Olyan kultúrában élünk, ahol az új és a változatos hajszolása közben hajlamosak vagyunk lebontani, elfeledni a rítusokat, és unalmasnak gondolni a szokásokat. Ezzel egyidejűleg sokan számolnak be bizonytalanságról és szorongásról, ezeket pedig éppen az ismétlődő, megszokott és kiszámítható cselekvésekkel lehet kordában tartani.
Élményszerzés kontra kiszámíthatóság
A kilencéves Bence és szülei az iskolapszichológus javaslatára jöttek el hozzám családterápiára. A késő harmincas éveit taposó házaspár nem igazán értette, miért van szükség erre, úgy érezték, minden rendben van otthon és az iskolában. Az apának jól menő informatikai vállalkozása van, az anya kreatív területen dolgozik egy multinál, de a terápia idején még otthon volt a kisebbik gyerekkel, Bence húgával. Elmesélték, hogy ők mindent megadnak a gyerekeiknek, például rengeteget utaznak külföldre. A másfél éves kislányuk már több helyen járt, mint a legtöbb felnőtt. Ha éppen nem utaznak, akkor sok programot szerveznek, igyekeznek változatos élményeket biztosítani a gyerekek számára. Amikor megkérdeztem őket, vannak-e állandó szokásaik, nevetve összenéztek, és kifejtették, hogy a szokásokat nem tartják jó dolognak, ők nem szeretik a megszokásokat. Például mindig máshonnan rendelnek ételt, és ha kijön bármilyen új termék, azonnal kipróbálják. Mindketten vidéki kisvárosban nőttek föl, a férfinak tinédzserkorában lehetett először márkás cipője, és gimnáziumban volt első alkalommal külföldön, a felesége is hasonló emlékekről számolt be. Mivel nekik az élményszerzés mint lehetőség kiskorukban nem adatott meg, ezt mind szeretnék bepótolni a saját gyerekeiknél.
Amikor rátértünk a kisfiúra, a szülők elmesélték, hogy Bencus szeret az iskolában lenni, vannak barátai, és a tanárokkal is jól kijön, de az iskolába vezető út reggelente igazi rémálom. Ahogy kilépnek a házból, a kisfiú szorongani és aggódni kezd, hasmenése lesz, ezért vissza kell fordulni. Ha megkérdezik tőle, mitől fél, nem tudja megmondani. Az iskolapszichológus szerint Bencénél nincsen diagnosztizálható szorongásos probléma, hanem úgy tűnik, a szülőknek próbál így jelezni valamit. Az egyik ülésen felfigyeltem a kisfiú egy mondatára, miszerint azért jó az iskolában, mert ott mindig lehet tudni, éppen mi van, és mi fog következni. Ekkor körvonalazódott az a hipotézis a fejemben, hogy a valóban lelkiismeretes és áldozatkész szülők a család két alapvető feladata közül csak az egyiket biztosítják a gyerekeiknek: az élményszerzést. A másik pillér, a biztonságérzet megteremtése viszont hiányzik. Annyira a változatosság, az izgalmak és az újdonságok igézetében élnek, hogy ritkán van náluk unalmas hétköznap vagy rendszeresen ismétlődő esemény. Hiányoznak az életükből a kiszámítható dolgok, nincsenek szokásaik.
Biztonságérzetünk alapjai
Javaslatomra a szülők bevezették, hogy az iskolába mindig ugyanúgy, kiszámítható forgatókönyv szerint mennek, és ugyanígy térnek haza onnan. Igyekeztek mindennap ugyanakkor elindulni, ugyanazon az útvonalon menni, ugyanazt a cipőt ráadni a gyerekre, és így tovább. A következő ülésen már arról számoltak be, hogy Bence sokkal nyugodtabb az úton. Ezen felbuzdulva megbeszéltük, hogy saját rítusokat fognak bevezetni a családjukban. A rítus több, mint a szokás, mert érzelmeket is társítunk hozzá, és valamiféle önmagán túlmutató jelentést is tulajdonítunk neki. Kiderült, hogy a szülőknek is vannak rítusaik, amelyekhez ragaszkodnak, csak eddig nem gondoltak így rájuk. Például a reggeli kávét mindketten a kedvenc bögréjükből szeretik inni, és ha az valamiért nincs kéznél, akkor igenis megfordul a fejükben, hogy nem jól indul a reggel, és esetleg az egész napjuk elromlik. A feleség megkönnyebbülten nyugtázta, hogy ez nem valamiféle flúgosság, mint ahogy korábban gondolta, hanem egy nagyon gyakori emberi jelenség. Rítusaink lényege, hogy olyan szokásokat teremtünk magunknak, amelyeket többletjelentéssel ruházunk fel, és ezáltal egyfajta védelmezőinkké válnak. A szokásaink és rítusaink a biztonságérzetünk alapjai, mert az ismétlődő, kiszámítható dolgokban tapasztaljuk meg a biztonságot.
A rítusokat sokszor az ünnepekhez társítjuk, de ha mélyebben belegondolunk, valójában életünk változásainak kísérői. Ilyen változás például a felnövés, az öregedés (születésnapok), az új év kezdete (szilveszter), az iskola befejezése (ballagás) vagy a házasodás (esküvő).
