Szegény január nem a legnépszerűbb hónap a földnek ezen a fertályán. Érthető, miért nem szeretik az emberek, hiszen hideg, latyakos és fénytelen. Karácsony után ilyenkorra kiköltekezünk, és szerencse, ha ellen tudunk állni náthának, influenzának. A naptár szerint új év kezdődött, amelynek új elhatározásokkal lenne jó nekivágni, de érzésre mégiscsak olyan ez, mintha egy lassú, szürke végjátékban kaptunk volna statisztaszerepet. Aki kicsit is hajlamos a szezonális depresszióra, az az úgynevezett „szomorú hétfő”-re – mely a legtöbbünk számára az év legnyomasztóbb napja egy cardiffi pszichológus számításai szerint, és idén január 20-ra esik – általában elér a rosszkedv aljára. Jó hír, hogy innen már csak felfelé vezet az út. 

Ami engem illet, korábban mindig úgy éreztem, hogy bizonyára véletlenségből csöppentem ide egy távoli, déli országból, ahol mindig süt a nap. Ez nem embernek való! – gondoltam dideregve, amikor beütött a zimankó. De büszkén jelenthetem ki, hogy mára megszerettem a telet. Elmondom, hogyan.

Felnőtt fejjel megtanultam a műkorcsolya alapjait. Nem fogok már tripla axelt ugrani életemben, de beleszerettem a jégbe, és minden évben vágom a centiket, mielőtt végre kinyitnak a pályák. Valószínűleg így működik minden téli sporttal, miattuk a tél nyűgből várnivalóvá válik.

Egy barátom mondta egyszer, hogy ha bánatos vagy, ne menekülj tőle, hanem állj bele, és hallgass igazán szomorú zenéket. Hamarabb túl leszel rajta. Rájöttem, hogy ugyanígy van az időjárással: ha rossz, akkor csak annál inkább ki kell menni, és eggyé válni a természettel. Ha nem is vagyunk olyan vagányak, mint a lapunkban szereplő jégbúvárnők (24. oldal), egy hosszabb séta odakint mágikus módon nyugalommal és derűvel tölt el. 

Sokat segít, ha az embernek van a sétákhoz egy állandó társa, aki akkor a legboldogabb, ha a hőmérséklet tíz fok alá csökken. Vilmára, egyéves berni pásztorunkra lehet számítani. Ha havat lát – bár erre sajnos egyre kevesebbszer van példa –, négy lábon ugrál, szánt szándékkal bukdácsol, hempergőzik, csúszkál örömében. 

És végül: eleink tudták, hogy kell lélekben is túlélni a telet. Mire lapunk megjelenik, már el is kezdődik a farsangi időszak. Rendezzünk vendégséget, süssünk fánkot, mulatozzunk bűntudat nélkül! Itt az ideje! 

További tippeket az áttelelés művészetéhez az 54. oldalon olvashatnak.