Pontosan négy évvel ezelőtt nyílt rá először lehetőségem, hogy interjút készítsek Edith Eva Egerrel. Akkor jelent meg ugyanis magyarul Az ajándék című második könyve, három évvel A döntés című kötete után. A két írás elolvasása és a vele való beszélgetés megváltoztatta a világlátásomat. Amikor megkérdeztem, hogy miként szólíthatom, azt mondta, hívjam Editkének. Editke kilencvenéves koráig várt, hogy megírja, mi történt vele tizenhat éves korában Auschwitzban. Akkor is csak Philip Zimbardo unszolására vetette papírra a visszaemlékezéseit, aki azt mondta, hogy ő lehet Viktor­ Frankl női hangja. Amíg nem olvasta a szintén Auschwitz-túlélő osztrák pszichiáter Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben című korszakalkotó művét, Editke még a legközelebbi családtagjainak sem mesélt a koncentrációs táborban szerzett tapasztalatairól. Még mindig az SS foglya volt. Akkor viszont megértette, hogy ami vele történt, akár erőforrás is lehet számára – csak el kell döntenie. És Editke döntött: felszabadította magát, ahogyan aztán sikeres pszichológusi pályafutása során sok kliensének is segített kiszabadulni a múlt fojtogató szorításából. 

Története mélyen megérintette a magyar olvasóközönséget. Még nem találkoztam olyan emberrel, aki, ha a neve szóba került, ne tudta volna, hogy ki Edith Eva Eger. Sőt, nemcsak a nevét ismerik, de a könyveit is olvasták. Legújabb kötetében, A balerinában nem a pszichológus távolságtartó szemüvegén keresztül mutatja meg Auschwitz tébolyát, hanem egy szerelmes, tizenhat éves kamasz lány szempontjából. Szerelem és halál, féktelen romlottság és tiszta ártatlanság regénye ez, amely különleges betekintést enged a korszak magyarországi viszonyaiba is.

Ennek a lapszámnak a megjelenése előtt, november 16-17-én került sor a kaliforniai San Diegó­ban az Illuminate című eseményre, amelyről a kilencvenhét éves Edith azt mondta az interjú során, hogy lehet, az utolsó nyilvános szereplése. A rendezvény tisztelgés volt Edith Eva Eger hagyatéka és hatása előtt, amelyen a résztvevők nemzetközileg elismert pszichológusoktól, kutatóktól, transzformációs trénerektől, spirituális vezetőktől és a testtel dolgozó szakemberektől tanulhattak, akik mind sokat köszönhetnek Edithnek és az általa kidolgozott módszernek. Mert nem az számít, hogy mi történt az emberrel, hanem az, hogy mihez kezd vele.

Nagy öröm számomra, hogy most újra beszélgethetünk, ezúttal abból az alkalomból, hogy magyarul is megjelent A balerina című memoárja. Gratulálok az új könyvhöz! Hogy van, kedves Editke? Egészséges? Jól érzi magát?

Ma egészen elevennek érzem magam. Vannak napok, amikor fáradt vagyok, de azért mindig megteszek minden tőlem telhetőt, hogy történjen velem valami érdekes.

Hogyan telnek a napjai?

Gyakran készítek podcastot vagy adok interjút a most megjelent új könyvem kapcsán, és azt tapasztalom, hogy minél elfoglaltabb vagyok, annál jobban érzem magam. 

A családjával él?

Az életem egy kiváló gondozói csapat és egy csodás lakótárs társaságában telik. 

Továbbra is dolgozik pszichológusként?

Igen, van néhány páciensem, de persze korántsem annyi, mint régen. 

A honlapján olvastam az Illuminate című, novemberi eseményéről. Hogy bírja energiával? 

Ez egy nagyon különleges esemény, az unokámmal, Jordan Engle-lel együtt készülünk rá. Ilyet még sosem csináltam, sok csodálatos ember gyűlik majd össze, akikkel hosszú utam során találkoztam. Nem sok élő rendezvényen veszek már részt, könnyen lehet, hogy ez lesz az utolsó. Illetve most készítettem egy online videókurzust, amely nemsokára magyarul is elérhető lesz.

Kilencvenhét év igencsak tekintélyes kor, keveseknek adatik meg ilyen hosszú életút. Ahogy fogalmazott, akik értelmet találnak az életükben, életben maradnak. Ön miben találja meg az életcélját mostanában?

A munkában, amit most csinálok. Ha szenvedéllyel végezzük a feladatunkat, legyen az az írás, előadás, vezetés vagy építés, mindig van miért felkelni, és megtenni, amit tudunk. Számomra nagyon fontos, hogy a tapasztalataim eljussanak másokhoz, akár a könyveim, akár a videó­im segítségével.

Miben különbözik egy idős és egy fiatal ember tudása?

Teljes életet éltem, és így, kilencvenhét évesen már nem aggaszt, ha valaki nem szeret vagy nem fogad el. Fiatalabb koromban ez nagyon nyomasztott, és ennek hatására meglehet, hogy hoztam nem önazonos döntéseket. Ma már teljesen és kérlelhetetlenül önmagam vagyok. 

A mai tudásával milyen tanácsot adna tizenhat éves önmagának?

Hogy ne foglalkozzon annyit mások véleményével, csak figyelje a belső hangját, és bízzon benne. 

Hisz abban, hogy a halál után valamilyen formában tovább élünk?

Bárcsak tudnám! Azt viszont tudom, hogy ebben az életemben igyekszem mindent megtenni, hogy célt adjak azoknak, akik meghallgatnak. 

Sokszor gondol Auschwitzra?

Mindennap. Ma már másképp látom, tudok felindulás nélkül visszatekinteni, az azóta eltelt idő hatott az emlékekre.

Megbocsátotta magának, hogy azt mondta Mengelének, hogy az édesanyja áll ön mellett a sorban, nem pedig a nővére?

A magam módján igen, de azt a pillanatot sosem felejtem el, itt van velem mindennap. Ma már tudom úgy látni, hogy azt tettem, ami abban a pillanatban a legjobbnak tűnt, és így sikerült megtalálnom a békémet. 

Mit gondol, honnan merítette az erőt és kitartást, amivel képes volt túlélni a koncentrációs táborokat?

A belső hangomból – azt mondtam magamnak, hogy túl fogom élni, és ez a hang mindennap ott szólt a fejemben.

Miért érezte fontosnak A balerina megírását? Miért kellett a történetét – amelyet korábban A döntés című könyvében objektívebb hangnemben már megírt – regény formájában is elmesélnie?

A balerina egy fiatal lányról szól, akinek a legborzasztóbb élmények közepette kell megtalálnia az erejét. A célom az volt, hogy a történet a fiatalabb közönséghez is megtalálja az utat, ezért változtattam meg a nézőpontot a reflexióról a közvetlen tapasztalatra.

A balerina egy szerelmi történet is, élete első szerelméé, akivel azt tervezték, hogy Palesztinába költöznek, és akit egy nappal a koncentrációs tábor felszabadítása előtt öltek meg. Gyakran gondol még Erikre?

Nem olyan gyakran, mint fiatalabb koromban. Megbékéltem a halálával. 

Még mindig egyetlen igaz szerelmeként gondol rá?

Úgy vélem, több igaz szerelmünk is lehet. Persze, ő volt az első, de az új szerelem utat tör magának. A könyv egyik fő témája éppen az, hogy a szerelemnek még egy tragédia sem állhat az útjába. 

A könyvben azt írja, hogy Magda egy német anya megölésével akart bosszút állni, míg ön egy katonát akart ráébreszteni tetteinek szörnyű mivoltára. Mindig ilyen volt a vérmérséklete?

Igen, mindig mély empátiával gondoltam a kín­zóimra. Tudom, hogy nem gyűlölettel a szívükben születtek. Megtanították őket gyűlölni. 

Hogyan látja a mostani közel-keleti helyzetet?

A helyzet tényleg nagyon bonyolult. Mindig is támogattam Izrael létezéshez való jogát. Azt gondolom, hogy amíg Izrael népét el nem fogadják annak, akik, és ott, ahol élnek, az ellenségeskedés nem ér véget. Remélem, hogy még az én életemben eljön a béke a régióban.

Mi volt a legfontosabb dolog, amit Viktor Frankltől tanult?

A cél fontossága. Az, hogy megtaláljuk életünk célját, és a bölcsességünket átadjuk azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.