Aki szokott csípős paprikát enni, az biztosan megtapasztalta, hogy hatására – mennyiségtől és erősségtől függően – kipirul és izzadni kezd. Aki pedig nem, az is biztos látott olyat, aki rajong a csiliért, és nem bánja, ha fogyasztásakor elvörösödik az arca, a homlokán pedig izzadságcseppek tűnnek fel. Ez a folyamat mindenkinél lejátszódik, a kérdés csak a mértéke.

– A kapszaicin fogyasztása fájdalmas hőérzetet és verejtékezést vált ki, ami fokozza a szervezet hőleadását és csökkenti a testhőmérsékletet. Ilyenkor az arc pont úgy izzad, mintha forróság érné. ­Ennek hátterében az áll, hogy a kapszaicin a szervezetünkben ahhoz a receptorhoz kötődik – ennek felfedezéséért­ ítélték oda 2021-ben az orvosbiológiai Nobel-díjat ­David Juliusnak –, ami negyvenkét Celsius-fokos hőmérséklet felett is bekapcsol. Ilyenkor a receptor egy érzőidegen át fájdalomjelet küld a központi idegrendszernek. Az ennek hatására kialakuló fájdalomérzet ugyanolyan, mintha a receptort hőhatás aktiválta volna – magyarázza dr. Garami András PhD, a Pécsi Tudományegyetem Transzlációs Medicina Intézetének docense, a Termofiziológia Tanszék vezetője.

A csili testhőmérsékletre gyakorolt hatása miatt létezik olyan elmélet, hogy a közép-amerikaiak azért kezdték el napi szinten fogyasztani, mert az azzal járó hőleadás segíti fenntartani a testhőmérsékletet, és elviselhetőbbé teszi a kánikulát. Nem tudni, ennek van-e történelmi alapja, de statisztikailag igazolt: azokban a régiókban fogyasztanak több csilit, ahol ez klimatikus okokból is előnyös. A tudomány már azon is gondolkodik, hogy a csípős paprika ezen hatását a globális felmelegedéssel járó hőhullámok ­miatt a jövőben máshol is ki lehetne használni.

A szervezet megköszöni

A csípős paprika az étrendnek nemcsak a klímaváltozás miatt lehet része napi szinten, hanem azért is, mert jótékony hatással van a szív- és érrendszerre és a szervezet egészére.

– Itt a diétaszerű alkalmazás lehetőségét vizsgálják, mert ismert: azoknak a szervezetében, akik a kapszaicinreceptoraikat folyamatos kapszaicinhatásnak teszik ki, kisebb eséllyel alakul ki folyamatosan fennálló, alacsony fokú gyulladás. Ez nagy előny, mert egyre több krónikus betegség – például az elhízás, a diabétesz és az érelmeszesedés – hátterében azonosítják rizikófaktorként az ilyen jellegű gyulladásokat. Mi a kapszaicin vérzsírcsökkentő szerepét vizsgáltuk, és igazoltuk is – mondja szakértőnk.

Mielőtt túlzásokba esünk, érdemes tudni, hogy a kapszaicindiéta nem azt jelenti, hogy tucatszámra esszük a csípős paprikát és nagykanállal a csiliszószt, hanem egyszerűen csak azt, hogy a rendszeres napi étkezésekhez elfogyasztunk pár szelet cseresznyepaprikát, almapaprikát vagy hegyes erőst, vagy naponta használunk darált csípős paprikát vagy csilit.

Tényleg megszokjuk?

Érdemes tudni, hogy a rendszeres csípőspaprika-fogyasztáshoz a szervezet képes alkalmazkodni, ezért aki úgy érzi, egyre jobban bírja a csilit, nem csalatkozik. Ezt a folyamatot nevezik deszenzibilizálódásnak. Kutatása Magyarországon kezdődött az 1900-as évek közepén.

– Az első lépéseket Jancsó Miklós szegedi farmakológusprofesszor tette meg. Megfigyelte: ha magas dózisban ismételten alkalmaz kapszaicint állatokon, akkor az újabb adagok már kevésbé vagy egyáltalán nem okoznak náluk fájdalmat. Ennek hátterében az áll, hogy a kapszaicint érzékelő csatornák a „túlaktiválás” miatt károsodnak, és elvesztik érzékelő funkciójukat. Ez játszódhat le az emberekben is – mondja dr. Garami András.

Régebben azt gondolták, hogy ha a receptorok egyszer elpusztulnak a túlaktivizálástól, akkor örökre elvesznek, de később kiderült, hogy idővel – napokkal vagy akár hónapokkal később – elkezdődhet a regenerálódás. Ez csak akkor nem várható, ha maga az idegvégződés károsodik strukturálisan, ehhez viszont már rengeteg csilit kell fogyasztani hosszú időn át.

Túl a fűszeren

A csípős paprikában lévő kapszaicinnak a gyógyászatban is helye lehet, két ok miatt is. Az egyik abból adódik, hogy a fájdalomérző receptorokhoz kötődik, míg a másik abból, hogy receptorának befolyásolása emelni és csökkenteni is tudja a testhőmérsékletet.