Nők Lapja: Hogyan viszonyulsz a téli hónapokhoz?
Béres Alexandra: Mind a négy évszakot szeretem, és a télhez különösen kötődöm, mert imádok síelni, korcsolyázni, odavagyok a hóért, és persze ott a curling, ami igazi felnőttkori szerelem. Egyszer síelni voltunk barátokkal, és forralt borozás közben kipróbáltuk. Annyira élveztük, hogy egyre komolyabban vettük, én végül tizenkét évet töltöttem el ebben a sportágban, a férjem jelenleg a szenior-, a lányom a juniorválogatott tagja. Indulunk vegyes versenyeken is, mind egy csapatban, az a legjobb móka. Jó szívvel ajánlom barátoknak, rokonoknak, kiváló csapatépítő elfoglaltság. Kell hozzá stratégia, vicces, mindenki új szituációba kerül azzal, hogy csúszkál a jégen. Mondjuk, én szinte minden helyzetben megtalálom a jót. Békés a természetem. 

Beszéltünk is róla a szerkesztőségben, hogy vajon mitől vagy mindig olyan kiegyensúlyozott. Mi a titkod?
A sport. Negyvennyolc éves koromra már pontosan látom, mennyi mindenben segíti az egészségemet, a lelki beállítottságomat, az emberekhez való viszonyomat. Alázatra tanít, küzdeni, elfogadni, és ezt az élet minden területén lehet hasznosítani. Attól van bennem béke, hogy kiadom magamból a feszültséget a fizikai aktivitással, szerintem ez hiányzik ma a többség életéből, az emberek sokkal kevesebbet mozognak, mint ötven évvel ezelőtt. Az autó, a számítógép, a telefon megkönnyítette az életünket, de megszaporodtak a betegségek, nőtt a túlsúlyosak aránya, elhatalmasodott rajtunk a stressz.

Változik, hogy mit gondolunk egészségesnek?
Mára trendi lett az életmóddal foglalkozni, többet beszélünk róla, mégis kevesen vannak, akik valóban aktívak, pedig nem is kellene túlbonyolítani, a recept egyszerű: olyan mozgásformákat érdemes választani, amelyek illeszkedhetnek az életünkbe, és szeretjük is őket, illetve fontos lenne, hogy ha fájdalmunk van, járjunk utána, mi okozhatja. Túlságosan türelmesek vagyunk a mozgás­szervi problémáinkkal, „fáj a hátam, fáj a térdem, majd elmúlik”. Mégis mitől múlna el? Forduljunk orvoshoz, gyógytornászhoz, és ha jó életminőségben szeretnénk élni, akkor muszáj minél tovább mozgékonynak maradnunk.

Ehhez mi a legfőbb tanácsod? 
Hogy ne várjunk, tegyük meg az első lépéseket, és egyre jobb lesz. És fogadjuk el, hogy mindenkinek más az útja. Van, aki nem szeret kimozdulni, és jobban tud időt szakítani a mozgásra a szobában, online edzéstervvel, telefonnal vagy a számítógép előtt. És akad olyan, aki képtelen magát rávenni otthon a rendszeres mozgásra, ő keressen egy csoportot vagy személyi edzőt. Hosszú távú, fenntartható megoldást kell találni. El tudod képzelni, hogy két-három év múlva is annyit mozogsz, mint most? Meg tudod oldani időben, pénzben, intenzitásban? Belesimul az életedbe? Amíg ez nem alakul ki stabilan, addig csak kapkod ide-oda az ember. Fontos az is, hogy legyenek saját szabályaink. Nem kell lemondani mindenről, de muszáj kijelölni a határokat; beszéljük meg magunkkal, mennyi lisztes terméket fogyasztunk, és pontosan mennyi édesség és alkohol fér bele. A szabályainkat osszuk meg a környezetünkkel, mondjuk el nekik, hogy ez miért fontos.

Tapasztalataid szerint mi a leggyakoribb hiba az életmódváltás során?
Hogy túl nagy fába vágjuk a fejszénket. Okosan kell felmérnünk a helyzetünket, és annyit érdemes vállalni, amennyit biztonsággal, hosszú távon teljesíteni tudunk. Egy hónapig belehúzni más hozzáállást igényel, mint hosszú távra, fenntarthatóan tervezni. Kezdetben mérsékelt terhelésben gondolkodjunk, például ötven-hatvan perces erőltetett sétában vagy lassú kocogásban, a lényeg, hogy izzadjunk meg. Ezt végezzük hetente legalább háromszor, vagyis százötven-száznyolcvan perc testmozgás jöjjön össze. Ha minden héten meg tudjuk csinálni, az már nagyon jó! Szuper, ha belefér valamilyen erősítés, testformálás is, de a minimumot minden héten teljesítsük. Persze vannak élethelyzetek, amikor szinte semmire nincs idő, például ha valaki két-három helyen dolgozik, és munka után a gyerekeit viszi külön­órára, edzésre, de érdemes végiggondolni, hol tudunk lecsípni egy-egy órát, és nem szabad megijedni az időjárástól.

Biztos vagyok benne, hogy te nagyon precízen betartod a szabályaidat. Milyen egy átlagos napod?
Nincs átlagos napom! Elsősorban édesanya vagyok, ezt tartom a legfontosabbnak, de mellette három-négy dolgot csinálok folyamatosan. Az egyik a csoportos egészségfejlesztés, a másik az online edzőtermi munkám, mellette ott az ételkiszállítás, a saját márka, és rendszeresen vállalok fellépést különböző rendezvényeken; egészségnapokon, futóversenyeken tartok bemelegítést, egészséggel kapcsolatos órákat gyerekeknek. Ez mind mozaikszerűen áll össze, de nagyon figyelek, hogy délután én mehessek a lányokért, szeretek ott lenni velük, amikor kijönnek az iskolából, és elcsacsogják, mi történt velük. Este vacsorát főzök, és együtt ül a család asztalhoz.

Hogyan tudod megteremteni az egyensúlyt, hogy ne vállalj túl sokat? A mi korosztályunk számára ez gyakran nehéz.
Próbálok fontossági sorrendet felállítani, és amiben nincs élet, arra nemet mondok, csak akkor vállalok el valamit, ha teljes szívvel tudok részt venni benne. Ez azért fontos, mert a természetemből adódóan rá tudom magam venni arra is, ami másnak unalmas, de minden egyszerűen nem fér bele az időmbe, és szeretnék a családommal, a lányaimmal lenni minél többet, amíg még igénylik, mert olyan sok örömöt adnak!

Át tudod nekik adni az értékrendedet? 
Ezen én is sokat tűnődöm mostanában, különösen, amikor azt mondja a nagy, hogy „anya, nem kell ez a hegyibeszéd!”. Nem kell, de azért csak elmondom. Emlékszem arra, amikor én is ellenkeztem, és azzal jöttem, nem érdekel, mit magyaráznak a szüleim, de visszagondolva, csak elért a tudatomig a mondandójuk. A lányok látják, hogyan élünk, a példamutatás rengeteget számít. Mindkettejüknek nagyon sokat jelent a sport, a kisebbik ritmikus gimnasztikázik, és látom, mekkora öröm neki, hogy a mozdulataival fejezi ki magát, ez izgalmas, kreatív tevékenység. A nagy párbajtőrözik és curlingezik, így délutánonként előfordul, hogy három különböző helyre viszem őket. Biztos letisztul ez majd idővel, egyelőre úgy látom, élvezik, és bízom benne, hogy hosszú távon az életmódjuk része marad.