Szívből remélem, hogy mindenkinek lesz legalább egy meghatározó, szép emléke. Szerencsére van miből válogatni a szerkesztőség életében is: együtt örültünk az olimpiai aranyainknak, a magyar kortárs könyvek sikerének a 100 legjobb könyv díjazásánál, a szívmelengető emlékeknek, melyeket felidéztünk, megírtunk a 75. születésnapunkat ünnepelve.
Vendégszerkesztők segítették a munkánkat, kölcsönösen tanultunk egymástól – jól jöttek Borbás Marcsi titkos receptjei, Almási Kitti tanácsai, Szabó T. Anna pozitív életszemlélete –, és idén elindítottuk a Példakép Díjat, fantasztikus résztvevőkkel és díjazottakkal. Nagy öröm volt, hogy harminchárom év után újból kiadhattuk a Nők Lapja Évkönyvet.
Ugyanakkor sokatmondó, hogy az év szava a „brain rot” (agyrohasztás) lett az Oxford szótár szerint, ami arra utal, hogy vég nélkül pörgetjük telefonunkon a semmilyen tartalmakat, öt másodperces jeleneteket nézünk mások életéből, és már ugrunk is a következőre, azt is elfelejtve, mit láttunk, nem gondolkozva, nem találva megnyugvást sem. Egyre több szín, zaj kell, hogy felkeltse a figyelmünket. A valódi értéknek már nehezebb kitűnnie ebben a versengésben.
Az évnek lassan vége, átgondoljuk, mi az, amit jól csináltunk, és mi az, amin javítani kellene. Itt az ideje a nagy fogadalmaknak, hátha most végre sikerül nem január közepéig megszegni őket, a babonáknak, amelyek most biztos szerencsét hoznak.
Fogadkozni nem szeretnék, egyet azonban ígérhetek, jövőre is szerdánként hozzuk az elgondolkodtató, vidám, elmélyülős, színes tartalmakat.
Boldog új évet kívánunk!
Vajon mire fogunk emlékezni 2024-ből?