– Néhány évtizeddel ezelőtt egy osztályban nagyjából két figyelemzavaros gyerek volt, ma ez a tünet sok esetben a diákok felére jellemző – mondja cikkünk szakértője, dr. Stephens-Sarlós Erzsébet szenzomotoros tanácsadó, tréner, a Stephens-Sarlós Program létrehozója, aki ilyen címmel nagy sikerű könyvet is írt. A szakember csaknem hatezer gyerek fejlesztésében vett részt, és doktori kutatásának középpontjában is az idegrendszeri éretlenség állt.
– Nagyon sok gyerek szorul fejlesztésre – folytatja –, és addig nincs is olyan látványos baj, amíg a kognitív oldalt kell fejleszteni, azaz az olyan képességeket, amelyek majd lehetővé teszik, hogy a gyerek „okos” legyen. Ezek a problémák nem olyan feltűnők. Sokkal észrevehetőbb, ha a magatartással van gond, kiborulások követik egymást, a gyerek képtelen figyelni. Rengeteg felmérést készítettünk az utóbbi időben, és ezekből az látszik, hogy már az óvodáskorúak egyharmada érintett.
Szakértőnk szerint a szakirodalom is számos okot nevez meg, amely a jelenség hátterében áll. Egyrészt megváltoztak az élelmiszerek, viszonylag kevés természetes ételt eszünk. Felgyorsult a tempó, sok háztartásban már egyáltalán nem főznek, csak félkész és késztermékeket fogyasztanak. Másrészt egyre inkább mozgásszegény az életmódunk, a gyerekek mind vidéken, mind a városokban sokkal kevesebbet mozognak.
– Nem elhanyagolható szempont, hogy Magyarországon rekordmagas a császármetszések száma. Azok közül a primitív reflexek közül, amelyekkel én dolgozom, és amelyeket kutatunk, jó néhánynak a születés közben kell megerősödnie, hogy később aztán normálisan kiváltódhasson. Ha ez elmarad, az már eleve megakasztja a mozgásfejlődést – mondja Stephens-Sarlós Erzsébet. – De korunk gyógyszerfogyasztása is problémás, főleg azoké a szereké, amelyek a központi idegrendszerre hatnak. Nem a fontos készítményekről beszélek, hanem arról, amikor valaki inkább altatót vesz be, mint hogy bármit is változtasson az életmódján. És közben szinte válogatás nélkül zúdulnak ránk a vizuális tartalmak. Ez könnyen túlterheli az idegrendszert, hiszen az érzékelésünk nyolcvan-nyolcvanöt százalékát a vizuális ingerek felvétele, feldolgozása teszi ki. Ha ezeket a kis részleteket összeadjuk, összeáll a nagy egész – mutat rá a szakember. – És mindez rendkívül káros. Felgyorsult a világ, viszont az idegrendszerünk ezt a tempót nem vette fel. És attól függően, hogy az idegrendszernek melyik területe érintett, alakulhatnak ki különböző beilleszkedési és viselkedési zavarok, vagy akár figyelemzavaros hiperaktivitás. Ezek mellett pedig ott a szorongás, a diszlexia, a diszgráfia, az éjszakai bepisilés vagy a székletvisszatartási probléma még tíz-tizenkét éves korban is. A mai kor emberének idegrendszere – sem a felnőtteké, sem a gyerekeké – nincs felkészülve a felgyorsult tempóra.
Tudás, összefogás, önismeret
Nagyjából e három dolog hiányzik ahhoz, hogy az érintettek megoldást találjanak a problémára, mielőtt teljesen elhatalmasodik az emberiségen, látja szakértőnk. Szerinte gyakorlatilag mindenki érintett, nemcsak a gyerekek és a szüleik, hanem a bölcsődei gondozók, az óvónők, az általános és középiskolai tanárok is.
Stephens-Sarlós Erzsébet szerint nagyon sok szülő nincs tisztában a fejlődési mérföldkövekkel. Hogy mikor kellene a babának átfordulnia a hasáról a hátára és vissza, mikor kellene már kúsznia, elkezdenie beszélni, lassan leválnia a szülőről, és tudomásul vennie, hogy anya vagy apa napközben ott hagyja az óvodást az óvodában. Jó lenne, ha mindenki tudná, akinek van gyereke, hogy a játszóterezés felér egy terápiával.
– Szeretem, hogy nálam mindig bent vannak a szülők a vizsgálaton. Én egyszerű reflexeket vizsgálok, amelyek vagy kiváltódnak, vagy nem. Fontos, hogy ezt lássák a saját szemükkel. Nagyon sok szülő azt hiszi, ez csak az ő gyerekével fordul elő, ezért fontos lenne, hogy minél inkább közbeszéd tárgya legyen az idegrendszeri éretlenség – figyelmeztet a szakember.
Ha az ember problémás gyereket lát, könnyen ítélkezik, és ezzel pont azokat hozza még nehezebb helyzetbe, akiknek már amúgy is épp elég bajuk van. Fontos lenne, hogy az érintett szülők találkozzanak, beszéljenek egymással, megosszák nemcsak nehézségeiket, hanem sikerélményeiket is. Szakértőnk szerint ha egy szülő azt tapasztalja, hogy a gyereke másképp, például agresszívebben vagy éppen félénkebben viselkedik a játszótéren, mint a többiek, akkor ne a külvilág véleményével törődjön, hanem csak és kizárólag a gyerekére koncentráljon. Ezzel tudja ugyanis a legjobban megvédeni a külső támadásoktól, és nem azzal, ha az egész világgal hadba száll. A tanácsadó hangsúlyozza, hogy csak az tud érdemben segíteni egy gyereken, aki saját maga is rendben van, vagy rendbe tudja magát tenni.
