Soha nem gondoltam volna, hogy a nagy, belesüppedős regények és terebélyes szakácskönyvtáram köteteinek olvasása mellett egyszer filozófiai értekezések hoznak majd lázba. Őrült tempójú napjainkban azonban jólesik tudományos keretekbe foglalva olvasni azt, amit egyébként csak érzünk. Hogy meg kell néha engednünk magunknak a semmittevést, a céltalan szemlélődést, mert az nem bűn, sőt, inkább a harmóniánk kulcsa.
Amikor már mindent feldíszítettünk, kitakarítottunk, megszerveztünk, megfőztünk, kisütöttünk, mindenkit felhívtunk és meglátogattunk, akkor majd ajándékozzuk meg magunkat (és családunkat) egy időtlen nappal. Pizsamában, finom teákkal, egy jó könyvvel (vagy Nők Lapjával), tennivalók és óra nélkül. Ilyenkor születnek a legjobb gondolatok és a legvalódibb kapcsolódások.
Hogy mi történik ekkor a konyhámban? Két-három héttel karácsony előtt, amikor még nem üt be a kulináris stressz, egy-egy nyugodtabb vasárnap délután előkészítek sokféle kiegészítőt: csatos üvegekben salátaöntetet, pácolt, pink hagymát, fűszeres magvakat, narancsos porcukrot (hókiflihez), tojáslikőrt (csak el ne fogyjon túl hamar…), ezekkel zsonglőrködöm majd az ünnepek alatt, hogy minél több idő maradjon az időtlenségre.
Nagyszerű élmény volt belesni a Nők Lapja készítésének kulisszatitkaiba és a szerkesztőség hangulatába, köszönet érte. A kedves olvasóknak meghitt készülődést és békés szemlélődést kívánok.