett. És van olyan, hogy egyszer csak jelez a szervezet, hogy ez így nem mehet tovább. Valóban egy pillanatra állva elaludtam, de szólt az első asszisztens, hogy dőlök, úgyhogy nem történt baj. A jelenetre természetesen összekaptam magam. A közeljövőben szeretnék egy csendesebb időszakot. Remélem, a Dancing with the Stars után lesz egy kis időm ­magamra. 

A Hunyadi-sorozatot októberben mutatták be Cannes-ban. Volt alkalmad a vörös szőnyegen vonulni. Olyan volt, ahogy korábban elképzelted?

Soha nem fordult meg a fejemben, hogy valaha Cannes-ban, a vörös szőnyegen fogok állni. Nem szoktam ilyesmiről ábrándozni – annak örülök, amit ad az élet, és nem kergetek vágyálmokat. De fantasztikus élmény volt. Arra pedig büszke vagyok, hogy a sorozatot meghívták egy ilyen rangos eseményre. Ha már az ember évekig dolgozik, szerbül és törökül tanul jeleneteket, és beleteszi szívét-­lelkét egy szerepbe, akkor természetesen boldog, ha ezt aztán a világ elé ­tárhatja. 

Nagyszabású történelmi tabló lesz ez a sorozat – az előzetesek azt mutatják, hogy olyan, akár egy hollywoodi ­alkotás. Ilyennek láttad a forgatást is?

Több magyarországi színésznek is megadatott, hogy itthon készülő hollywoodi produkciókban kimondhattunk egy-egy mondatot, vagy akár egy egész jelenetet eljátszhattunk. Ezért nem volt teljesen idegen ez a monumentalitás. A Hunyadiban viszont az a nagy dolog szerintem, hogy egy ilyen volumenű produkcióban magyar színészek játszhatták a főszerepeket. És ezt most szélesebb közönség is láthatja: a közeljövőben derül majd ki, kik fogják megvenni a szériát. 

Mit várhat a néző? 

Emberi történeteket. Akármennyire királyok és a befolyásosok élete áll a középpontban – hiszen az ő sorsuk mindig is foglalkoztatott mindenkit –, nagyon emberi, jó és rossz oldalukról is megismerhetik majd őket a nézők. Ugyanolyan fontos volt az írók számára a török szál szereplőinek élete és vívódása, mint a magyaroké. Hús-vér embereket látunk jobb és kevésbé jó döntésekkel. Sok az olyan szereplő, akivel lehet majd azonosulni.

Te alakítod Hunyadi első szerelmét, aki aztán kém lesz.

Kicsit bonyolultabb a történet. Összetett és szép szerepet írtak nekem is. Mara Hunyadi János első szerelme. A lány apja szerb despota, aki elárulja a magyarokat, és lepaktál a törökkel, a békéért cserébe pedig feleségül adja lányát a szultánnak. Sok fordulat jön – de Mara soha nem tudja elfelejteni Hunyadit és a korábbi életét. Azt szeretem a szerepemben, hogy bár sok nehézséggel kell szembenéznie Marának, ő küzd és erős marad, és megpróbál mindig talpra állni. Aztán egyre befolyásosabbá válik a szultánnál, és ezt arra használja, hogy a szeretteit megmentse, bármilyen áron.