A zene: fiatalság és életöröm

Hajdu-Ráfis Brigitta építészmérnök – saját házukat is ő tervezte – és programozómatematikus. Ma már azonban az idén tízéves Midlife Crisis házibuli- és partizenekar vezető énekesnője is. Természetesen szilveszterkor is dolgozik: az együttes Lillafüreden, a Palotaszálló bálján húzza majd a talpalávalót.
Programozói karrierje nem indult zökkenőmentesen. – Az első állásinterjúmon elutasítottak, mert tapasztaltabb jelentkezőt kerestek, de hazafelé már várt egy levél az interjúztatótól: vacsorázni hívott. Az üzenet tárgya az volt, hogy „love”.
Ma már nem ennyire nehéz nőként érvényesülni a pályán, és Brigitta is bizonyította rátermettségét. Jelenleg az egészségügyi szolgáltatások digitalizá­ció­jában tölt be vezető szerepet, többek között az időpontfoglalási rendszer és az EgészségAblak fejlesztéséért felel. Büszke rá, hogy hárommillió ember használja, amin dolgozik.
Már kislányként akkori nagy kedvencére, Madonnára énekelt, táncolt a családi videókon Mezőkövesden, majd énekesi szárnyait a zuhany alatt és karaokebárokban próbálgatta. Férje, Roland bátorította, hogy komolyabban foglalkozzon a tehetségével.
– Amikor karaokéztam, az emberek megálltak, tapsoltak, és ez azt sugallta, hogy talán érdemes lenne komolyan vennem ezt a hobbit – meséli.
Ez vezetett odáig, hogy felkeresett egy énektanárt, aki azonnal felismerte tehetségét, és összekötötte a sógorával, Budai Csabával, egy blues-rock banda vezetőjével. Így történt, hogy Brigitta az első ének­órája után azonnal egy zenekarban találta magát. Még abban a hónapban a munkahelyéről belekerült egy másik formációba is. Kislánya születése után jött a Midlife Crisis, amely egy baráti társaságra épül.
– A név humorosan utal az életközépi válságra, de a zenekar tagjai éppen hogy energiát és fiatalságot sugároznak – nevet. – És tényleg igazi buli az egész: nem munkának érződik, hanem közös szórakozásnak. Decemberben tizennégy fellépésünk van, ami megterhelő, közben viszont minden koncert energiá­val tölt fel.
Brigitta nemcsak felelős vezető és frontember egy zenekarban, de családanya is. Férjével és kiskamasz lányával közösen igyekeznek megteremteni az egyensúlyt.
– A kamaszkor kihívásait együtt kezeljük, de a zenélés segít levezetni a mindennapi stresszt – mondja. – És nemcsak hobbi, hanem egyfajta önkifejezés és feltöltődés is. A színpadon szuperdögösnek kell lenni, jól kell énekelni, és még táncolni is. Egyszerre kihívás és élvezet. Amikor látom, hogy a közönség felvette a ritmusunkat, élvezi a zenénket, és energiát kap tőle, akkor érzem, hogy sikerült valami maradandót alkotni. Addig szeretném folytatni az éneklést, amíg szívesen látnak a színpadon. Amíg nem fütyülnek ki minket, addig biztosan csináljuk – mondja nevetve.

A közönség adja az energiát

Fűzy Gábor neve összeforrt a magyar bárzene fogalmával. Bár Kecskeméten, az Aranyhomok szállóban is zongorázott, több mint hat évtizede meghatározó Fűzy Gábor neve összeforrt a magyar bárzene fogalmával. Bár Kecskeméten, az Aranyhomok szállóban is zongorázott, több mint hat évtizede meghatározó alakja Budapest éjszakai életének is. Jelenleg a Rózsadomb aljában, a legendás Piros Pezsgő bárban tudjuk elcsípni. Gábor – Gabi bácsi – manapság már csak szerdánként játszik, de akkor szinte túlcsordul a szórakozóhely. A zongorista elképesztő zenei memóriával rendelkezik: ezerötszáz-kétezer dalt tud fejből eljátszani.
– A fejemben telt ház van, egyszerűen nincs hely új daloknak – mondja. – Ezek gyakran nem is tudatosan kerülnek elő, hanem egy vendég kérése, vagy az adott hangulat idézi fel őket. A bárzongorázás lényege a zenész és a közönség között létrejövő kölcsönös visszacsatolás. Nekik játszom, ők adják az energiát. Az apró részletek – egy pár összekacsintása, egy mosoly vagy akár a vendégek lelkiállapota – mind-mind inspirációként szolgálnak. És ha a közönség jól érzi magát, az feldob engem is.
Fűzy Gábor számára a régi magyar dalok megőrzése és továbbadása személyes küldetés. Szerinte az általa előadott számok költemények, ha nem játsszák őket, egyszerűen eltűnnek. A modern rádiók és zenei platformok nem szentelnek figyelmet ennek a műfajnak, így a bárzongoristák felelőssége, hogy ezeket az értékeket életben tartsák.
A zongorista arról is beszél, hogy a Covid-járvány idején és utána érte el talán a legnagyobb népszerűséget egész pályafutása alatt. A világ bezárult, ő pedig online koncertekkel tartotta a kapcsolatot közönségével.
– Hetente kétszer élőben játszottam, és ez nemcsak a közönségnek, hanem nekem is mentális segítséget nyújtott. Sokan azt mondták, ezek a koncertek jelentették számukra a biztos pontot a nehéz időkben.