Egy régóta tartó együttélés során egyvalami biztos: a változás. Változnak az igényeink, az elvárásaink, az érzelmeink, és változik a szexuális vágyunk is. Vajon hogyan lehet ápolni vagy újraéleszteni a vágyat, hogy ne halványuljon el teljesen? Ahhoz, hogy erre a kérdésre megtaláljuk saját válaszainkat, először is érdemes végiggondolnunk, mennyi minden hat a szexualitásunkra egyéni és kapcsolati szinten egyaránt.
Az elején még szárnyaltunk
A kapcsolat kezdetén az újdonság izgalma könnyedén elhomályosítja és áthidalhatóvá teszi a szexuális igények közötti különbségeket. A vágy, hogy lenyűgözzük a másikat, a hódítás izgalma valódi afrodiziákumként hat. Az agyban felszabaduló dopamin és oxitocin hormon felerősíti a szexuális vágyat, és arra késztet, hogy minél több időt töltsünk együtt. Ez a testi és lelki összeolvadás szinte mágikus időszaka.
Azonban, ahogy Zorán énekli, „a szerelemnek múlnia kell”. Ha múlnia nem is, ám átalakulnia biztosan kell, hiszen a kezdeti időszak felhevült állapota nem tarthat örökké. Idővel a hétköznapok kihívásai, a fáradtság és a mindennapi feladatok szinte törvényszerűen csillapítják a szenvedélyt.
Ilyenkor gyakran felszínre kerülnek a szexualitáshoz fűződő eltérő viszonyulások: az egyik fél gyakoribb együttlétekre vágyik, mint a másik, vagy ami az egyik fél komfortzónáján kívül esik, az a másiknak természetes. A kapcsolat próbáját jelenti, hogy sikerül-e a különbözőségeket egymáshoz közelíteni, és megkötni azokat a kompromisszumokat, amelyek megköthetőnek tűnnek.
A gyerekvállalás időszaka szintén komoly változással járhat. A figyelem középpontjába az új élet kerül, ami alapjaiban rendezi át a párkapcsolat korábbi dinamikáját. Ebben az időszakban ahogy mindennek, úgy a szenvedélynek is újra meg kell találni a helyét.
Furcsán hangzik, ám az ágyban soha nem csak az a két ember van jelen, akik között létrejön az aktus. A hálószoba intim félhomályába mindketten magukkal hozzák múltjuk árnyait is. Az emlékezet gyorsvasútján egyetlen pillanat alatt aktiválódhatnak korábbi szexuális partnerek érintései, netán kritikus szavai, de a neveltetés során hallott prűd megjegyzések vagy szigorú tilalmak is befolyásolhatják, mennyire képes valaki átadni magát az együttléteknek.
Liza esete jól mutatja, hogyan történik mindez. A fiatal nő egyre gyakrabban hárította a szexuális együttléteket, ebből számtalan párkapcsolati konfliktus kerekedett, ezért párjával úgy döntöttek, még mielőtt visszafordíthatatlanná válik a folyamat, szakember segítségét kérik. A beszélgetések távolról indultak, végül eljutottunk a családi minták témájához.
Ekkor fogalmazta meg Liza a következő mondatokat: „Nálunk a szex mocskos dolognak számított. Anyám számtalanszor elmondta, hogy vigyázzak a tisztességemre, ne piszkoljam be a becsületemet.”
Ahogy kimondta ezeket a szavakat, döbbent rá, hogy valójában öntudatlanul kerüli az együttléteket, mert számára az aktus valamilyen piszkos dolgot jelent.
Miközben Liza a múlt árnyaival küzdött, férje azt hitte, az elutasítás a személyének szól, és ez egyre jobban megtépázta az önbecsülését. A terápiás beszélgetések segítettek Lizának hatástalanítani a múltból hozott mérgező mondatokat, és átírni a testiséghez fűződő viszonyát.
Változó test és gyilkos rutin hatása a szexualitásra
Testünk változása az érzelmi életünkre és a szexualitásunkra is hatással van. A megjelenő ráncok, a szaporodó kilók, a bőr rugalmasságának elvesztése megtépázhatja a magabiztosságunkat, ami oda vezethet, hogy megpróbáljuk elkerülni az intim helyzeteket.
Számtalan párkapcsolati beszélgetés során derült már fény rá, hogy valamelyik fél passzivitásának hátterében nem a kapcsolati elégedetlenség, sokkal inkább az önbizalom elvesztése áll. Az életkor előrehaladtával a szexuális vágy mindentől függetlenül is változhat.
