A család olyan érték, amit becsülni kell – Magyarországon a 19. század rengeteg pozitív változást hozott: ekkor fogalmazták meg az emberek először, hogy az otthon melege, nyugalma is lehet a boldogság forrása – mondja Prágai Adrienn művészettörténész, a Biedermeier mindennapok című kiállítás kurátora. Az újságok ekkoriban kezdtek arról cikkezni, hogy igenis fontos a nők taníttatása is. A biedermeier és az ehhez kapcsolódó tárgyak kedveltté váltak a józan, nyugodt életmódot képviselő polgárság körében, amelynek tagjai szalonjaikban délutánonként beszélgettek, kártyáztak, zenéltek, szabadidejükben pedig kirándultak, utaztak, vásároltak.
– A biedermeier valójában kultúrtörténetünk aranykora. Elindult az első művészeti képzés, megnyílt az első állandó festészeti kiállítás, beindult a műkereskedelem, és bontogatni kezdte szárnyait a magyar művészeti kritika – hangsúlyozza a muzeológus. A lakásokban megjelentek azok a modern bútorok, tapéták, függönyök, szőnyegek, amelyeket sok helyen máig használnak az emberek. Modern utánzataikat pedig azóta is a jómód, a polgári élet szimbólumainak tartjuk, sokszor nem is sejtve, hogy eredetük a 19. század fordulójára vezethető vissza.
Varróasztalka
A polgári élet központja a szalon, középen hatalmas asztallal, amelyet körbeülhet a család, és egy szófával, amelyen helyet foglalhatnak a vendégek. A nők azonban a napjaik jelentős részét az ablakba helyezett varróasztalka mellett töltötték. Ez a kis méretű, elegáns bútordarab nem csupán praktikus volt, hanem esztétikai szempontból is különleges szerepet töltött be a korabeli otthonokban. Elsődleges célja az volt, hogy helyet biztosítson a varráshoz szükséges eszközök – tűk, cérnák, ollók és félkész munkák – tárolására, de egyben olyan alkalmatosságként is funkcionált, amelybe a nők egyéb, személyes dolgaikat is eltehették. Idővel a varróasztalka a biedermeier korszak egyik szimbólumává vált, a nőiesség és házias szerep megtestesítőjévé, mert a varrás a női kézügyesség és gondoskodás jelképének számított.
A 20. század elejére az ipari gyártás és a tömegcikkek megjelenése miatt a varrás elvesztette a mindennapi életben betöltött központi szerepét, így csökkent a varróasztalkák népszerűsége. Ma a biedermeier varróasztalka a művészeti bútortervezés egyik szimbólumának számít, és gyakran keresett antik darab a gyűjtők körében.
Emlékkönyv
Az emlékkönyvek, más néven barátságkönyvek, a biedermeier korszakban élték első virágkorukat, amikor a polgári társadalom az érzelmek kifejezését és a személyes emlékek megőrzését nagy becsben tartotta. Ezek a könyvek gyakran díszes bőrkötésben vagy selyemmel bevont borítóval készültek, és belsejükben gyönyörű kézi rajzok, festett virágmotívumok, versidézetek és személyes üzenetek kaptak helyet. Az emlékkönyvbe írt sorok általában a barátság, szeretet és hűség kifejezését szolgálták, sokszor moralizáló vagy vallásos hangvételű idézetekkel – de persze előfordult az is, hogy titkos gyöngéd érzelmekről árulkodtak a lapjaik. A könyveket aztán afféle családi ereklyeként adták tovább nemzedékről nemzedékre, hiszen egyediségük különlegessé tette őket.
Az emlékek megőrzése a mai társadalomnak is fontos. Az emlékkönyvek a 20. század közepén ismét népszerűvé váltak, de ekkor már inkább a gyerekek körében. A 21. századra ezért úgy tűnhetett, hogy az online világ feleslegessé teszi, ám szerencsére nem így történt. A kézművesmozgalmak és a nosztalgia újraélesztette az emlékkönyv hagyományát. A scrapbookkészítés manapság népszerűbb, mint valaha. A scrapbook a biedermeier kori emlékkönyv modern változata, ötvözi a kézzel írt jegyzeteket, a nyomtatott fényképeket és a kreatív dekorációkat.
Vitrin
A biedermeier kor polgárai szerettek utazni, és nagy becsben tartották az emléktárgyakat. Ezek megfelelő bemutatására jött létre egy speciális bútor: az üveges elejű szekrény, más néven vitrin. Ezek az elegáns bútorok a 19. században minden előkelő háztartásban megtalálhatók voltak, és a kor ízlésének megfelelően ötvözték a praktikumot és az esztétikát. A vitrinben biztonságban és pormentesen lehetett tárolni a drága porcelánokat, üvegtárgyakat, és lehetővé tette azt is, hogy a látogatók is megcsodálják a gyűjteményt, ezzel hangsúlyozta ez a bútordarab a család státuszát. Ám a vitrint az teszi különlegessé, hogy nem csak drága holmik kerülhettek bele. Az érzelmi érték is elég ok lehetett arra, hogy főhelyre tegyék.
