Virágos illatú, lágy ízű tea gőzölög Varga Marianna csészéjében – a saját termesztésű teája, amit még nyáron szüretelt. Ahogy a csészét megemeli, az egyik csuklóján egy apró tetoválás válik láthatóvá. Virágzó teacserjét ábrázol.
– Bár a teának nem a virágát hasznosítjuk – kezdi –, annyira szép, hogy nekem mindig ellágyul a szívem, ha meglátom. Mutatok róla fotót!
Előkapja a telefonját, és milliónyi kép kerül elő a fehér, jázminra hasonlító virágról, illetve Marianna ültetvényéről, amely hihetetlen, de Vác közelében fejlődik hat éve. Igen, hazai földben is megél Ázsia kincse, a tea.
Egy (tea)délután Londonban
Varga Marianna már gyerekkorában közel került a teák világához: az egyik nagymamájával mindig grúz fekete teát ivott, a másikkal pedig saját szedésű gyógynövényekből készült gyógyteákat kortyolgatott. Mindezt Csaholcon, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye egyik falujában, a határ közelében, ahol egész nyarakat töltött gyerekkorában.
Később a Kertészeti Egyetemen tanult, a gyümölcstermesztés–szőlész szakirányon ismerkedett meg közelebbről a teacserjével. Annyira tetszett neki a téma, hogy az erről szóló jegyzet az egyetlen, amit sosem selejtezett ki.
Az egyetem után az Egri borvidéken dolgozott szőlészként, Ausztráliában borászati laboránsként, és a borok világánál is maradt volna, ha nem költözik Londonba leendő férjével. Hat hónapra készültek, hat évig maradtak. Marianna már az első héten – álláskeresés közben – betévedt egy nagy múltú teakereskedésbe, és váratlan fordulatot vett az élete
.
– Teljesen véletlenül becsábítottak egy kóstolásra – emlékszik vissza –, és amikor körbenéztem a hosszú polcokon, amelyeken óriási dobozokban finomabbnál finomabb teafüvek várták, hogy megszagoljam őket, tudtam, hogy itt szeretnék dolgozni.
Vásároltam néhányból, és amikor fizettem, megkérdeztem a pénztárostól, odaadná-e az önéletrajzomat az üzletvezetőnek. Beleegyezett. Még a metróhoz sem értem ki, már hívott a menedzser, hogy menjek be állásinterjúra, és a következő hétfőn kezdhettem is eladóként. Több belső képzést elvégeztem náluk, hogy okleveles teaszakértő lehessek, és feljebb léphessek a ranglétrán. Például Giles Hiltontól tanulhattam, aki számtalan teakönyv szerzője, és évtizedek óta beszerzőmesterként járja a világot.
Teakert a Naszály alatt
Mariannát hazahúzta a honvágy. Nem szeretett volna Angliában családot alapítani, így férjével visszaköltöztek Magyarországra, és két gyermekük született. Eleinte szomorú volt, mert itthon nem tudta hasznosítani a teákkal kapcsolatos tudását, amit viszont nem akart elengedni, ha már ennyi energiát fektetett bele. Úgy döntött, a gyerekek mellett saját vállalkozásba fog. Szívügye az európai teatermesztés, több termesztővel kapcsolatban áll Hollandiában, Olaszországban, Grúziában, Angliában, miközben nagyon sokan nem tudják elképzelni sem, hogy Európában, sőt Magyarországon is megterem a tea.
– Korábban egy nepáli, igen ellenálló cserjét honosítottak meg Angliában, majd Skóciában – meséli. – Később viszont egy holland úr, Johan Jansen nemesített egy kimondottan európai klímára alkalmas hibridcserjét. 2018-ban keresett meg azzal, vállalnám-e, hogy kiültetem, és megfigyelem, bírja-e a magyar viszonyokat. Hajtott a szakmai kíváncsiság, naná, hogy belevágtam.
