Zoológusként rendszerint előadásokon, bemutatókon oszt meg érdekességeket az állatok viselkedéséről gyerekekkel. „A természet mindig hiteles varázslatokat használ” – ez az idézet Szepes Máriától származik, miért ezt választották mottójuknak?
Szepes Mária néni a könyvein keresztül nagy útbaigazítóm, tanítóm. Legmeghatározóbb gondolata számomra az, hogy a természet igazi csoda, és az ember a természet részeként szintén az, csak elfelejtette. Pedig nagy szükség volna erre emlékezni.
Az állatok milyen hiteles varázslatokat közvetítenek?
Az állat a maga létezésében is varázslat. Nézőpontom szerint az állatok hű tükrei a saját belső állapotainknak. Szimbólumok és analógiák jelrendszerén át beszélnek hozzánk, ezek felismerése, megértése ránk vár. Sok mindenre ráirányíthatják a figyelmünket, elgondolkodtathatnak például arról is, vajon miért tartjuk őket fogságban.
Ha panellakásban élünk kutyával, az mit árul el rólunk?
Bármely élőlény korlátozása azt sugallhatja, hogy valahol vagy valamiben önmagunkat is korlátozzuk. Az általunk tapasztalt világot valójában saját magunk teremtjük belső mintázataink, élettapasztalataink, élettörténetünk és megannyi más dolog – igen sokszor traumák ‒ alapján, és visszajelzéseket kaphatunk belőle afelől, hol kell még gyógyítanunk a sérült részeinket. „Ahogy kint, úgy bent, ahogy fent, úgy lent” – írja az ókori pap-mágus Hermész. Hiszem, hogy a gyerekek sokkal közelebb vannak ezekhez a bölcsességekhez, hiszen ők még nagyobb összhangban élnek a teljességgel.
A gyerekek mit kaphatnak attól, hogy kisállatot tartunk otthon?
Egy gyerek nagyjából hétéves koráig többnyire a jelen időben él. Az iskolásoktól viszont már gyakran halljuk, mi volt a suliban, mire kell majd készülni, észrevétlenül szoknak át arra, hogy nem az itt és mostnak van jelentősége, hanem a múltnak és a jövőnek. Ám ők még vágynak a szépséges jelen pillanat megélésére, és kik tudnának ebben nagyobb gyógyítók lenni, mint az állatok? Érzésem szerint komoly segítségük, támaszuk lehet egy házi kedvenc.
Viszont láttunk már olyat is, hogy kikönyörgik az állatot, ami aztán a szülőkre marad.
Így is rengeteget kaphatnak tőle, az állatok terápiás hatással bírnak. Azt a gondolatot, hogy gyerekeink a példáinkból tanulnak, a felelős állattartás kapcsán különösen ki szoktam hangsúlyozni. Tehát valójában magunknak választunk kedvencet, és azzal, hogy felelősségteljesen gondozzuk, megmutatjuk a gyerekünknek, hogy tisztelettel viseltetünk a természet lényei iránt. Így válnak ők is felelősségteljes állattartókká.
Az ön kapcsolata az állatokkal hogyan kezdődött?
Legtöbbször a hiányok keltik fel a vágyainkat, s miután pesti gyerekként kissé elzártnak érezhettem magam a természettől, minden alkalmat megragadtam, hogy kielégítsem a kíváncsiságomat. Madarásztam, horgásztam, és első munkahelynek a fővárosi állatkertet választottam.
Mit csinál egy zoológus? Mi a feladata?
Akikkel kapcsolatban állok, azok állatkertekben, vadasparkokban, illetve környezeti nevelőként, zoopedagógusként dolgoznak. Valami hasonlót csinálok én is.
Az állatos bemutatóiknak mi a lényege?
Állati jó élményeket adni a gyerekeknek. Egy óvodában semmiképp nem cél a tanítás, sokkal fontosabb a teremtett világ lényeinek közelsége és természetesen a jókedvben együtt töltött idő. Kétféle előadást tartunk jelenleg, az egyik a városi vadvilág csodáiról, a másik pedig a madarak érdekességeiről szól.
Egy interjúban azt mondta, a bagoly a kedvence. Miért?
Az egyik legkarizmatikusabb madár, óriási, előrenéző szemével, a mesékből jól ismert bölcsességével. Nagyon szép a szimbolikája, hiszen aki átlát a sötétségen ‒ ami köztudottan a butaságot jelképezi –, az csak bölcs lehet. A baglyok szemgolyója nem mozog, ezért közelre nem tudnak fókuszálni. Talán a mesebeli bölcs bagoly ezért vesz szemüveget olvasáskor.
