A Notre-Dame születése
Lajos herceg arra készült, hogy egész életét távol a világ zajától, kolostorban élje le, ám a történelem közbeszólt. Vadászbalesetben meghalt bátyja, Fülöp, és apja halála után, 1137-ben, legnagyobb bánatára VII. Lajos néven francia királlyá koronázták. Mélyen vallásos ember lévén az ő elképzelése volt, hogy a Szajna folyó Île de la Cité nevű apró szigetének keleti végében egy új, minden tekintetben korszerű, gótikus katedrális épüljön. Tisztában volt vele, hogy a megnyitóünnepségen nem ő fogja átvágni a szalagot, végül a dédunokáját érte a megtiszteltetés. A Notre-Dame-ot 1163-ban kezdték el építeni, és 1258-ban szentelték fel, ez azonban korántsem jelentette az építkezés végét, mely még közel egy évszázadon át folyt.
Egy katedrálisnak három nagy ellensége van: a tűzvész, a vandálok és a fanatikusok. Ez utóbbiak közé sorolhatók a francia forradalom polgártársai, akik egy csapásra akartak leszámolni a teljes ancien régime-mel királyostul, földbirtokosostul, egyházastul. 1792-t követően a Notre-Dame-ot is, mint megannyi más templomot Franciaországban, szentmise tartására alkalmatlanná tették. Leromlott állapota és deszakralizált volta miatt – használták többek között dorbézolásra, élelmiszerraktárnak és színháznak – az 1800-as évek elejére elvesztette vonzerejét.
Kevesen tudják, hogy csak azért nem lett végleg az enyészeté, mert kerületének polgármestere fantáziát látott benne. Victor Hugo A párizsi Notre-Dame című regényének sikere is hozzájárult, hogy a városi tanács gyorsan megszavazza a katedrális huszonöt éves rekonstrukciós projektjét. Eugène Viollet-le-Duc, a felújítást vezető építész tervei alapján kerültek rá a regényben szereplő hírhedt, groteszk vízköpők, és ugyancsak az ő ötlete volt a híres torony, amely olyan látványosan dőlt bele a lángokban álló épületbe 2019. április 15-én.
A Notre-Dame és a tűzvész
2019. április 15-én húsz perccel a hat órai zárás után a Notre-Dame-ban megszólalt a tűzjelző. Volt már ilyen korábban is, ám mind hamis jelzésnek bizonyult, de természetesen azonnal elindultak megvizsgálni, mi történhetett. Nem találtak semmit. Ahogy később rekonstruálták az eseményeket, a tűz ekkor már két-három perce éghetett a padlástérben. Hogy mi okozhatta, azt mind a mai napig homály fedi. Elektromos rövidzárlatra gyanakszanak, vagy egy eldobott cigarettacsikkre. Húsz perccel később újra megszólalt a tűzjelző, de ekkor a lángok már kívülről is láthatók voltak.
A katedrális tetejének nyolcszáz éves gerendázata szinte pillanatok alatt lobbant lángra. A hő hatására a tető alatti bordás kőboltozatok egyes részei összeomlottak, és így parázs jutott a belső térbe. Alig másfél órával a tűz kitörése után dőlt le a torony: az egész világ szörnyülködve nézte élőben. A lángok már a katedrális ikonikus harangtornyait fenyegették, amelyekben Franciaország legnagyobb harangjai találhatók, köztük a tizenhárom tonnás Emmanuel. Ekkor rohant be az épületbe Jean-Marc Fournier atya, a párizsi tűzoltóság káplánja, hogy kimentsen felbecsülhetetlen értékű ereklyéket, köztük Jézus Krisztus töviskoronáját, IX. (Szent) Lajos tunikáját és más szent tárgyakat.
Ötszáz tűzoltó küzdött a lángokkal megfeszített erővel, oltották a tüzet földről, vízről, levegőből. Hajnali három óra volt, amikor az utolsó lángnyelvek is kialudtak. A belügyminiszter-helyettes, Laurent Nuñez szerint mindössze tizenöt percre voltak attól, hogy az egész épület összeomoljon. A látvány így is siralmas volt. A torony és a tető megsemmisült, a bordás kőboltozat egyes részei beomlottak. Az ikonikus ólomüveg rózsaablakok és a felbecsülhetetlen értékű műalkotások túlnyomó többsége azonban a csodával határos módon épen maradt, akárcsak a nyolcezer (!) sípos orgona.
A katedrális padlóját hamu, elszenesedett fa- és kődarabok borították, valamint kétszáz tonna olvadt fém, amely az állványzatból származott. Ezzel a felújítási munkák miatt vették körbe az épületet. A rekonstrukcióra nagy nehezen szánták rá magukat az állami fenntartók, lényegében először azóta, amióta Viollet-le-Duc újratervezte az épületet.
Az újjáépítés
Az építőipari szakemberek hitetlenkedve néztek Emmanuel Macron köztársasági elnökre, aki a romok előtt egy indulattal teli beszédben vállalt kötelezettséget arra, hogy öt év alatt újjáépítteti a Notre-Dame-ot. Nem is akárhogyan: eredeti formájában. Pedig modern építészeti technológiákkal hamarabb is meg lehetett volna oldani. Felmerült például, hogy ne ólomból és fából, hanem üvegből és acélból legyen a tető, a mai divatnak megfelelően.
Voltak, akik parkosították volna, ezzel felhívva a figyelmet az éghajlatváltozás elleni küzdelemre. A franciák végül egyik innovatív ötletet sem fogadták el, ragaszkodtak az eredeti állapot helyreállításához, és ennek érdekében hajlandók voltak a zsebükbe is nyúlni. A rekonstrukcióra a közel kilencszázmillió eurót magánszemélyek adták össze, a legtöbbet természetesen a franciák.
Bernard Arnault, a luxusmárkákat forgalmazó LVMH cégcsoport tulajdonosa kétszázmillió euróval a legnagyobb adakozók egyike volt. A szintén luxusmárkákkal foglalkozó François-Henri Pinault, a színésznő Salma Hayek férje százmillió eurót adományozott. Pénz tehát volt rengeteg – aminek szűkében voltak, az az idő. Hogyan fogják több évszázad munkáját öt évbe belesűríteni? Az újjáépítés vezetésével Macron elnök Jean-Louis Georgelin nyugalmazott tábornokot bízta meg, aki katonásan is állt hozzá a feladathoz. A főépítész Philippe Villeneuve lett, aki példás szakmai alázatot tanúsítva egyetlen apró részlet kivételével mindent úgy szándékozott helyreállítani, ahogyan eredetileg volt.
A munkálatokat több minden hátráltatta, egyrészt jött a Covid-járvány, másrészt másfél évvel a határidő lejárta előtt Georgelin tábornok hegymászóbalesetben meghalt. Végül 2024-ben sikerült befejezni a felújítást, tavaly december 7-én a világ százötven vezető politikusa és más nagyságok jelenlétében Laurent Ulrich párizsi érsek ünnepi szentmisét celebrált a gyönyörűen megújult katedrálisban. Macron elnök fellélegezhetett, a nemzetközi tévécsatornák élőben közvetítették az eseményt.
A Notre-Dame helyreállításának tényei
● Csak a munkaterület megtisztítása több mint egy évet vett igénybe.
● Külön csarnokot építettek csak a korabeli szerszámok előállításához.
● A tetőszerkezethez 1500 több száz éves tölgyfát használtak fel, melyek mind Franciaország erdeiből származtak. A 2021-ben kivágott tölgyfákat 18 hónapig szárították.
● Az újjáépítésen több mint 2000 ember és 150 cég dolgozott. A világ minden tájáról érkeztek szakemberek, akik jártasak voltak a középkori építési technológiákban.
● A felújítás költségeit 150 ország 340 ezer nagylelkű adományozója adta össze.
● A leégett katedrálishoz képest egyedül a szélkakas kapott új alakot, most főnixkakast formáz.
● Az új katedrálist a legmodernebb tűzvédelmi rendszerrel látták el, hogy a 2019-es eset soha többé ne ismétlődhessen meg.
● A Notre-Dame-ot többen keresik fel, mint valaha, a látogatáshoz regisztráció szükséges.
Fotó: Profimedia, Europress/afp, Getty Images, Northfoto
