„Hogy vagy?” – kérdeztem egyszer egy ismerősömet, aki erre azt válaszolta: „Nem bírok nem jól lenni.” Teljesen megütköztem a duplafenekű válaszon. Hozzászoktunk itthon, hogy erre a kérdésre megindul a véget nem érő panaszáradat idióta főnökről, szófogadatlan kamasz gyerekről, megélhetési problémákról. Ugyanakkor ismerősöm látszólag tényleg jól van, és rájöttem, hogy a válasza egyben önszuggesztió is: ha ezt sokszor elmondja magában, tán el is hiszi.
„Hogy vagytok?” – kérdezték magyar nőktől és férfiaktól 2024 októberében. „Jól – jött a válasz a férfiaktól. – Bővebben? Hát… nem jól.” Saját tapasztalatom, hogy a társadalom összes rétege egy kicsit cudarabbul van, mint akár öt éve. Jött a Covid, az infláció, a háború: gyerekek és felnőttek, a nők és a férfiak idegrendszere is megtépázott állapotban van. Úgy tűnik, utóbbiaké különösen. A probléma mélységét jól illusztrálják a statisztikák: Magyarországon az öngyilkosságok hetvenöt százalékát férfiak követik el. 2020-ban ezerháromszáz férfi vetett véget az életének, ami heti huszonöt esetet jelent. Háromszor annyi férfi, mint nő.
Férfiak és fiúk
Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint ezer férfira ezerhetvenhárom nő jut. Az, hogy a társadalmakban több a nő, már a világháborúk előtt kimutatható volt. Ezen, a férfiak számára viszonylagos jó hír – tényleg jó? – után azért jöhet egy rosszabb is: a férfiak korábban halnak. 2023-ban a születéskor várható élettartam 6,19 évvel volt magasabb – a nők javára. Ez a különbség egyébként évről évre csökken: a férfiak is egyre tovább élnek szerencsére. A férfiak korábbi halálára több magyarázat is létezik. Nemcsak a tesztoszteron nevű férfihormon, amely nem bánik kesztyűs kézzel a szervezettel, de a férfiak kockázatkeresőbb életmódja is. Az alkoholfogyasztás, a dohányzás és a stressz a legkegyetlenebb gyilkos. A férfiakra leginkább veszélyes megbetegedéseket egyébként ma már hatékonyan lehet szűrni. A két, sokáig tünetmentesen lappangó ráktípus a prosztata- és a vastagbélrák: mindkettő jó eséllyel gyógyítható, ha időben elcsípik. Utóbbi kapcsán ráadásul a népegészségügyi hivatal minden ötven év feletti férfinak és nőnek biztosítja a szűrőeszközöket, a székletmintákat pedig díjmenetesen lehet postázni kiértékelésre.
Mindezek ellenére is, az egészséges évek száma 2022-ben 61,3 év volt, ami az EU átlagához (62,4 év) képest nem is olyan rossz arány. Máltáéval összevetve (70,1) viszont kifejezetten rossz. És hogy mennyire elégedettek a férfiak az életükkel? A 2024-es KSH-adat szerint egy tízes skálán 7,1-et jelez ez a szám, míg a háztartások anyagi helyzetével már más a helyzet: ott 6,1-et jelez a mutató.
A diákok és a fiatalok szerencsére sokkal jobban érzik magukat – már ami az elégedettséget jellemzi. Egy negyvenöt ország részvételével négyévente végzett kutatás (HBSC – iskoláskorú gyermekek egészség-magatartása, legutóbb 2022-ben készült – a szerk.) szerint a magyar ötödikes fiúk 89,9 százaléka elégedett a helyzetével, és ez a szám még a tizenhét éveseknél is nagyon magas: 82,7 százalék. Ez a látszólagosan jó érték azonban azt jelenti, hogy minden ötödik gyerek átlagon alul érzi magát. Ami közös fiúkban és lányokban is, hogy kevesebbet mozognak. És míg a lányok a közösségi média bűvkörében élnek – és hasonlítják magukat a látszólag mindenben tökéletes influenszerekhez –, addig a fiúk inkább a számítógépes játékokban tudnak elveszni. A fiúk egytizede érzi magányosnak magát, és szintén ennyiüket nyomasztja a jelentős iskolai terhelés. A tizenhét évesek egyharmada próbált már ki tiltott szert, és kétharmaduknak volt már szexuális kapcsolata.
Kétarcú apaság
Ha egy fiatal férfi jobban akarja érezni magát, a felmérések szerint a legjobban akkor jár, ha családot alapít. A KSH 2024-es felmérése szerint az életükkel azok a férfiak a legelégedettebbek – egytől tízes skálán 7,7 pontnyira –, akik házasságban élnek, és legalább két gyerekük van. Az egyedülálló férfiak boldogtalanabbak: csak 6,7 pontnyira elégedettek.
Az újfajta apaságot már többször is megénekeltük a lapban: elismeréssel nyugtáztuk, hogy a mai apák lényegesen jobban bevonódnak a gyereknevelésbe, és kiveszik a részüket a házimunkából-pelenkázásból és a családi logisztikából: viszik a gyerekeket iskolába/szakkörre/korrepetálásra/edzésre. Arról viszont ritkábban szóltunk, hogy ezáltal a férfiak is belekerültek egy kettős présbe. A klasszikus családmodell szerint a férfi a családfenntartó, míg a nők őrzik az otthon melegét. Sajnos ez a modell az elmúlt nyolcvan évben már egyáltalán nem működött: a családok többsége a kétkeresős modellre állt át, amikor a nők is munkába álltak. Ők így már jóval korábban szembesültek vele, hogy két fronton kell helytállni. A bevonódó férjek az elmúlt két évtizedben is eközött őrlődnek: a fejekben ott van a rég nem működő „klasszikus” családmodell, de közben otthon is várja őket a tennivaló és az aktívabb élet. A felmérések szerint frusztrálja az apákat, hogy nem tudnak eleget a családdal lenni. Ha viszont eleget vannak a családdal, akkor meg a munkahelyen nem tudnak úgy beleállni a feladatokba, ahogy korábban.
Kinyitni a szívet
A TraumaAmbulancia Egyesület tavaly októberben, a lelki egészség hónapjában készített egy mentálisjóllét-kérdőívet ezerfős mintán, amelynek az volt a célja, hogy képet kaphassunk az aktuális hazai helyzetről.
„Ma azért vagyunk itt, hogy megtörjük a csendet – mondta Sárközi Alexandra, a TraumaAmbulancia Egyesület szóvivője azon az eseményen, ahol bemutatták az egyesület férfiak mentális egészségéről szóló felmérését. – Társadalmunk, a neveltetési minták, a sztereotípiák gyakran vastag falat emelnek a férfiak és saját érzelmi világuk közé.”
A jelen lévő férfiak egyetértettek abban, hogy az érzelmi intelligencia és a nyitottság nem gyengeség. Ellenkezőleg: a mentális erő alapja. Bárczi Attila tűzoltóparancsnok és merülésvezető elmesélte, hogy első gyermeke születésekor tört rá egyfajta szülői túlaggódás – olyan szinten, hogy úgy érezte: segítséget kell kérnie. Ilyenkor fontos megoldást keresni: akár egy meditációs tréninget vagy pszichológust.
„A szolgálatot úgy vesszük fel, hogy azt mondják nekünk: »Jó reggelt kívánok!« – meséli a tűzoltó rajparancsnok. – Mi azzal válaszolunk: »Erőt, egészséget!« De hogyha jobban belegondolunk, ez az erő ne csak testi legyen, hanem adjon egy olyan bátorságot, hogy ne próbáljuk magunkat tökéletesnek láttatni, olyannak, aki nem hibázhat, akinek nincsenek gondjai. Mert nem kell mindent elviselnünk, és erről bátran kezdeményezhetünk beszélgetéseket. Nem kevesebbek, hanem sokkal többek leszünk azáltal, ha kinyílunk, és kinyitjuk a szívünket és az érzéseinket. Ideje kidobni azt a szabályt, hogy egy fiú nem sírhat. Itt az idő, hogy legyen bátorságunk szembenézni magunkkal, és egymással is foglalkozni.”
Hernádi Judit krízistanácsadó szakpszichológus, az egyesület önkéntese is a kommunikáció elindítását tartja az egyik legfontosabb pillanatnak.
„Nagyon sokat számít, hogy van-e egy közeg vagy egy lehetőség, ahol a férfiak megoszthatják az érzéseket, élményeiket – mondja. – Dolgozom vállalatoknál is – jellemzően férficsoportokkal. És csak annyi volt a kezdeti felütés, hogy megkérdeztük: »Hogy vagytok? Mi van veletek? Mi történt az elmúlt időszakban?« Már ez önmagában egy kapunyitásszerű élmény. Érdekes volt látni, mennyire meglepődtek a résztvevők egy ilyen egyszerű kérdésen – amiből leszűrhető, hogy heti pár perc sincs arra, hogy érdeklődjünk egymás iránt.”
Majd én megoldom!
Sokat elárul a férfiak hozzáállásáról, hogy az anonim kérdőívet ötször annyi nő töltötte ki, mint férfi. Ez arra utalhat, hogy a férfiak gyakran kevésbé nyitottak az érzelmeikről szóló párbeszédekre, az ilyen típusú kérdőívek kitöltésére. Az eredmények szerint a férfiak többsége inkább az önálló problémamegoldást választja; 57 százalékuk egy érzelmileg megterhelő helyzetet egyedül próbál megoldani, és csak akkor fordul szakemberhez, ha már végképp nincs más megoldás.
A kérdőív szerint a férfiak három legfőbb stresszforrása a munkahelyi nyomás, a pénzügyi nehézségek és a párkapcsolati problémák. Az ötvenöt év felettiek esetében az egészségügyi aggodalmak váltak elsődlegessé. Férfiak és nők számára egyaránt a munkahelyi stressz, a munkával járó kihívások a leggyakoribb terhelő tényező.
