Anya, lánya, unokája
Döntő fontosságú az életemben, hogy nagy családban nőttem fel, több generáció élt együtt. Matriarchális család volt, anyai nagyanyám ült a tetején. Az ő egyénisége, kívánságai érvényesültek, ő határozta meg mindenkinek az életét. Sokat mesélt nekünk, például arról, hogy színésznő akart lenni, de a testvérei megakadályozták benne. És amikor erről mesélt, mindig elkezdett énekelni, operettdalokat, korabeli slágereket, ez pedig nagyon megfogott engem. Mégis úgy gondolom, hogy színésznő inkább anyám (Zsurzs Éva Kossuth-díjas rendező) hatására lett belőlem. Először le akart beszélni róla, mert úgy gondolta, alkatilag alkalmatlan vagyok rá, de azután persze nagyon örült a sikereimnek.
Két nővér
Maritól, a nővéremtől tanultam mindent. Cukorbeteg volt, kilenc évvel idősebb nálam, otthon ülő típus. Szeretett velem foglalkozni. Emlékszem, elmentem egyszer egy rádióműsorba, ahol megkérdezték, hogyan tanultam meg olvasni, és mi volt az első könyvélményem. Az ötödik kérdésnél döbbentem rá, hogy mindenre azt válaszolom, hogy hát igen, ezt is a nővéremtől tanultam, azt is ő adta a kezembe. Nagy tragédia volt, amikor harminchárom évesen meghalt. Mind a mai napig, amikor a gyerekeimet nézem, arra gondolok, hogy istenem, Mari mennyire szeretné őket.
A világot jelentő deszkapadok
Anyukám elvitt forgatásokra, ahol ugyanolyan csodálattal néztem a színészeket, és kértem tőlük autogramot, mint bármelyik civil gyerek. Sőt, ebben a felnőtt közegben gátlásos voltam, míg a saját köreimben felszabadult. Az iskolában mindig én szerepeltem az ünnepségeken, én jártam a szavalóversenyekre. A Kölcsey Ferenc Gimnáziumba jártam, a színjátszókör tagja voltam, és énekelni is szerettem. Bár sosem volt nagy hangom, slágerek éneklésére azért alkalmas, és az osztálytársaim sokszor megkértek két óra között, hogy énekeljek nekik valamit. Ilyenkor felültem a padra, és végigdaloltam a szünetet. Könnyűzenei slágereket, filmzenéket, ami jött, mindent. Mindenki nagyon jól szórakozott.
