Ötszáznegyvenhétezer mozinéző, háromezer forintos jegyárak mellett! Ehhez már tudnia kell valamit egy filmnek. Ráadásul ez a film magyar! Herendi Gábor Futni mentem című vígjátéka alig két hónappal a bemutató után az elmúlt huszonöt év legnézettebb filmjévé vált. Ezen még a rendező is őszintén elcsodálkozott, ki is írta lelkesen a közösségi oldalára.
Minek köszönheti vajon ez a habkönnyű, bár kétségkívül profi romkom a kiugró nézőszámot? Talán annak, hogy nem is annyira habkönnyű. A vásznon nagyon is a magyar valóságból vett problémák rajzolódnak ki, amelyekkel bárki a nézőtéren azonosulhat, egyúttal ki is nevetheti magát. Adott egy egész életében a házastársának alárendelődő anya és három félrecsúszott életű lánya: a karrierje oltárán boldogságát feláldozó kőkemény ügyvédnő, a háztartás és gyereknevelés terhe alatt roskadozó fiatalasszony, és a társfüggő kisebbik lány, aki egyik rossz kapcsolatból a másikba zuhan. Mindez bravúros sztoriba ágyazva, miszerint a megözvegyült anya szeretné kipipálni a férjével közös bakancslista utolsó tételét, azaz lefutni a maratoni távot, a hóna alatt az elhunyt poraival. Mindezt a lányaival váltóban. Ebből számtalan helyzet- és jellemkomikum adódik, amelyeket a forgatókönyvíró, Divinyi Réka nem is hagy kiaknázatlanul.
„Te, ezt még forgatni is jó lehetett!” – súgta a fülembe a barátnőm, miközben ropogtattuk a popcornt, és valóban. A Futni mentem árasztja magából a jókedvet és a szeretetet, érezhetően az egész stáb, a rendezőtől az utolsó statisztáig szívét-lelkét beleadta ebbe a moziba. Felhívtam Lovas Rozit, a film egyik főszereplőjét, aki ezt mondta: „Miután mindenki letette a voksát, és jóval a gázsija alatt elvállalta a munkát, egyrészt a rendező iránti tiszteletből, másrészt a nagyszerű kollégák kedvéért, nem volt kérdés, hogy csupa jókedvből és az ügy iránti lelkesedésből fogunk dolgozni.”
Mégsem halt meg a mozi? – merül fel a kérdés. Vagy ami még meghökkentőbb: mégis készülhet jó film sokmilliárdos állami támogatás nélkül? Úgy tűnik, igen. De azért lehetett ebben egy kis dafke is. Csak lazán, könnyedén, ám mindenki megelégedésére.