Értem én, hogy az ember ősidők óta szeret játszani a tűzzel, sőt, már elődünk, a Homo erectus is felfedezte magának a tűzgyújtás rendkívül hasznos lehetőségét. Azt is értem, hogy a szilveszteri zajkeltésnek népi hagyománya van, hiszen a babona szerint a lármázás elűzi a felhalmozódott problémákat és a lesben álló gonosz szellemeket. De azt is gondolom, hogy 2024-ben nem feltétlenül kell visszamennünk ennyire az időben, hiszen ma már sokkal felvilágosultabb módjai is léteznek annak, hogy az ember megbirkózzon a gondjaival és legyőzze a démonait. Nem akarok ünneprontó lenni, de most őszintén: él bárki a földön, akinek kevesebb problémája lett attól, hogy eldurrantott néhány petárdát?
Lassan a 21. század első negyedének végére érünk, és az elmúlt időszakban nagyon sok általánosan elfogadott dologról és szokásról derült ki, hogy emberek és állatok milyen árat fizetnek érte. Tudjuk, milyen munkakörülmények között készülnek a fast fashion ruhadarabok, mit jelentenek a kozmetikai cégek állatkísérletei, és hogyan landolnak a PET-palackok műanyag gyűrűi a tengeri állatok nyakán. Derékig gázolunk a klímaválságban, egyre figyelmeztetőbbek a jelek, hogy ideje jobban vigyázni a természetre és az élővilágra. Néhány éve az egész világot bejárta az a felvétel, amelyen elpusztult madarak százai fekszenek Róma belvárosában a szilveszteri tűzijáték után. És persze mondhatjuk, hogy ezek csak madarak, és nyilván én is kibírok egy reszketős estét a kutyáimmal, de a sok helyen ostromállapotra emlékeztető fényeket és hangokat a kisbabáknak, az időseknek vagy épp az autizmussal élőknek is ki kell bírniuk. Lehet, hogy egyszer eljön az a szilveszter, amikor mindenkinek fontosabb lesz a saját szórakozásánál a békés együttélés? Fantasztikus új kezdet lenne.