Részlet Karizs Tamás Medveczky Ilona – Az örök díva című interjúkötetéből
Vannak-e egy dívának igaz barátai?
Három barátnőm volt egész életemben. Váradi Hédi, Kovács Erzsi és dr. Miltényi Márti. A klasszikus bizalmas barátnőség, az, hogy valakit szóáradattal, sztorikkal vagy pletykákkal halmozzak el, soha életemben nem volt jellemző rám, a mai napig sem. Amikor Marton Bandival, aki akkor a Nemzeti Színház főrendezője volt, szerelembe estem, megtanultam kívülről a Mózest meg A bűnbeesés utánt. Váradi Hédi nagyon megszeretett, látta, mennyit ülök az üres nézőtéren a próbákat figyelve, magolva a szövegeket. Kálmán Gyurival játszották Arthur Miller A bűnbeesés után című darabját. Akkor volt a csúcson a Moulin Rouge-ban a Marilyn Monroe, és Hédi kérte, hogy mutassam meg, tanítsam meg az erotikának azon mozdulataira, amiket ő majd tud produkálni az ágyon. Nevettem, hogy hogy lehet ezt megtanítani, átadni, de ő mindent szívott magába. Hédinek nem volt vádlija, és kitaláltam, hogy egy teljesen testszínű harisnyát adjanak rá, és tömjék ki a vádliját. Onnantól nem volt gátlása, mert erre még adtak egy hálóinget, és olyan volt, mintha alatta meztelen lett volna. Attól kezdve a barátnőjének tekintett. Kovács Erzsi énekesnőt imádtam, igazi jóbarátom volt, ő tudott volna rólam beszélni. Olyan volt, mintha a testvérem, az anyám, barátnőm, menedzserem lett volna egy személyben.
Ő honnan jött az életedbe?
Együtt léptünk fel. Rengetegszer összehozott minket a sors, a hetvenes évek Marinájától a siófoki Hangár bárig. A Hangárban neves gárdával csináltak műsorokat, hatalmas színpada volt. Ha jöttem haza Németországból, a tizennégy órás út után először hozzájuk csöngettem be hajnali fél négykor. Leültem közéjük, és meséltem.
Hogyan múltak el ezek a barátságok?
Nem múltak el, meghaltak. Később, miután már nem dolgoztam, lett három új barátnőm, és több időm volt arra, hogy észrevegyem az emberek kedvességét vagy segítségét. Azóta van nekem egy Évikém, egy intelligens, művelt nő, vele tartom a kapcsolatot. Sokat segít a házban, ahogy ideje engedi. A másik Juszt Jutka, Vogel Erik özvegye. Bordás Évi sajnos már meghalt, vele együtt dolgoztam Frankfurtban. Emlékszem, ott közölte velem, hogy terhes a férjétől, de nem akarja megtartani, mert már nincsenek együtt. Mosolygós, jó kedélyű, vidám, tehetséges lány volt, az artistamutatványoktól kezdve a tánc minden stílusát tökéletesen megcsinálta. Olyan kánkánt táncolt! Hosszú beszélgetések után azt mondtam neki: ne vetesd el, legalább nem maradsz egyedül. Akkorra nekem már sok terhességmegszakításom volt, és már tudtam, hogy az egy szakadék az ember életében. Így született meg Yvonne, büszke vagyok rá.
Volt egy kedves néni, akit még száznyolc éves korában is felköszöntöttél.
Így igaz. A velem egykorú fia évtizedeken át minden Ilona-napon virágot tett a kapum kilincsére. Az édesanyja nagy csodálóm volt, ezért végigkísérte a pályámat. Egyszer véletlenül épp akkor mentem ki, amikor hozta a virágot, elkezdtem vele beszélni a kerítésen át, és mondta, hogy azért jött, mert az édesanyja is Ilona, és a virágot a kertjükből hozta. Itt lakik alattam.
Ma is őrzöd a szépséged. Mit kell csinálnia egy nőnek, ha öregszik?
Amit már elmondtam, Coco Chanelt idézve: minden nő úgy néz ki ötvenéves kora után, amit megérdemel. Életstílusról beszél, amibe beletartozik az evés-ivás, az alkohol, a dohányzás, az alvás, a pihenés, a szórakozás, a torna, a sport, még a napfény élvezete is. Azért vagyok ilyen szeplős, mert a napozásban soha nem ismertem határt. Megtoldom Coco Chanel tanácsát: ha valakiben van szépség, egyéniség és kisugárzás, azt hangsúlyozni kell. Ha valakiben valami disszonáns, azon lehet javítani. Coco ötvenévesen adta tanácsát, én plusz három évtized tapasztalatával mondom ezt.
Papa véleményére hallgattál, nem? (Nagy Richárd, a Magyar Televízió egykori elnöke, Ilona élettársa, imádott szerelme – a szerk.)
Papa sem adott tanácsot. Ő csak azt mondta, hogy mindig menj a magad feje után, mert kiváló az ösztönöd, és pontosan tudod, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Két dolog a legjobb tulajdonságom, ami egyben a legnegatívabb is a mai világban: az egyik az igazságszeretetem, a másik pedig az ösztönöm. Ez védett meg egy egész életen át, mert valójában mindig egyedül voltam. Mindenre nyitott vagyok, csak egy a baj, hogy bár nagyon stabilan állok a kétmilliót érő lábamon, nagyon rossz, hogy az embernek nincs társa. Nekem már nem is lesz, mert a mércém Richárddal olyan magasra került, hogy azt senki nem tudja megugrani.
Mindenkit Richárdhoz hasonlítasz?
Dehogyis! De az emberek hihetetlen önzők lettek, és ezt is meg tudom érteni, mindenki el van foglalva saját magával.
Világéletedben mindig körülvettek az emberek, de most egyedül vagy…
Azért vagyok egyedül, mert magasak az elvárásaim. Nem azt várom, hogy nercbundát vegyenek nekem, hanem csak azt, hogy amit én megteszek, azt tegye meg a másik is. Ha valaki ilyen szinten nem tud velem lépést tartani, az lemorzsolódik. Ez időigényes, mert vagy megfizeti, vagy megcsinálja. Jobban örülnék briliánsgyűrű helyett egy kertésznek, aki megbízható és becsületes.
